Családi Kör, 2018. március 1.

Szent Trifon napja és
az első évforduló
Február 19-én, vasárnap délután ünnepelte a bajmoki Borászok
és Párlatkészítők Egyesülete névadója, Szent Trifon
ünnepét és egyúttal az első évfordulóját is. Félszázan találkoztak
a helyi közösségben, majd kiutaztak a rátai Branko
Petrovićhoz, és slavát tartottak. A házigazda az ünnepi szertartás
közepette megmetszette a szőlőt, és leöntötte az újborral. A pap Isten
áldását kérte a szőlőültetvényre és az eseményen részt vevőkre.
A RÉSZTVEVŐK EGY RÉSZE
– Tizenhat éve foglalkozom szőlészettel, negyven szőlőfajtám
van a nagyvilágból, a legkorábbi július 25-e körül érik meg, a legkésőbbit
pedig november 20–25. körül szüretelem. Három fajta bort
készítek a szőlőfajtáim keverékeiből. Az ültetvényem specifikus, és
három etázsban kis helyen sok elfér. Komoly szívoperációm volt,
ami után sokféle gyógyszert kellett volna szednem évekig. Istennek
hála, a vörösbor rendszeres fogyasztása azt eredményezte, hogy
nem kell gyógyszereket szednem, csak időnként a vérnyomásom
miatt. Nagy megtiszteltetés családunknak, hogy én lehetek az első
évforduló utáni Szent Trifon-ünnep keresztapja. Nagy öröm, hogy a
keresztapaságot kedves szomszédomnak, Klinócki Györgynek adhattam
tovább.
Zoran Varađanin az ünnepre kiállította a termékeit. Tizenöt éve
foglalkozik pálinkafőzéssel, szilva-, körte-, alma-, birsalma-, őszibarack-
és sárgabarack-pálinkát készített.
MOLNÁR KÁROLY, MOJZES LAJOS, DRUZSEK JÁNOS, LACKÓ ISTVÁN,
VLADIMIR TOKOVIĆ ÉS SZILÁGYI SÁNDOR (BALRÓL JOBBRA)
vendégségben
A PRAVOSZLÁV PAP BORRAL SZENTELI
MEG A CSALÁD SZENT TRIFON
ÜNNEPÉRE SÜTÖTT KENYERÉT
– Őszibarack-, szilvaés
meggyfáim vannak,
a többi gyümölcsöt veszem.
A két lányom és a
feleségem segít a munkában,
ha szükséges,
embert is fogadok. A pálinkafőzést
családi körben
végezzük. Három
éve járok kiállításokra.
Zentán az őszibarack- és
a körtepálinkánk bajnok
lett. Baján a körtepálinkánk
a 2018-as év
Bácska Arany Pálinkája
lett. Bort meggyből és
hamburgi muskotályból,
konyakot pedig almából
készítünk.
Druzsek János Kelebiáról
érkezett olasz- és rajnai rizlingből készült igen ízletes borával.
– Mi hárman összefogtunk, és betagosodtunk a bajmoki Borászok
és Párlatkészítők Egyesületébe. Tudtommal Szabadkán nincs
ehhez hasonló szervezet, hozzám legközelebb Palicson van.
KELLEMES TÁRSALGÁS KÓSTOLÓVAL A HELYI KÖZÖSSÉG NAGYTERMÉBEN
Mojzes Lajos bajmoki születésű, Szabadkán él.
– A felmenőim is borászkodtak. Dédszüleim óta van szőlejünk.
Tavankúton műveltem két hektár olaszrizlinget. Szeretem a savas
borokat, ennek pedig magas savtartalma van. Nagyüzemileg borászkodtam,
meg pálinkát is főztem. Komplett felszerelésem volt:
traktor, nagy méretű permetezőgép, talajlazító, tifon (öntöződob)
az öntözéshez, pince, hordók. Kedvencem a metszés, mert attól
sokban függ a termés, aztán meg a borkóstolgatás, különösen a
Márton-napi, az újborokkal libasült mellé. Mivel a családban nem
volt olyan, aki folytatta volna a borászkodást, fájó szívvel, de el kellett
adnom mindent. De az ötven év drága emléke megmaradt, a
tapasztalataimat szívesen megosztom az érdeklődőkkel.
Harmadikként Lackó István nyilatkozott:
– Kezdő borász vagyok, a szomszédaimtól, Druzsek Jánostól és
a messzebb lakó Mojzes Lajostól tanulok. Ismerősöm szőlejét művelem,
ahol szlanka, chardonnay, Moldova és hamburgi muskotály
terem. Szlanka bort hoztam a kóstolóra. E szőlőfajta művelése nagy
elővigyázatosságot igényel, mert igen érzékeny a megbetegedésre.
MOLNÁR Ildikó
2018. március 1. 25