Családi Kör, 2019. június 27.

oktatás
Kisérettségi-botrány sokadszor
Egy vizsga kórtörténete
Lerágott csonton nincs mit tovább rágni, kivéve, ha a pondróknak
sikerült jó húsosra nőniük benne. A szenvedélyes horgászok
számára igazi kincsnek számítanak a csontik. Innentől újfent maga
a csont is érdekes.
Valahogy így állunk most a legújabb – minden eddiginél tragikomikusabb
kisérettségi-botránnyal, pedig már 2011-ben, amikor az
egykori minősítő vizsgákat általános iskolai záróvizsgává keresztelték
át, és minden nyolcadikosnak kötelezővé tették, érezhető volt,
hogy itt egy óriási fiaskósorozat küszöbén állunk. A külföldről kapott
tetemes összegű céltámogatás hűvöséből „agyonfontoskodott, szerteágazó”
előkészületek, majd az országos próbatesztelések tapasztalatai
után már akkor feltettük a máig aktuális kérdést: „Kisérettségi
vagy éretlenségi próba vár ránk? (Lásd: CSK, 2011/20. sz.)”.
Egy évvel később, a második kisérettségi reggelén Belgrád utcáin
ezer dinárért meg lehetett venni a matematikateszteket. Az
ügyészség nyomozást rendelt el az ügyben, de a vizsgát érvényesnek
ismerték el, ismétlés nem volt. Akkori jegyzetemet ezzel zártam:
„Országos éretlenségi bizonyítványunk ennek ellenére kiállítható”.
(CSK, 2012/27.)
Egy évvel később bevezették az öt tantárgyra kiterjedő vegyes
összetételű feladatsorokat és a harmadik vizsganapot. Ekkor nem
érkezett hír arról, hogy a rendőrség és a BIA eddigieknél is szigorúbb
felügyelete mellett a tesztekből bármi is kiszivárgott volna.
Mégis azzal indult az akkori jegyzet: „Nem megy nekünk ez a kisérettségi
dolog sehogyan sem. Pedig az igyekezet óriási, s a bizonyítási
kényszer fűt.” (CSK 24/2014). Ekkor a magyar anyanyelvi tesztek
okoztak rengeteg fejfájást, mert a párhuzamos szerb tesztekhez képes
sokkal több részletre kiterjedtek, és rendkívül szigorúra vették
az értékelés mércéit.
A következő évben sikerült még inkább elvetnie a sulykot a teszt
összeállítójának olyannyira, hogy komoly közéleti vita tárgyává
vált a felmérés. Az egyik érintett szülő konkrét adatokat hozott fel
a feladatsor kapcsán: a szerb anyanyelvi teszten „az alkérdésekkel
együtt 44 helyes választ kellett adnia egy tanulónak a 20 pontért, ...
a magyar teszten 87 helyes válaszért járt 20 pont.”
Így érthető, hogy míg a szerb teszteket a legjobb tanulók nagy
többsége 95–100 százalékos eredménnyel megoldotta, a magyar
teszteken alig néhányan értek el 80 százalékot. Ez főként azoknak a
tanulóknak okozott behozhatatlan hátrányt, akik például az újvidéki
Zmaj gimnázium bilingvális tagozataiba szerettek volna bejutni,
de 100 pont alatt esélyük sem lehetett.
Mindezen túl jókora zűrzavart okozott a tesztekbe és a javítókulcsba
bekerült megannyi hiba is. Bár a felmérés szerdán befejeződött,
utána több alkalommal, még pénteken késő délután is módosítottak
az elfogadható megoldásokon, így újra meg újra át kellett
nézni a teszteket.
2016-ban a záróvizsga groteszk végrehajtása újabb elemmel
gazdagodott: az „éretlenségi bizonyítvány” hitelére a javítóbizottságok
tagjainak lazasága is rájátszott. Kiderült: százszámra vannak
olyan tesztlapok, amelyeken nem jól adták össze 0-tól 20-ig a pontszámokat.
Egy egész vasárnapjuk ráment az igazgatóknak, hogy a
körzeti iskolaügyi hivatalokban többórás várakozás után „jegyzőkönyvileg”
helyrehozzák a banális hibákat.
Vétkesek és megdicsértek
2013-ban kénytelen voltam azt írni, hogy „Az idei vizsga minden
korábbit felülmúló és közröhejre érdemes fiaskóba fulladt.”
(CSK 26/2013). Belgrád utcáin már előző nap meg lehetett venni
az egyik kidolgozott tételsort matematikából. Így negyed órával a
vizsga kezdete előtt a rádió és tévé egyenes adásában a miniszterhelyettes
közölte: a matematika kisérettségit elhalasztják.
Ez volt az eddigi legbotrányosabb tesztlopás. A nyomdában
dolgozó egyik hölgy és intim ruhadarabja bekerült az emlékezetes
oktatásügyi furcsaságok gyűjteményébe. A melltartóban kicsempészett
feladatsorok miatt az egész országban törölték a záróvizsga
eredményeit, Žarko Obradović miniszter ellen valóságos lincshangulat
alakult ki, és bár sokáig sziklaszilárdan állt hivatala élén, végül
csak belebukott a dologba.
„Szivárgásmentesen”, de sok hibával
Az utóbbi két év főként a mélypontot ostromló tanulói alulteljesítésekről,
a folyamatosan témával szolgáló és egyre több gondot
jelentő teszthibákról, meg a számunkra különösen érzékeny, ehhez
képest egyre gyakoribb és bizarrabb fordítási melléfogásokról
maradt emlékezetes. Meg Dositej Obradović képmásának mosolyt
fakasztó értelmezéséről.
Az idei záróvizsga – ha szabad így mondani – tovább vitte és
egy fokkal haladóbb szintre emelte a korábbi évek fiaskóit. A történetet
nem részletezem, a sajtó naprakész tájékoztatást adott az
eseményekről. A legolvasottabb magyar nyelvű napilap, az online
Szabad Magyar Szó például a mérvadó szerb nyelvű sajtóval szinte
egyidejűleg közölte az újabbnál újabb híreket, amelyekből kiderült,
hogy a legfelesőbb oktatásügyi vezetés, sőt, maga a miniszter
előbb határozott meggyőződéssel állította, sőt jellemző módon
„lefejezésekkel” fenyegette meg a tartalék teszteket „kibontó és
áruba bocsátó” iskolákat. Ugyanakkor kizárta, hogy az előkészítés
vagy a nyomtatás során kerülhetett ki a matematika-tesztlap (és
vélhetően másik is). A rendőrség és a BIA által szigorúan őrzött
nyomda egyik dolgozója ehhez képest (WC-re menet!) lazán elvett
egy példányt. Ám célszerű használat előtt vagy helyett lefotózta,
és továbbította nyolcadikos fiának. Ő pedig az osztálytársainak.
További négy anyuka sebtében megoldotta a példákat, majd gyermekeikkel
együtt a közösségi hálókon világgá kürtölték. Ötüket a
rendőrség őrizetbe vette (akár börtönt is kaphatnak), a miniszterről
pedig a kormányfő elmondta, hogy Mladen Šarčević nem felelős, „ő
az egyik legjobb miniszter a kormányban.”
Ehhez nem tud mit hozzáfűzni az ember. Legfeljebb fogja a
csontikat, és elhúz horgászni. Már ha szokott vagy szeret. És ért is
hozzá.
BERETKA Ferenc
10 2019. június 27.