Családi Kör, 2019. június 27.

Antal Péter
Eltűnő tükörkép
Egy csónak való tükörképét megláttam,
Ahogy a tó partján kora reggel jártam.
A csónak színe, alakja és iránya
A tó sima tükrén igaz hasonmása.
Amint a halász a vízhez visszatért,
A tükörkép megrezdült, s remegve beszélt.
Oly békés és üde volt, mint egy kies álom,
De léte igaza megszűnt, úgy sajnálom.
Tükörkép az élet, míg béke veszi körül.
Ha zord veszély kóvályog, senki nem örül.
A rügy megfürdik reggel napsugárban,
Ám halottá dermed sötét éj fagyában.
Aki egyszer az igazság tükörképét látja,
Semmi pénzért azt soha meg nem bántja.
Vár még hűen a világ örömnapjára,
Míg vihar megszűnik és baj semmivé válna.
E világnak sok jaja, baja, sebe és kára
Óhajtja a gyógyírt, kellene is mára!
Most lábán a rablánc, a csalárd hitel.
Lesz-e még bajnoka, ki a láncot tépi el?
Márciusi ifjak és vének, akik éltek!
Mit jelent az élet, s tükörképe, egy ének?
Ha egy országnak csak tartozás az őre,
Szabad-e a nép, ha pénz híján nincs már hőse?
A múltunk tükrözi bukott álmait, vágyait.
Érzi is a kárt és veszélyt, csatáknak árait.
Imádkozva várom a csendet napnyugta után,
De a szél fúj habot tengerek sziklás zátonyán.
Melbourne, 2013 márciusa
Huszonnégy év –
mi változott?
Június 18-án reggel fél kilenckor közölték a nyolcadikos diákokkal a hírt, hogy a
matematikatesztet nem írják meg aznap, mert valaki hétfőn ellopta a feladatlapokat,
amelyek felkerültek a legnépszerűbb közösségi oldalakra. Az Oktatásügyi Minisztérium
még aznap közölte, hogy a záróvizsgának, vagyis a kisérettséginek ezt a részét
majd két nappal később, június 20-án bonyolítják le, s ez így is történt.
Mindig szeretünk előretekinteni, én most mégis kénytelen vagyok visszamenni
az időben, szinte napra pontosan huszonnégy évet. 1995 júniusában még nem kisérettséginek
vagy záróvizsgának hívták, hanem középiskolai felvételinek. Nem három
részből, csak kettőből (anyanyelv és matematika) állt. Az általános iskolából hatvan
pontot lehetett hozni, a két felvételin külön-külön húsz pontot lehetett elérni, így jött
ki a maximális száz. Hogy miért pont 1995-be kell visszamenni az időben, miért nem
1994-be vagy 1996-ba, azt is mindjárt elárulom. Hogy én is akkor felvételiztem, csak a
teljes igazság egy vékony szeletét képezi, a valódi ok az, hogy akkor is hasonló dolgok
történtek, mint 2019 júniusában. Hétfőn megírtuk a magyar felvételit, kedden pedig a
matematikát, de amikor a Zentai Gimnázium épületétől eljutottunk a Mignonig, akkor
már a Nyíki bácsi, a város legismertebb cukrásza közölte velünk:
„Gyertek fiúk, meghívlak benneteket egy italra, mert most szóltak, érvénytelen a
matematika felvételi. Valaki ellopta a teszteket, pár nap múlva újra kell írni.”
Megittuk a kólánkat, majd hazamentünk, s a televízió megismételte azt, amit a Nyíki
bácsi is mondott. Két nap múlva visszamentünk a gimnázium épületébe, és újból
megírtuk a matematika felvételit.
Ha valaki azt mondja, hogy huszonnégy év alatt ebben az országban semmi sem
változott, tessék csak nyugodtan megcáfolni. Ugyanis Szerbia ma már olyan magas
szintre jutott, hogy abban az esetben, ha ellopják a záróvizsga feladatlapjait (ami azért
időről időre előfordul – legutóbb 2013-ban), akkor a diákoknak nem kell kétszer megírniuk
a tesztet, mert az már kora reggelre kiderül, így – lopás ide, kiszivárogtatás oda
– a diákok megússzák egy tesztírással. Bezzeg, a mi időnkben még nem mentek ilyen
jól a dolgok…
TŐKE János
Kószó Attila
Borítónkon: Tóthfalusi pillanatkép (Tóth Imre felvétele)
2019. június 27. 3