Családi Kör, 2019. június 27.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KÉPHISTÓRIÁK<br />
Amikor az ős- és hőskorszak egy<br />
falusi futballpályáról átköszön…<br />
„Hosszú út vezetett innen – napjainkig. A<br />
kapuvédőn még pulóverszerű trikó, ormótlan<br />
nadrág, kilógó, fekete alsó, de a legmeghatóbb<br />
a magas szárú cipő, amelyre lábszárzokni<br />
simul, hogy abból is kikandikáljon<br />
a fehér térdvédő. A kapufa tövében, a földön<br />
két árva sípcsontvédő (ha védő…). Az<br />
ős- és hőskorszak egy falusi futballpályáról<br />
átköszön. Meg a szegénység. A lyukas háló<br />
önmagában is árulkodó. Milyen hatalmas a<br />
kontraszt a mai álomcipőkkel és<br />
álommezekkel! A magyar sportnyelvben<br />
1931-ben írták le először<br />
a »dressz« szót, a »mez«<br />
talán 19. századi. De a labda repült,<br />
és ez volt a legfontosabb.<br />
Mindenkor és minden körülmények<br />
között az életforrások<br />
egyike volt. Ahogy Zelk Zoltán<br />
írta Egy falusi futballpályán<br />
című versében: »Pedig de szépen<br />
szállt a labda… / s vele boldog<br />
tekintetem – / ó, hányszor<br />
múlt egy kapufán egy / arasznyin<br />
csak, a győzelem… […] De<br />
lesz tavasz még, lesz vasárnap /<br />
s a világ is beleremeg, // nemcsak<br />
a háló… Benn a labda!« A<br />
kapuvédő messze révedő tekintetéből<br />
kiolvasható a jövő – a<br />
jelen pazar fényűzése –, amely<br />
a zöld gyep aranyfényben fürdő<br />
futballistáinak mezéből és cipőjéből<br />
árad felénk” – írta nem is<br />
olyan régen, alig három évvel<br />
ezelőtt, a budapesti Magyar<br />
Hírlap című napilap 2016. július<br />
2-i számában Kő András, az<br />
ismert magyar publicista, Meszsze<br />
révedő tekintettel címmel. S<br />
figyeljük meg most a mellékelt<br />
felvétel hangulatát: a kapus<br />
nyilvánvalóan a játékot követi<br />
tekintetével, amely az adott<br />
pillanatban vélhetően épp az<br />
ellenfél térfelén zajlik. Addig ő<br />
nyugodt… Addig neki nincs dolga. Addig<br />
legfeljebb a szemközti kapuban álló kollégájának<br />
gyűlhet meg a baja a labdával…<br />
Olyan kapus nincs, aki soha ne kapna<br />
gólt. A legjobbak között sem. Ez teljességgel<br />
kizárt és lehetetlen. Ám nagy valószínűséggel<br />
olyan sincs, aki ne lenne szomorú,<br />
ne lenne elkeseredett, ne lenne bosszús,<br />
amikor tényleg belövik a kapujába a labdát.<br />
Grosics Gyula (1926–2014), az Aranycsapat<br />
38 <strong>2019.</strong> <strong>június</strong> <strong>27.</strong><br />
kapusa mesélte el többször is, hogy a csapatkapitány,<br />
Puskás Ferenc (1927–2006), a<br />
nemzet Öcsije, ugye, mindig azzal vigasztalta,<br />
hogy ne aggódjon egy-egy bekapott gól<br />
miatt, mert „mi úgyis többet rúgunk”. Nos,<br />
az Aranycsapat idejében ez még valóban<br />
így is volt… Azóta azonban nemcsak a falusi<br />
futballpályák hangulata változott meg<br />
– amelyekről Kő András is írt a fent idézett<br />
jegyzetében –, hanem a játék arculata is.<br />
A Régi idők focija Sándor Pál 1973-ban<br />
készült remek filmje a nagyszerű Garas<br />
Dezsővel a főszerepben. Mindenképp méltó<br />
helye van ennek az alkotásnak minden<br />
idők legjobb magyar filmjei között – és azok<br />
között is az élvonalban. A mű a múlt század<br />
húszas éveiben játszódik, amikor egy<br />
szegény, szerencsétlen, elesett mosodás,<br />
Minarik Ede – őt alakítja Garas Dezső – a fejébe<br />
veszi, hogy csapatát bejuttatja az első<br />
osztályba, az élvonalba… Hajlandó lenne<br />
mindenét feláldozni ezért, csak hát nincs<br />
semmije. Ismert csapdahelyzet ez, nagyon<br />
sokan belesétáltunk már különböző témákban<br />
és más-más „műfajokban”, ha nem is<br />
mindenkinek a foci a szenvedélye, ugye.<br />
Most azonban tulajdonképpen csak azért<br />
mesélek erről a filmről, hogy el tudjam különíteni<br />
mondandóm másik részétől. Vagyis<br />
attól, hogy Kő András fent idézett soraiból<br />
süt a nosztalgia a régi idők focija<br />
iránt… Tehát így, kisbetűvel,<br />
csak egyszerűen a régi idők focija,<br />
ahogy nagyapáink és talán<br />
még apáink is játszották ezt a<br />
sportot. Biztos vagyok abban,<br />
hogy szereti ő is ezt a filmet, a<br />
Régi idők fociját, így, nagybetűvel,<br />
de soha nem kérdeztem rá,<br />
akkor sem, amikor még együtt<br />
dolgoztunk. De nem a film utáni<br />
nosztalgiát olvasom ki ma sem<br />
a soraiból, hanem az ős- és hőskorszak<br />
iránti vonzódást, amely<br />
a mai képünkön is látható,<br />
tetten érhető, megfigyelhető.<br />
Amikor még így játszották ezt a<br />
sportot a falusi futballpályákon.<br />
Ilyen pulóverszerű trikóba öltözött<br />
kapusokkal és mezőnyjátékosokkal,<br />
ormótlan nadrágban,<br />
kilógó, fekete alsóval és magas<br />
szárú cipőben, amelyre lábszárzokni<br />
simult…<br />
Biztos, hogy vannak még<br />
ma is kisközösségek, faluhelyek,<br />
ahol talán még mindig<br />
így fociznak a fiatalok és az idősebbek<br />
is. Hiszen – nézzük csak<br />
meg alaposabban ezt a felvételt<br />
– a képen látható kapus sem<br />
egy pelyhes állú tinédzser, már<br />
ő maga is rendesen benne van<br />
a(z élet)korban. A profi futball<br />
pedig mindig is egy kegyetlen<br />
világ volt, az ember szinte észre<br />
sem veszi, egyet-kettőt fordul ide-oda, és<br />
máris ráfogják, hogy kiöregedett…<br />
Csak a nosztalgiának van akkora – és<br />
mindent elsöprő – ereje, hogy szükség esetén<br />
az ős- és hőskorszaknak akár még egy<br />
falusi futballpályára is visszaköszönjön,<br />
akármennyire megváltozzék is menet közben<br />
a játék arculata…<br />
…tulajdonképpen…<br />
(szpray)
Change language