Életigenlők - 2019 tél

ÉLETIGENLŐK
Kultúra
tíz évre elítélték, ő pedig megpróbált
tenni valamit az érdekében,
ezért forradalmi bizottságot
szervezett.
Ennyi pont elég volt ahhoz,
hogy bár testvérét sikeresen kiszabadította,
őt majdnem két
évre a rácsok mögé küldték.
Tolnay Klári látogatta, amennyire
tudta és amennyire engedték,
ám viszonyuk megromlott, ezért
a börtön után elváltak.
Darvas Iván megpróbált azonnal,
újra színészként dolgozni, de
azt mondták neki, hogy soha többé
nem léphet színpadra, amíg
csak él. Így aztán a bonviván, a
tehetséges, átütő erejű színész
segédmunkásként dolgozott a
metróépítkezésen, utána pedig
egy fröccsöntő üzemben.
1964-től újra színpadra léphetett.
Először Miskolcon, majd a
budapesti József Attila Színházban
dolgozott, 1965-ben pedig
Várkonyi Zoltán szerződtette a
Vígszínházhoz. Brillírozott a jobbnál
jobb szerepekben, ahogy
idősödött, veséjét és szívét is
műteni kellett, végül nem sokkal
a 82. születésnapja előtt hunyt el
Budapesten. Úgy rendelkezett,
hogy ne legyen temetése: hamvait
a családja őrzi a mai napig.
Jöjjenek hát a legendás
szerelem kulisszatitkai
Hatvanöt éve annak, hogy
együtt játszottak a Rokonokban,
mintegy a mozivásznon is megpecsételve
szerelmüket, házasságukat.
A fiatal Darvas Ivánra nemcsak
ragyogó pálya várt, de a szerelem
is rögtön rátalált, amikor a nála
11 évvel idősebb Tolnay Klárival
(aki válása után egyedül nevelte
kislányát, Ráthonyi Zsuzsit) egy
színházba került. A szenvedélyes
szerelmet házasságkötés követte
1947-ben. De ez sem számított,
a szakma ugrásra készen várta,
mikor és melyikük hibájából omlik
össze ez a túl szép kapcsolat,
ám a gyönyörű asszony és a fiatal
férfi szerelme meglehetősen
tartósnak bizonyult. Nem csoda,
hiszen két tehetséges, értelmes,
finom lelkű ember talált egymásra,
és tartott ki egymás mellett
56
évekig. Darvas Ivánból ez a szerelem
teremtett férfit, önéletírásában
hosszan fejtegeti, menynyire
megváltoztatta ez az érzés.
Jobban figyelt önmagára, a külsejére,
a jellemére, igyekezett
méltóvá lenni az „ölébe pottyant
csodához”. Rendezte a körülményeit,
otthona lett, még mielőtt
közös otthont teremtettek volna.
Tolnay Klári szerint Darvas Iván
mindenben tökéletes és figyelmes
társa volt, még pótapaként
is jól vizsgázott. A kicsi Zsuzsit
mindig meghallgatta, vitte klaszszikus
gyerekprogramokra, ami
a nagymamák felügyelete alatt
felnőtt, de meglehetősen magányos
kislány számára varázsos
újdonság lehetett.
Tény, hogy a színésznő lánya,
amikor tizenhat éves lett, kicsit
beleszeretett a színészbe, de az
érzés egyoldalú volt, kapcsolatuknak
nem ez vetett véget, bár
a városi pletykák nagyon felfújták
a történetet. Az ötvenes
években volt egy komoly válsága
a párnak, amikor Darvas Iván
beleszeretett Váradi Hédibe, ám
ezt a megrázkódtatást még kiheverték.
Amikor azonban Darvas
Iván kiszabadult a börtönből,
ahová a forradalom után zárták,
Tolnay Klári már Mensáros Lászlóhoz
tartozott. Ha nem is sokáig.
Mensáros is börtönbe került,
hasonló „vétkek” miatt, mint Darvas,
így a színésznő felváltva látogatta
őket. Mensáros megkérte a
kezét is, de Tolnay Klári végül nemet
mondott neki. Úgy érezte, a
szerelem ideje lejárt, és amennyi
szerencsében, boldogságban részesítette
őt a Jóisten a hivatásában,
annyira kevéssé való neki a
párkapcsolat és az anyaság.
Tolnai Klári élete utolsó interjúiban
sokat foglalkozott saját
nőiességével, mindig azt mondta,
kifejezetten élvezi, hogy
nőnek született, és nő maradt
mindvégig. Batári Gábor