Életigenlők - 2019 tél

Kultúra
ÉLETIGENLŐK
„Játsszuk azt, hogy csak
úgy elbújtál!”
Like a Child – Fábián Juli emlékfilm
Portréfilm készült a 2017-ben elhunyt énekesnőről,
Fábián Juliról. A filmet Lévai Balázs rendezte,
és a Magyar Média Mecenatúra Program keretében
valósult meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
Médiatanácsának döntése alapján. A 2018-as
Ember Judit-pályázaton a dokumentumfilm gyártását
7 millió forinttal támogatta a bizottság.
- Amikor Juli énekelt, megállt
a levegő. A legkisebb teremben,
egyetlen zongora kíséretével is
remek atmoszférát tudott teremteni,
átjárta a csoda a szíveket-lelkeket.
Balázs, neked mi jut
eszedbe elsőként, amikor Julira
gondolsz?
- Mint mindenkinek, aki személyesen
ismerte: a mosolya. Nem
emlékszem olyan esetre, amikor
rosszkedvű lett volna, rengeteget
lehetett vele nevetni, poénkodni.
Ahogy az egyik barátnője jellemzi
a filmben: olyan napsugaras volt.
De nem csak hülyéskedni lehetett
vele, hanem bármilyen témáról
elmélyülten beszélgetni. Nagyon
szociális típus volt: szeretett és
tudott is hosszan beszélgetni. A
második dolog, ami eszembe jut
róla: az egyedi hangja. Bárhol,
bármikor két hangból fel lehetett
ismerni, hogy ő énekel. Ez
egy nagyon fontos adottság egy
énekes esetében. Jó hangja sok
előadónak van, különleges, egyedi,
csak keveseknek. Juli közéjük
tartozott.
- Miért fontos Juli története?
Mi indított el azon az úton, hogy
portréfilmet készíts róla?
- Az ötletet Szepesi Mátyás
hozta, akivel régen sok produkcióban
dolgoztunk együtt, és aki
tíz évig Juli menedzsereként is
59
dolgozott. Neki jutott eszébe a
film lehetősége és utána kezdte
végiggondolni a családdal, hogy
ki lenne „alkalmas” erre a feladatra.
Nagyon megtisztelő, hogy rám
gondoltak.
Juli a generációjának kiemelkedő
tehetsége volt, akinek a
pályafutása tragikusan fiatalon
lezárult. Az ő történetén keresztül
talán meg tudjuk mutatni menynyi
nehézséggel, buktatóval kell
megküzdenie egy szólistának a
pályafutása során, különösen,
amíg még tapasztalatlan kezdőnek
számít. Julit mindig, mindenki
mosolygósnak látta, pedig a
háttérben nagyon sok kisebb-nagyobb
harcot kellett megvívnia.
Ezek egy részét önmagával: sokáig
nem volt biztos magában és a
tehetségében.
Mondjuk, szerintem ezek a
kételyek általában a tehetséges
emberek jellemzői. Ezek „segítségével”
tudnak fejlődni, jobbá válni.
Juli történetén keresztül talán
jobban megértjük egy lány útját a
civil élettől az elhivatott művészszé
válásig.
- Sok zenei témájú tévéműsor,
film kötődik a nevedhez, többek
között Engedem, hadd menjen
címmel készítettél dokumentumfilmet
a Quimby frontemberének,
Kiss Tibinek és a Csík
zenekarnak az egymásra találásáról,
a Most múlik pontosan dal
történetén keresztül - így van
tapasztalatod. Mi volt a koncepciód,
amikor filmvászonra álmodtad
Juli fájdalmasan rövid
élettörténetét, karrierjét?
- Két dolgot emelnék ki. Sem-