2020 december 4

More documents

Recommendations

Info

,,A magot el kell vetni, akkor is, haterméket len nek látszik a talaj”- folytatás az I. oldalról -Sokszor nem értik a szülõk, mi érta karunk mi beleszólni az iskola vá lasz -tásba, ami az õ belsõ dol guk, és min -denki szentül hiszi, hogy õ tudja a leg -jobban mi a legjobb a gyermekének. Ezígy is van, ha va laki igazán széles körûeninformált, ebben a kérdésben azon -ban ren ge teg olyan tényezõ van, a mitbizony nem tudnak a szülõk, vi szontnekünk hosszú évek megfigye lé sei, an -kétjai támasztják alá az érve in ket.Például arra senki nem gondol, hogymilyen lelki törést szenved az a ka masz,akit hirtelen kiszakí ta nak a közössé gé -bõl, az anyanyelvi komfortból, és ide -gen, nem egy szer ellenséges közegbe ke -rül, ma gára maradva, nehézségeit per -sze a szüleivel nem tárgyalja meg, akipedig a leromlott eredményeket an naktudja be, hogy a gyerek ke mény ver -senytársakkal küzd.Sajnos azt sem tudják elõre ve tí te ni,hogy hiába érettségizik egy „me nõbb”osztályközösségben, az önbi zal ma hosz -szú évekre meg van tépázva és nem hoz -za azt az ered ményt az egye temen, a pá -lyáján, amit enélkül a törés nélkül elér -ne. Pszichológusok hada bi zonygatja,hogy tizenéves korban a jó közös ségmekkora felhajtó erõ tud len ni, míg akirekesztés (ami nagyon gya kori) életreszóló sebeket, fruszt rá ciót okoz.Mi életpályákat követünk, néha test -vérek útját hasonlítjuk össze, általá nossikermutatókat figyelünk és tárunk aszülõk elé. A családok nagyon külön -bözõk: van, ahol a szülõk autoritásamegkérdõjelezhetetlen és van, ahol ép -pen ellenkezõleg, teljesen szabadon döntegy 13-14 éves kamasz. Állítom, hogyez a rosszabbik forgatókönyv. Nem tud -juk, milyen befolyások érik az on linevilágból és nemcsak. Egy 14 évesnekmég nincs teljesen kifejlett érték rend jeés élettapasztalata. Vannak készte tései,adottságai, érdeklõdési körei, a miketmeg kell ismerni, körbejárni, ki deríteniaz irányt. A közösségi élmé nyek jövõtformáló ereje azonban vi tathatatlan. Jólenne, ha a családok együtt gondolkoznánakerrõl a kérdésrõl. Eb ben próbá -lunk partnerek lenni.Hogyan látjátok, van valós ered -mény, lehet-e egyáltalán mérni a mun -kátok eredményét?Nem tudom, hogyan lehetne mérniaz eredményt, nem tudom, mi lenne, hanem létezne az egyesület. A nagy rend -szerek tehetetlenségi ereje, mint a glecc -cserek, lassan így is, úgy is, mor zsoljáka közösségünket, de hisszük, hogy kisakadályokat helyezünk a nagy görgetegútjába és késleltetjük a fo lya matot.Kevés ez? Vagy elegendõ? Az fon -tos, hogy nem ülünk karba tett kézzel.Látjuk, hogy van egy jól mûködõ csa -pat, akik jól érezzük magunkat együttebben a munkában, együtt izzadunk ésegyütt örülünk a kisebb-nagyobb e red -ményeknek.Melyek a legfõbb gátak, nehéz sé -gek a tevékenységetekben?Nehéz ezt a munkát csak önkén tes -ségi alapon csinálni, nehéz azért is, mertmindegyik egyesületi tag a maga hiva -tásában, családjában és sokszor mégmás közösségi feladatokban is elhi va -tott, elfoglalt em ber, erõvel kell ki sza -kítanunk magunkat a többi tevékeny -ségünktõl, hogy teljes figyelemmel ittis tudjunk dolgozni.Sokszor gond az anyagiak hiánya,de szerencsénkre vannak pályázási le -hetõségek, amik nélkül tényleg sem mi -re sem mennénk: Bethlen Gábor A lap,Communitas, Márton Áron Alap stb.Itt kell megköszönjem a nagy bá nyai vál -lalkozók és magánszemélyek anyagi tá -mogatását, akik az évek alatt szpon zor -jaink voltak.Hogyan látod a jövõt, van-e jövõ,meddig...?Jövõ addig van, amíg hiszünk ben -ne. Amíg mag yar gyermek van Nagy -bányán és Máramarosban, aki anya -nyelvén szeretne tanulni. Amíg lesz -nek olyan emberek, akik feláldozzák akevés szabadidejüket, hogy ezért dol -gozzanak. Az évek során sokan meg -fordultak az egyesület soraiban, de min -dig volt 8-10 em ber, akire lehet vagylehetett számítani.Megpróbálom felsorolni egykori ésmost is aktív tagjainkat és köszönetetmondani: Lapsánszki Edith, Nagy-Je -nei Zoltán, Nagy-Jenei Erika, PintérZsolt, Bodor Ágota, Dávid Lajos, Mar -kó Hajnal, Moldován Ildikó, Bálint Be -áta, Lengyel Krisztina, Madarassy Kin -ga, Lapohos Ella, Major Kinga, VáriRenáta, Asztalos Ilona, Hitter Annamária,Papp Zsolt, Kovács Richárd,Venczel Piroska, Lakatos Nella, Ben -del Gizella (remélem, nem hagytam kisenkit), valamint azoknak a pedagó -gusoknak, szülõknek, akik kérésünkrerészt vettek és besegítettek különbözõtevékenységeinkbe.Ugye, hogy nem kevés? Ugye, hogyvan jövõ ...?(nagybanya.ro)Köztünk élõ történelemBeszélgetés Bácsa Lajossal, a rónaszékideportáltak egyetlen még élõ képviselõjével (V.)A 94 éves Bá csa La jossal beszélgettem, mely beszélgetésnek szer kesz tettváltozatát közöljük itt. Igyekeztem szöveg hûen visszaadni mindazt, amitmond, csupán ott módo sítottunk a szövegen, ahol a jobb megér tés végett ezindokolt volt.Legyen ez a megemlékezõ beszélgetés ugyan ak kor tisztelgõ fõhajtás isminden deportált e lõtt, füg get lenül attól, hogy Rónaszékrõl, Nagy bocs kó -ról, Hos szúmezõrõl stb. hurcolták el egy is me ret len világba.- folytatás az elõzõ lapszámból -Na de közbe itt is, Huszt környé kén,egy mag yar mozdonyvezetõ mondta,hogy ne legyünk elkeseredve, mert be -mondta az orosz rádió, hogy szabadonenged. Csak úgy küldték az emberekaz anyjába a mozdonyvezetõt, hogy nehazudjon és ne ígérjen. Elég az hozzá,hogy a Focºani-i lágerbõl, vagy két napmúlva jöttünk ki és az orosz katonaszámolta a foglyokat. Ötösével kellettmenni. Aztán ott voltak a román ka to -nák. Ott tolmács is volt. Mondták, hogylegyünk készen, mert szabadok le szünk.Ismét marhavagonokba pakol tak, és el -vittek Buzãuba, és ott aztán el enged -tek. Elõre vették Szigetet, Szat márt ésonnan szabadon, õrség nélkül men tünktovább Ploieºti-re, hogy jöj jünk haza.Kellett vonat, hogy indul junk máris. Egyszemélyvonat volt, ami ment Brassóba,majd Kolozsvárra és Szat márra. Kö -zülünk valaki elment az állo másra, meg -nézni a menetrendet, majd hirdetni kezd -te köztünk, hogy ne in dul junk el, mertegy óra múlva jön a Bu karest-Szatmárgyorsvonat. Nem tu dott tovább menni.Mint a méhek, fel száll tunk a vonatra.Ki hová tudott, oda ka paszkodott fel,folyosóra, lépcsõre. Én is a folyosórasikerült bekerüljek. Va la mi hülye vasu -tas jött valami úri em berrel, és nagyszájjal kezdett kiabálni, hogy mars ki afülkébõl, ami tele volt fogollyal, hogy„kifele innen, mert itt nekem hely je -gyem van.” Volt köztünk egy szat má -ri, aki kezdte õt lamurálni (gyõzködni),hogy hagyjon békét az em bereknek. Abarátja úgy szájon vágta, hogy egybõlorrán-száján jött a vér. Na gyon meg voltvadulva mindenki. Ez pedig ordította,hogy nyissák ki az ab lakot, hogy dob -ják ki. Ez szegény vala hogy elme ne -kült. Egész Váradig senki nem szálltfel a vonatra. Addig úgy men tünk, minta darazsak. Váradon jöttek valami em -berek, akik vedrekbe hoztak ennivalót.Valami krumplit, gulyást. Jöt tünk Szat -Együttsegíthetünk!A Nagybánya TerületiIfjúsági EgyeztetõTanács (NTIET) akciójaHa van otthon fölösleges, márnem használt lap to pod, tableted,okostelefonod, hozdd el nekünk!Mi eljut tatjuk rászoruló diá -kokhoz, hogy õk is résztvehessenek az on line oktatásban!Ha táridõ: 2020. de cem ber 4.Jelentkezz facebook olda lunkonvagy a 0770 589 887 és0724 825 959 telefonszámon!márig és onnan tovább a szi geti vo -nattal.Milyen volt az érkezés Rónaszékre?Hát az érkezés... Hárman voltunk ró -naszékiek együtt. Úgy volt, hogy együttmegyünk jelentkezni a katonaságra, hogymegérkeztünk. Mivel a rónaszéki kisvonatot elkéstük és elmentünk gyalog.Elmentem nagybátyámhoz, káposz táskockát ettem. Kimentem a város végé -re a kõhídhoz, ahol lett volna a talál -kozó a másik kettõvel. De nem jött odaegyik sem. Egy jó barátom megtudta,hogy jöttünk és az jött oda ki. Én any -nyi ra le voltam gyengülve, hogy alig bír -tam felállni, nem bírtam mozogni. Mond -tam neki: „Sanyi, ne haragudj, segítel,hogy eljussak az állomásig, ott elal szokés onnan megyek reggel Rónaszékre.”Õ azt mondta, hogy „a hátamon visz -lek haza, de akkor se hagylak itt.” Az -tán gyalog mentem haza.Rónaszékrõl akkor egyedül tet -szett visszajönni?Hárman voltunk, de a másik ket -tõ másnap reggel jöttek a vonattal.De vol tak, akik már hamarabb jöttek,mint mi.Hát ott volt a lágerbe ez a KuzmirZoli is, a szabó. Mikor már nagy betegvolt, egy rokona eljött utána és elvitte.Igéret volt arra, hogy majd egyszer ta -lálkozunk. Csak egy pár hónapot voltott. Az elsõk között tudott hazajönni. Énhárom évet voltam, de volt, aki négyévet is ott volt.Tehát nem mértek mindenkinekegyformán...Nem, nem egyformán.Kapcsolat volt az itthoniakkal?Onnan levelet küldeni, vagy fõlegkap ni, nem igen lehetett. Sokszor lá dá -nyi levél gyûlt fel. Jeremiás Laci is ottvolt, õ is tudja, talált egy ilyen ládát.Mikor kaptunk egy válaszos levelet,az már kitüntetés volt.- folytatjuk -Kérdezett: Orosz Krisztofer Levente
BÁRHOGYAN IS VOLTÉN: ÕRIZTELEKVárady Emese, Szilágyi Domokoselsõ szerelme 2.Apja sietve mentette haza. Fájdalom -díjul még vett neki egy vaskos könyveta reneszánszról, Emese azt lapozgatta avonaton, görcsösen kapaszkodva a be -tûkbe. Sejtette, de elhinni még nem tud -ta, nem akarta: egy életre leválasz tot táka szellemiség köldökzsinórjáról.KényszerpályánAz egyetemrõl való eltávolítása Szi -lágyi Domokossal való kapcsolatát ismegpecsételte. A titkosszolgálati följegy -zések tanúsága szerint ‘56 õszén Sziszis viselte a gyászszalagot, énekelte a ma -gyar himnuszt és a különbözõ mag yar„nacionalista” dalokat – a forradalomleverését követõ „golyószórásban” azon -ban gyengének mutatkozott – fogal mazKántor Lajos irodalomtörténész, a ki aköltõ beszervezését is Várady Eme sé -vel hozza összefüggésbe. Ám nem Eme -se volt az áldozata ennek a gyenge ség -nek – pontosít. Éppen ellenkezõleg: va -lószínûbb, hogy a költõ szerelme meg -mentéséért vállalta a Szekuritátéval va -ló nemtelen együttmûködést, s inkábbmásokról jelentett. Szisz tette – ha ígyvolt – persze így sem menthetõ, de ma -gyarázható – írja Kántor Lajos.„Két bonyolult lélek találkozása bo -nyolult történelmi idõben” – ezt márBrauch Magda nyelvész írja, Híres ma -gyar múzsák c. kötetében, aki kette jük -kel egy idõben volt a Bolyai Tudo mány -egyetem diákja. Majd így folytatja: mi -után Emesét kizárták az egyetemrõl „Sziszmaradt, s az idillnek – úgy tudtuk – ez -zel vége szakadt. Mi, leányok, õszinténszólva nagyon haragudtunk akkoribana költõre, hiszen így Emesét dupla csa -pás érte.”Szilágyi Domokos valójában ekkormég nem szakította meg kapcsolatát sze -relmével. A költõ életei címû gyûjte mé -nyes kötet „Levelek Váradi Emesé hez”címû fejezete több, mély érzelmekrõlárulkodó írást is közöl, amelyek Emesekicsapása után keletkeztek.„Ne hagyj magamra, mert nagyonlehetetlen leszek. Hagyj magamra, mertneked a nehezebb. […] Szeretnék jó len -ni hozzád, és ezt oly módon kellene ten -nem, amely számodra is azt jelentené, a -mi a szándékom. Szeretnélek úgy sze ret -ni, hogy te is érezd. Szeretnélek meg bé -kíteni és bocsánatot kérni. Szeretnélekmegsimogatni, hogy minden jó legyen.”– írja 1959 márciusában Domokos. Emeseekkor már a szatmári EgészségügyiTechnikum hallgatója, ahová némi hu -za vona után felvették, Kolozsvárról va -ló visszatérését követõen. Jobb hiján je -lentkezett ide. „Nem éppen rám szab tákaz egészségügyi pályát. Két kezem köz -mondásos ügyetlenségével elég nehézfel adat volt. És románul sem tudtam jól.Sok bemagolt kifejezésrõl csak a má so -dik év végén derült ki, hogy mit is je -lent.”Kényszerleszállás – mondhatnánkSzilágyi Domokossal. Csakhogy Vára -dy Emese egész további élete egyfajtaszomorú kényszerpályán mozgott, a köl -tõvel való kapcsolatát tekintve is…Tovább lapozgatok a Tartozás-ban...„Amikor az egyetemrõl eljöttem, úgyhittük, semmi sem változott” – írta ké -sõbb. „Az elsõ téli szünidõben õ meg lá -togatott otthon, én viszont […] kétszeris fölkerestem nagy távolságokban, egy -szer Kolozsvárott és egyszer Vásár he -lyen az idegklinikán. Az édesanyja fél -tette a korai és elhamarkodott házas ság -tól. […] Egy biztos: amilyen megin gat -hatatlan véleményt képviselt SzilágyiDomokos egy vers megítélésében – ma -gánemberként éppen nem volt szilárdjellem. Az anya-hegemónia hatására [...]szépen megírta nekem [...] hogy bi zonyönzõ dolog volt kikényszerítenem azt abizonyos vakációs látogatást [...] de hát[...] minden bélféreg önmaga megka -paszkodására ügyel, nehogy kikerül jöna megsemmisülés éjjeliedényébe. Aha sonlat csak ott sántított, hogy az éj je -li edény tartalmában egyelõre csak énérez hettem magam. Õ ott maradt az e -gye temi elõadások, könyvtárak, hozzáméltó barátok között. Én viszont „lóg -tam a szeren”, az ûrben, ahol ügyet le -nül és keservesen próbáltam meg ka -pasz kodni. […] Érzelmi lábadozásomidején úgy tûnt, hogy az a Szilágyi Do -mokos nevezetû em ber, akit ismertem,talán marslakó.“1960-ban Emese általános orvosi asz -szisztens oklevelet szerzett és Nagybá -nyára került. Szeretett volna Szatmá -ron, a bátyja közelében maradni, de a mi -kor ez nem sikerült, „…már a szép di -ákkor nosztalgiája miatt is” Nagy bá -nyát választotta. Úgy gondolta, régi ta -nárai, osztálytársai körében talán nemlesz olyan egyedül. A városi kórház se -bészeti osztályán kapott állást.„A kezdet bizony […] nehéz volt.Mindent tudtam, de csak elméletben.Meglehetõsen rosszindulatú, primitívkolléganõktõl kellett ellesnem a »ho -gyan csinálják« mesterségbeli titkait.[...] Eleinte még otthon sem tudtam más -ra gondolni, mint a másnapi feladatra.Vajon hogy sikerül az öt-hatféle analí -zisre levenni a vért attól a bácsitól, hi -szen nincs kitapintható vénája? Aztánsi került. Megtanultam kötözni, ehhez azaprólékos munkához inkább volt hajla -mom is; perfúziókat beállítani a súlyo -sak nak, vizeletet venni a proszta tások -tól. Sokszor nem fejeztem be két óráig amunkát. A kolléganõk gú nyoltak miatta.Van egy jellegzetes felfogás min denemberi anyaggal dolgozó munka he lyen.Az em ber, aki zavar, aki engem dol goz -ni kényszerít: ellenség. […] A beteg azokvetlen szimuláns, de legalábbis nya fo -gós, hisztis, alattomos lény. Kivétel per -sze az a bizonyos »rendes« beteg, aki -nek a hálája bezsebelhetõ. Az is csak ak -Az 1954-ben készült csoportképen a nagybányai Vegyészeti Középiskola máso -dik E. osz tálya. A hátulsó sorban balról a második Várady Emese. A többi diák:Strem pel Márta, Balog Erzsébet, Csernát Ferenc, Huszár Máris, Keresztes Éva,Kiss Mária, Les Júlia, Molnár Éva, Mészáros István, Páll Antal, Straub Mária, Si layAnikó, Sedevi Jolán, Szász Zoltán, Tallián Lu cia, Giesswein Tamás, Puklus Er -zsé bet, Vincze Erzsébet.kor, ha ez a tömési szenvedélye ál lan dójellegû, és aztán gyorsan és gyógyultantávozik. Sajnos nem túlzás: az orvosiés ápolónõi lelkiismeretesség […] olyanritka tünemény, hogy tizenöt évi kór -házi múltam alatt alig találkoztam vele.Ha mégis elõfordult, megrendültem, meg -könnyeztem, mint ritka égi tüne ményt.”Magánéleti, munkahelyi csalódá sa -iért a betegek hálája kárpótolta. A hoz -zá közel állók visszaemlékezése sze rintfõleg éjszakai mûszakot vállalt; fela da -tai elvégzése mellett ilyenkor írásra isjutott ideje. De csak olyankor vett tol -lat a kezébe, amikor már minden mun -káját tökéletesen elvégezte. Mindig fris -sen vasalt köpenyben, fityulával a fe jénnyugtatta a szorongó pácienseket, gyógy -szert adott, ágytálazott, elvégezte az in -Szilágyi Domokosjekciózást, türelemmel válaszolt a kér -désekre. „Szerettem a betegeket” – írta.„Úgy éreztem, õk is engem. Ha be men -tem a kórterembe, kívül hagytam a gond -jaimat, az övékét kellett megosztanom.Sokszor eszembe jut ez a gond- õrség vál -tás [...] A lelket szétfeszítõ testi fáj da -lom látványa lefegyverzi az önma gá valmeghasonlót. Ha íróasztal mellé ke rü -lök kényszermesterség-választásomban,alighanem az idegklinikán kötök ki. Ígyjól-rosszul összeenyvezett ez az élõ kö -telesség.”A keserûség, a kórházi alkalmazottikényszerpálya, az önmagával szembenis megfogalmazott örök elégedet len ségírott szövegeire, prózáira, verseire egy -aránt rávetül. Sejti stílusbotlásait, érzé -keli, hogy javítani kellene mondatain.Szenved az egyedülléttõl, a meghall ga -tó társ hiányától. Magányát olykor régibarátai enyhítették. „Egyik kolléga nõm -mel egy lyukas falú, valamikor gazda sá -gi melléképületnek használt szobábantelepedtünk meg. Csúf volt, de roman -tikus, és »kakas is úr a szemétdomb ján«jelszóval mi otthon éreztük magunkatbenne. Régi iskolatársaim közül a mú ze -umban dolgozó Majdik Maja pajkos, bo -hém egyénisége egészítette ki a »há roma kislányt«. Férfi protektorunk NagyKálmán volt, a Kalevala-fordító (Majábaszerelmes), õ aztán elnevezett ben -nünket, azt hiszem, a saját fülellen zõ i bõlihletõdve, a Karfiolfülûek Klub já nak.”Hallgat az ezüstsípKözben pár alkalommal Szilágyi Do -mokos is ellátogat Nagybányára, egyalkalommal édesanyja kérésére, hogybékülne ki Emesével. „Nem tudtam[meg tenni]. Mire már megért bennema hajlandóság, õ feleségül vette HervayGizellát. […] Házasságom rosszul in -duló elsõ éveiben még kétszer meg lá -togatott. Megint „kontratimp” viszo -nyultunk egymáshoz. Mire én rászán -tam volna magam a válásra, õ már vált,és újra nõsült.” – ezt márt ismét Emeseemlékirataiban olvashatjuk. „Sokszorgondoltam rá az elmúlt tizenöt év alatt.Üzentem is neki, hogy szeretném látni,utolsó találkozásunkkor megígérte, hogy -ha bajban leszek, csak fújjam meg a me -sebeli ezüstsípot, és õ megjelenik. So -ha többet nem keresett föl. Egyszer mégösszehozott a véletlen Páll LajosnálKorondon. Mindketten élettársastól vol -tunk, beszélgetni nem volt alkalmunk.Nagyon gyengéden nézett rám. Ké sõbbgondolatban még elõ-elõvettem ezt arám irányuló tekintetet, mint télire tar -tósított holmit, ínség idején.”A Tartozás, Emese naplója és verseimellett Szilágyi Domokos mintegy húsz,kettejük közös ismerõséhez, Strem pelMártához írott levelét is tartalmazza.Ezek közül egy 1964-ben fogalmazottlevélben írja a költõ: „Emesével nem ta -lálkoztam – csak egy fél délelõtt vol -tunk [Nagy] Bányán, s azt is bevá sár -lás sal töltöttük. – Azt hiszem, ké nyel -metlen is lett volna neki, szegénynek (ne -künk nem), mert ha elvben fittyet hányis – vagy szeretne – az elõítéleteknek,gyakorlatilag rabságukban van.” Szilá -gyi ekkor már túl van a Hervay Gizel -lával kötött házasságon, második fele -ségével, Máté Júliával látogatott ép penhaza a szülõkhöz. Úgy tûnik, lezárta ma -gában a fiatalkori kapcsolatot. VáradyEmese viszont képtelen erre, kudarcoséletébõl egyre inkább a „lehetett vol -ná”-ba menekül.folytatás a következõ lapszámban
Page 1 and 2: Cod mandatar financiar 13200002de U
Page 3 and 4: HETIRENDEN2020. de cem ber 4.KELEME
Page 5: 6. szám • 2020. de cem ber 4.
Page 9 and 10: HUMOR-ZSÁK2020. de cem ber 4.HUMOR
Page 11 and 12: HÍRDETÉSEK2020. de cem ber 4.KEGY

2020 december 4

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?