A FOGÁSZAT EGÉSZSÉGPOLITIKAI ÉS INFORMÁCIÓS ...

20
Elöljáróban érdemes
megkülönböztetnünk a reform
két jelentését. Az egyik
jelentés szerint a reform
változtatások kritikus tömege
egy adott országon belül,
a másik szerint olyan
megoldások alkalmazása,
melyek az addig ismertektôl
alapvetôen különböznek.
Szlovákia
D E N T A L H Í R E K
A K T U Á L I S
Reformok, orvoshiány, káosz
és sztrájkok Európa-szerte
Mikulás Dzurinda nyolc évig kormányzó
kabinetje nem kevés parlamenti és lakossági
ellenállás mellett végrehajtotta,
de befejezetlenül hagyta az
egészségügy, valamint a betegbiztosítás
reformját. Megszüntették az
egyetlen egészségbiztosító monopolhelyzetét,
és 1995 óta több – köztük
magántulajdonban lévô – egészségbiztosító
tevékenykedik. Ezeket az
egymással való piaci verseny céljából
hozták létre, így sok olyan kérdés, ami
egybiztosítós, illetve állami egészségügyi
rendszerben szakmapolitika, az a
versengô biztosítók esetén üzemgazdaság,
vagyis a biztosító belügye.
Mindez a magyarországitól lényegesen
különbözô szakmai kérdésfelvetéseket
eredményez. Nálunk a finanszírozás
technikáiról, a kockázatokat –
így az átlagköltségeket – legpontosabban
meghatározó fejkvóta-megállapítási
módról stb. folynak viták, ott
ez a politika számára abszolút érdektelen.
Az egészségbiztosítók fô feladata,
hogy szerzôdést kössenek egészségügyi
szolgáltatókkal, és fizessenek nekik
azokért az ellátásokért, melyeket
biztosítottjaik számára nyújtanak. A
biztosítóknak annyi és olyan egészségügyi
szolgáltatóval kell szerzôdniük,
hogy azok minimális hálózatát
biztosítani tudja. Minden olyan háziorvossal
szerzôdniük kell, akihez legalább
egy biztosítottjuk „feliratkozott”;
szerzôdniük kell minden egyes
gyógyszertárral is.
A 2006 nyarán megválasztott Robert
Fico kormánya legelsô teendôi közé
sorolta a 2002-tôl bevezetett vizit-,
ágy- és receptdíj eltörlését. A kormány
offenzívát indított a négy magánbiztosító
ellen is, mondván, hogy
azok az állam pénzébôl hatalmas
hasznot halmoznak fel, mert nem forgatnak
vissza elegendô pénzt az
egészségügyi ellátás rendszerébe.
A közelmúltban megtörtént a kormányzati
törekvéseket követô törvénymódosítás:
2007 elsô napjától a
korábbi 4 százalékról 3,5 százalékra
csökkentették a biztosítók mûködésére
elkülöníthetô költségeket, a nyereséget
pedig kötelesek visszaforgatni
az egészségügyi ellátásba. Erre az
érintett magánbiztosítók azonnal az
így keletkezô kár megtérítését követelték,
mondván: ha a kormány nem
hajlandó a peren kívüli megállapodásra,
akkor perelnek, mégpedig –
külföldiek lévén – külföldi bíróságokon.
Egyes találgatások szerint, ha
nem állapodnak meg, és a nemzetközi
bíróságok a magánbiztosítók javára
döntenek, akkor a kormány akár félmilliárd
eurót vagy annál is többet fizethet.
Mindeközben komoly gondokat
okozhat az orvoshiány, ugyanis egyre
több orvos vállal külföldön munkát.
2004-tôl mintegy 1700 orvos távozott
külföldre a jobb kereseti lehetôség
miatt. Többségük a szomszédos
Ausztriában, Csehországban, Németországban,
Nagy-Britanniában és Írországban
talál munkát. Évente viszont
csak ötszázötvenen végeznek a
szlovákiai orvosi egyetemeken.
A legnagyobb problémát még mindig
az alacsony fizetés jelenti. Németországban
egy általános orvos átlagos
havi jövedelme megközelíti az ötezer
eurót, ami 160 ezer koronát tesz
ki. Szlovákiában viszont csak ezer euró
az orvosok átlagkeresete, vagyis
alig 32 ezer korona, közel 250 ezer forint.
Az orvosszövetség szeretné elérni,
hogy az orvosok átlagkeresete két
éven belül elérje a havi 2900 eurót,
amit viszont az egészségügyi szaktárca
nem tart reálisnak.
Az alacsony bérek és az egészségügy
általános alulfinanszírozása miatt
a Szakorvosok Szlovákiai Uniója