tatjuk az c 300-at

12
Egy gálya Pompeius korából.
nak, hogy benzinre, ételre vagy gyógykezelésre
költik-e a pénzüket. Az egyik
legnagyobb gyógyszerkonszern (Pfizer)
által gyártott koleszterincsökkentô
gyógyszer eladása 13%-kal csökkent.
Nem véletlen, hogy az Obama-kormány
fel kívánja gyorsítani a teljes lakosság
egészségbiztosításának bevezetését, 5
amely feltehetôleg jelentôs állami forrásokat
igényel, és közelít az állami,
szolidaritásalapú biztosításhoz. Ennek
fényében kissé bizarr Bokros Lajos közelmúltban
megjelent cikke, amelyben ismételten
a kötelezô magánbiztosítás
bevezetését javasolta. 6 A szolidaritásalapú,
államilag garantált egészségügy
ugyan nem mehet csôdbe, de egy magánbiztosító
igen, mégpedig „percek”
alatt. Még elképzelni is rossz, hogy a jelenlegi
gazdasági depresszióban mi történne,
ha a korábbi reformtervek szerint
nálunk is magánpénztárak finanszíroznák
az egészségügyet. Kétségtelen
azonban, hogy az egészségpolitikának
(politikusoknak) akár több forgatókönyv
kidolgozásával is fel kell készülnie a
megváltozott igényekre és finanszírozási
lehetôségekre.
A problémák kezelésére 7 több megoldás
lehetséges, de ezek közül csak egy
célravezetô:
• Tagadják a probléma okát, a cselekvés
szükséges, de nem cselekszenek.
D E N T A L H Í R E K
E G É S Z S É G P O L I T I K A
• A probléma megoldhatatlan, cselekszenek,
amikor nem kellene.
• A probléma nem a rendszeren belül
van, cselekszenek, de rossz szinten.
• A helyes megoldás: új rendszer létrehozása,
amely az új kihívásoknak felel
meg.
A cikk mottója: „Navigare necesse est” –
magyarra így fordítható: hajózni szükséges
– kifejezi azt a már római korban
is érvényes igazságot, amely a tengeri
kereskedelem, átvitt értelemben a gazdaság
esszenciális fontosságát hangsúlyozza.
De a mondásnak van egy ritkábban
használt második része is,
amely a következôképpen szól: „Vivere
non est necesse.” Vagyis: élni nem muszáj.
Ezt állítólag Pompeius mondta hajósainak
akkor, amikor viharban Szicíliából
Rómába kellett gabonát szállítaniuk.
Témánkhoz ez úgy kapcsolódik,
hogy az egészségügy nem mehet csôdbe,
gyógyítani szükséges, még akkor is,
ha ez rosszabb, még az eddiginél is nehezebb
körülmények között történik.
Ehhez azonban változtatás szükséges,
és a változás egyeseknek mindig, mindenkinek
néha fájdalmat, veszteséget
okoz. Évekkel ezelôtt, amikor egy kanadai
koprodukcióban elkezdtük az
egészségügyi menedzserképzést, intézeti
szobám falára felírtam: „Mindenki
egyszer padlóra kerül, ügyes az, aki fel
tud állni”, és már csak csendben tettem
hozzá, hogy „Igazán ügyes, aki már
úgy esik, hogy fel tudjon állni”. Ez nehéz,
de meglehet tanulni! Gyerekkoromban,
amikor valamit nem tudtam
megcsinálni, boldogult apám mondta,
hogy: „Emberzsírral minden megy”. Talán
ez a „vivere non est necesse” magyar
megfelelôje, csak apám nem tudott
latinul.
Prof. dr. Forgács Iván
Irodalom
1. Samuelson, P. A., Nordhaus, W. D.:
Közgazdaságtan. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest, 1997. p:
1303.
2. Dental Hírek 2009.(1.) XIII. pp: 8–10.
3. Dental Hírek 2009 (1) XIII. p. 5.
4. „How does Society Change in a Bad
Economy?” The New York Times (Online)
2008. október 19. és 22.
5. „Health care industry in talks to
shape policy”. The New York Times
(Online) 2009. február 20.
6. Bokros L.: A reformok kritikus tömege.
Élet és Irodalom LIII./4. 2009. január
23.
7. Watzlawick, P., Weakland, J. H., Fish,
R.: Változás. Gondolat Könyvkiadó.
Budapest, 1990. pp. 212.