Udvari István BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS ...

Jóllehet ugyan, hogy már mi, az Templom és Parochia építésének engedelme
iránt, az Tekintetes Tokaji Domínium Tisztségéhez instantiánkkal recuráltunk,
mely instantziánkat az Tekintetes Kassai Királyi Administratióhoz
felküldeni méltóztattunk, amely instancziánkra és Tekintetes Tisztségnek repraesentátiojára
minemű resolutiot és utasítást iránta kaptunk itt alázatosan sub. littera
C. Excellencziádnak közleni bátorkottunk, ahonnan is Excellencziád akadályunkat
bőven által látni méltóztatni fogja.
Alázatosan esedezünk Excellencziád Kegyes színe előtt, méltóztasson
Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye előtt az kívántató Nemes Deputatio kirendelése
iránt magát interponálni és magának azon deputatus urak által tett
Investigatiot megkérni és azon Investigatiót az fellyebb való instancziákhoz kegyesen
inviálni, hogy mi is magunk lelki vigasztalásunkat és feltett czélunkat elnyerhessük,
mert máskülönben ezen akadályok miatt kintelenittetni fogunk széjjel
oszlani. Amidőn is alázatosan esedeznénk Excellencziád előtt, várván kegyes
resolutioját, szentelt kezei csókolása mellett magunkat Főpásztori Kegyes
Gratziájában alázatosan ajánljuk, s vagyunk Excellencziádnak alázatos, engedelmes
juhai.
Signatum Kenézlő die 23-a Aprili 1791.
Kenézlői, vissi és zalkodi
Görög Katholica részen lévő lakosok közönségesen
4. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi városi tanácshoz, melyben utal 1789-ik évi
dorogi látogatására, az 1790-91-i, 1792-i országgyűléseken történt részvételére, s kéri, hogy a
templomi kiadásokról és bevételekről a városi tanács számoltassa el a parochusokat és a kurátorokat.
Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 46. Autográf aláírás.
Betsületes Nemes Tanáts, s Communitas,
Kristusban Kedves Lelki Fiaim!
Jól emlékezem róla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik esztendőben,
amidőn tudniillik egy részrül Kigyelmeteket, mint Kedves Lelki Fiaimat
friss vidámságba tellyes vigasztalásommal, más részrül pedig ott lévő Atyáskodásom,
s lelki pásztorságom után a Templomot, mint gyászba borult, s majdhogy
nem Atya s Anya nélkül lévő gyámoltalan árvát, szivem nagy fájdalmával személyem
szerént szemléltem. Mindazonáltal, hogy én azon igéretemet ekkoráig is be
nem tellyesíthettem, oka az, hogy engemet mostanában említett a Felső Bányai és
Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire pedig egész nyáron tartott utaim, ugyanak-