01.03.2013 Views

Udvari István BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS ...

Udvari István BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS ...

Udvari István BACSINSZKY ANDRÁS MUNKÁCSI ÉS TARKOVICS ...

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

<strong>Udvari</strong> <strong>István</strong><br />

<strong>BACSINSZKY</strong> <strong>ANDRÁS</strong> <strong>MUNKÁCSI</strong><br />

<strong>ÉS</strong> <strong>TARKOVICS</strong> GERGELY EPERJESI MEGY<strong>ÉS</strong>PÜSPÖKÖK<br />

KAPCSOLATA SZABOLCS VÁRMEGYÉVEL <strong>ÉS</strong> A HAJDÚSÁGGAL<br />

Régóta ismerem Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely<br />

eperjesi megyéspüspököknek a hajdúdorogi püspökség levéltárában őrzött magyar<br />

nyelvű leveleit, hivatalos iratait. 1<br />

Püspöki székbe történt emelkedésük előtt<br />

mindkét egyházi személyiség több évet szolgált Hajdúdorogon, a Munkácsi Egyházmegye<br />

akkor legnépesebb egyházközségében. Mindketten betöltötték Szabolcs<br />

vármegye és a Hajdú kerület főesperesi tisztjét is, noha közvetlenül csak az<br />

úgynevezett alsó-szabolcsi vagy dorogi esperességet igazgatták.<br />

A XVIII. század második felében, amikor a két jeles férfiú Szabolcsban<br />

működött, a Szabolcsi főesperesség két esperesi kerületre tagolódott, az alsószabolcsi<br />

vagy dorogi esperességre valamint a felső-szabolcsi vagy gyulaji esperességre.<br />

2<br />

A vármegye melynek központja ekkor Nagykálló volt, világi igazgatási<br />

szempontból négy járásra oszlott: várdai, bátori, dadái, nádudvari. A Szabolcs<br />

vármegye területén fekvő Hajdú kerület önálló törvényhatóságot képezett Hajdúböszörmény<br />

központtal. A világi és egyházi igazgatás között praktikus okokkal<br />

magyarázhatóan mindig volt valami összhang. Aminket most közelebbről érdeklő<br />

dorogi vagy alsószabolcsi esperességhez a Hajdú kerület, valamint a dadái és<br />

nádudvari járások görögkatolikus parochiái tartoztak. Bacsinszky szabolcsi működése<br />

idejében a dorogi esperességhez tartozott azonban a bátori járásból<br />

Kállósemjén, Érkenéz (ma Románia - Chiniz), Nyírbéltek, sőt Szatmár vármegyéből<br />

Penészlek és Nyírlugos. A dadái járásban fekvő Prügy leányegyház a szerencsi,<br />

Tiszaeszlár leányegyház pedig a tokaji anyaegyházhoz tartozott. 3<br />

A XVIII. század második felében az esperesség papjai általában három<br />

(rutén, magyar, latin), nem ritkán négy nyelvet (román) ismertek. Gimnáziumi,<br />

latin nyelvű stúdiumaikat Egerben, Nagyváradon, Kassán, Ungvárott vagy Kolozsvárt<br />

folytattak. Legtöbben Munkácson majd Ungváron, néhányan pedig<br />

Nagyszombatban vagy Egerben végezték teológiai tanulmányaikat. Az ötvenes<br />

évektől számítva, három dorogi esperesről tudjuk, hogy Bécsben tanult: Kopcsay<br />

János, Petkovszky János a Pázmány Péterről elnevezett, Pázmáneumban,<br />

Tarkovics Gergely a Szent Borbála templomról elnevezett Barbareumban<br />

végzett. 4<br />

Bacsinszky András pedig a nagyszombati Szent Adalbert szemináriumban<br />

szerezte teológiai végzettségét.<br />

A papok, kántorok a nyelvi elvárásoknak megfelelően a különböző funkciókban,<br />

az eltérő helyzetekben és alkalmakkor más és más nyelvet használtak,


nyelvhasználatukban a szinkretizmus érvényesült, a használt nyelvet illetően<br />

semmilyen presszió nem érvényesült, gyakorlati szempontok döntöttek, hiszen<br />

olyan korról van szó, amikor a nemzetiségi kérdés nem került előtérbe. Az esperesek<br />

a vármegyével, a Hajdú Kerülettel latin, esetenként magyar nyelven, Dorog<br />

város hadnagyával, magistrátusával a communitásával magyarul, az egyházi főhatóságokkal<br />

latin és rutén nyelven, az esperesi kerület lelkészeivel latin, rutén,<br />

ritkábban magyar nyelven, a hívekkel magyar nyelven leveleztek. Bacsinszky<br />

András, a későbbi munkácsi püspök, aki 12 évig lelkészkedett Hajdúdorogon, és<br />

1763-tól Szabolcs megye és a Hajdú kerület íoesperese volt, miután jól ismerte<br />

az érintett területen kialakult nyelvi úzus szabályait, hasonló gyakorlatot követett<br />

püspökké választását követően.<br />

A papság hivatása etnikumtól független, a híveket nyelvi igényeiknek<br />

megfelelően szolgálták ki. A XVIII. század végi egyházi összeírások ezért a papok<br />

nyelvtudását is feltüntették.<br />

Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök (1732 - 1809)<br />

életéről, működéséről<br />

Bacsinszky András püspökösködése alatt új gondolatok, megoldások s<br />

egészen a XX. század közepéig ható reformok születtek a népéletet ezernyi szállal<br />

átszövő egyházi élet minden területén. Bacsinszky körleveleiben a XIX-XX.<br />

századi ruszin nemzeti ideológia szinte minden lényeges eleme megjelent.<br />

Bacsinszky a XVIII. századi ruszin történelem és művelődéstörténet jelentős<br />

alakja. Nem csupán arról van szó, hogy nevéhez és püspökösködésének idejéhez<br />

fűződik a ruszin nemzeti újjászületési mozgalom első jeleinek megnyilvánulása.<br />

A szerényen jelentkező, de nemzetinek nevezhető törekvéseknek aktív befolyásolója,<br />

alakítója volt, így a XTX. századi ruszin nemzetiségi mozgalom egyik előfutárának<br />

is tekinthető.<br />

Mielőtt életrajzára rátérnék, jelzem, hogy a Munkácsi Egyházmegye<br />

egyik legjelentősebb püspökének emlékére 1990-ben a görömbölyi görögkatolikus<br />

egyházközség kétnyelvű, egyházi szláv és magyar nyelvű emléktáblát avatott,<br />

melyet a görögkatolikus templom falán helyeztek el. A görömbölyi parochus<br />

és hívek együttes kezdeményezésére Miskolc-Görömbölyön Bacsinszky Andrásról<br />

utcát neveztek el.<br />

Bacsinszky András 1732. november 14-én született az Ung megyei<br />

Benetine községben galíciai eredetű lelkészkedő nemesi családban. A gimnáziumi<br />

tanulmányok megszerzéséhez szükséges elemi ismereteket a szülői házban<br />

kapta meg. Az ungvári jezsuita gimnázium elvégzését követően 1752-1758 között<br />

Nagyszombatban folytatott teológiai stúdiumokat, ahol a teológia doktora foko-


zatot is megszerezte. Tanulmányai befejeztével Hajdúdorogra kerül segédlelkésznek.<br />

Szabados György hajdúdorogi parochus Munkácsra távoztával 1763-ban<br />

hajdúdorogi parochus, rövidesen Szabolcs megye és a Hajdú Kerület főesperese<br />

lett. Hajdúdorogi tevékenysége beilleszkedik a szabolcsi-hajdúsági népi-nyelvi<br />

viszonyoknak rendjébe. Az e területhez kapcsolódó tevékenységét, a püspöki<br />

székbe emelkedését követően is a nyelvi szinkretizmus jellemezte. Az egyházi<br />

előírásoknak megfelelően az anyakönyvet Bacsinszky András egyházi szláv nyelven<br />

vezette, hívei számára magyar nyelvű feljegyzéseket, nyugtákat, szerződéseket<br />

készített, magyarul levelezett Dorog hajdúváros hadnagyával és magistrátusával,<br />

az egyházi főhatóságokkal latin és rutén nyelven, a vármegye embereivel<br />

pedig a hivatalos latin nyelven. Főesperesként a szabolcsi főesperesség egyházközségeivel<br />

szintén magyarul levelezett. A püspöki székbe emelkedését követően<br />

is hasonló úzust követett. A dorogi esperesség levéltárában jelentős számú ízes<br />

magyar nyelvű levél őrződött meg tőle, illetve kancelláristáitól. 5<br />

A magyar nyelvű<br />

egyházi irodalom azt emeli ki, hogy bizonyos liturgikus cselekményekbe a<br />

magyar nyelvet is bevonta, s népénekeket fordított magyar nyelvre. 6<br />

A hajdúdorogi, ún. schizmatikus mozgalom idején (1765) szerzett tapasztalatai<br />

motiválták, hogy intenzíven bekapcsolódjék a munkácsi egyházmegye<br />

függetlenségéért, ill. kanonizálásáért folytatott mozgalomba. 1768-ban, mikor<br />

folytatódik a munkácsi egyházmegye latin püspökségek mintájára történő megszervezése,<br />

az első, 4 tagú káptalan tagja lett. 1769-ben őt választották a Mária<br />

Teréziához vezetett küldöttség élére, mely a munkácsi püspökség kanonizálását<br />

volt hivatva képviselni. 1772-ben püspökké nevezték ki. Püspökként széleskörű<br />

és aktív kulturális, szervező tevékenységet fejtett ki. Tevékenysége szinkronban<br />

volt a felvilágosult abszolutista Habsburg-monarchák görögkatolikusokkal kapcsolatos<br />

politikájával, azt a rutén klérus számára maximálisan kamatoztatta. A<br />

kormányzatnak az anyagi jólét, a műveltség, iskoláztatás színvonalának emelésére<br />

irányuló felvilágosult abszolutista törekvései találkoztak Bacsinszky magas fokú<br />

felelősségtudattal végzett, messzetekintő, ugyanakkor a konkrét politikai erőviszonyoknak<br />

megfelelő, aprónak tűnő problémákra is figyelő munkálkodásával.<br />

A munkácsi püspökség Bacsinszky személyes közbenjárására 1776-ban<br />

kapta meg Mária Teréziától az évi 12 ezer aranyforintot jövedelmező tapolcai<br />

apátságot, új székhely céljára a feloszlatott jezsuita rend ungvári kolostorát, annak<br />

templomát, papneveldének pedig a Drugeth-féle várat (1775-1780). Megszervezte<br />

a hét tagú káptalant, amelynek tagjai számára megfelelő anyagi fedezet<br />

birtokában lehetővé vált, hogy tudományos munkával és szépirodalommal is foglalkozzanak.<br />

Átszervezte a papnevelést, mely 1777-től Ungvárott folyt. 1780-tól<br />

maga is Ungváron lakott. A királyi udvartól 60 növendék eltartásához ösztöndíjat<br />

és 5 teológiai professzor számára fizetést eszközölt ki. A püspöki papnevelde tanítási<br />

nyelve Bacsinszky halálának évéig a ruszinok irodalmi nyelve volt, a latin


csak segédnyelvként funkcionált. Bacsinszky alatt a lelkészkedő papság részére<br />

folyósított állami segélyösszeg (szubszídium) jelentősen nőtt, elérte az évi 30.000<br />

Ft-ot. Egységesítette és továbbfejlesztette az elődeitől örökölt és a jezsuitáktól<br />

Ungváron maradt könyvtárat, ahová a parochiákról is bekérte a régi, kéziratos<br />

könyveket. Levéltárat létesített, ahová körlevélben bekérette a parochiális irattárak<br />

értékesebb régebbi darabjait is.<br />

Nemcsak a püspökségre, káptalanra stb. fordította figyelmét, de a jozefinista<br />

elvárásoknak szellemében a rurális papság és a nép anyagi és szellemi jólétével<br />

is foglalkozott. A hívek és az alsópapság anyagi helyzetének javítása céljából<br />

kieszközölte a kincstárnál a lelkészetek, ül. parochiák és parochiális iskolák<br />

anyagi segélyezését. Kamarai, vármegyei szervekkel együttműködve a papság<br />

anyagi helyzetét jelentősen javító parochiarendezést hajtott végre. Amáramarosi,<br />

ungi kamarai birtokokon fekvő parochiákról külön szerződést kötött a kincstárral.<br />

A szerződés szerint a parochusok egy, a kántorok fél, a templomszolgák fél telekre<br />

lettek jogosultak, térítés nélkül legeltethettek és makkoltathattak. A parochusnak<br />

a földesúrtól háromszobás, a kántornak kétszobás lakás járt, ebből az egyik<br />

szoba iskola céljára szolgált. A parochus istállóra és csűrre is igényt tarthatott.<br />

Ezenkívül jelentős összegeket kaptak a templom felszerelésére is. A kincstár hozzájárult<br />

a máramarosi kőtemplom és a vikáriátus épületeinek költségeihez is.<br />

Bacsinszky hasonló tartalmú megegyezést kötött a Schönborn-uradalommal is. A<br />

XIX. század elején lezárult parochiarendezés során a magánföldesurakkal kötött<br />

tárgyaláskor a kincstárral kötött egyezség volt a mérvadó. Bacsinszky püspöksége<br />

idején történt meg tehát a görögkatolikus klérus teljes anyagi, jogi, tekintélybeli<br />

emancipálódása.<br />

íacsinszky András 1773-ban részt vett a görög szertartású püspökök bé-<br />

Íezletén, ahol az egyházi könyvekre, az ünnepekre, a naptárra, a papság és<br />

hívek helyzetére vonatkozó fontos határozatok születtek. Különösen jelentősnek<br />

látjuk azon igény határozott megfogalmazását, hogy az uralkodónő szólítsa fel a<br />

megyéket és földesurakat, állítsanak iskolákat a keleti szertartásúak által lakott területeken.<br />

Hangot kapott az az elvárás, hogy a keleti szertartású hívek képességeinek<br />

és képzettségüknek megfelelően érvényesüljenek a társadalomban, gyermekeik<br />

pedig szabadon látogathassák az iskolákat.<br />

1793-ban Ungváron egyházmegyei tanítóképzőt létesített, melyben az oktatás<br />

a korabeli ruszin irodalmi nyelven folyt. 1777-ben valóságos, belső titkos tanácsos<br />

lett, meghívást kap 1789-ben a főrendi házba. Ebben a minőségben részt<br />

vett az 1790-91., 1792. és 1796. évi országgyűlésen. Ezeken az országgyűléseken<br />

először nagyobb publicitást kapott nemzeti- nemzetiségi törekvések kimutathatóan<br />

hatással voltak a püspök életének utolsó évtizedében kifejtett tevékenységére.<br />

1809. november 7-én hunyt el. Grigássy körlevélrészletei pregnánsan bizonyítják,<br />

hogy jelentőségét, személyes érdemeit, szerteágazó kulturális és társa-


dalmi tevékenységének horderejét kortársai is elismerték. A verhovinai esperesi<br />

kerület esperese, a ruszin művelődéstörténet számon tartott alakja, Grigássy Mihály<br />

máramaros-verchovinai esperes körlevelében így adja tudtul Bacsinszy halálát:<br />

"Napkeleti egyhazunk szemfénye, a ruszinok reménysége, a munkácsi egyházmegye<br />

dicsősége, szeretett atyánk, Bacsinszky András őexellenciája (1809)<br />

november 7-én elszenderült.. " 7<br />

Itt mutatunk rá, hogy tiszteletére nagyszámú latin, ruszin, magyar és román<br />

nyelvű dicsőítő verset, költeményt írtak. Ezek közül A. Valkovszkij,<br />

Dohovits B., A. Bajzám ódái irodalmi értékei okán szöveggyűjteményekben, irodalomtörténeti<br />

feldolgozásokban is fellelhetők. Valkovszkij hiperbolisztikusan<br />

Saturnus korához hasonlítja a Bacsinszky nevével jelzett időszakot. Számos,<br />

nyomtatásban megjelent könyv is Bacsinszkynek ajánlva látott napvilágot, így pl.<br />

Décsi Antal: Az magyar oroszokról való igen rövid elmélkedés. Kassa, 1797<br />

Lódy Péter a német Ch. Baumeister filozófiai munkájának Lvovban 1790-ben<br />

megjelent fordítása.<br />

Jeleztem, hogy Bacsinszkyhez magyar nyelven is írtak dicsőítő verseket.<br />

Ehhez azt kívánom hozzáfűzni, hogy Bacsinszky idején számos tiszántúli<br />

görögkatolikus közösségben magyar nyelven végezték a szentírási olvasmányokat,<br />

az apostoli és evangéliumi szakaszokat, s magyarul folyt a prédikáció is. 8<br />

Bacsinszky püspökségének idején keletkeztek az első, kéziratban máig fennmaradt<br />

teljes magyar nyelvű liturgia fordítások is. Kricsfalussy György ungvári magyar<br />

tanár Aranyszájú Szent János miséjét fordította le magyarra, és 1795-ben<br />

András napi ajándékként nyújtotta át Bacsinszkynek. A Sztripszky Hiador által<br />

teljes egészében közzétett fordítás előtti ajánlásában Kricsfalussy megjegyzi...<br />

"hogy ezen: Görög Anya-szent-egyház Liturgiája nevet viselő Isteni Tiszteletnek<br />

Magyarra lett fordításához fogtam, más oka pedig az, hogy nem tsak a'miólta<br />

ezen Ungvár várossában szerentsém vagyon lakni, hanem máshelyütt is némely<br />

jóakaróimtól ezen munkának felvállalására minden módon ösztönöztettem. " Céloz<br />

arra is, hogy Bacsinszky előtt a liturgiafordítások ténye nem újság. 9<br />

Bacsinszky András ismerte Krucsay Mihály korábbi liturgiafordítását is, amely<br />

egy Szabolcs vármegyei lelkész, Lupess <strong>István</strong> 1814-ben készített másolatában<br />

őrződött meg az utókornak. 10<br />

Bacsinszky András püspök azáltal is beírta magát a magyar művelődéstörténetbe,<br />

hogy elindította útjára, és később is önzetlenül támogatta Görög Demetert,<br />

(1760-1833) a magyar felvilágosodás jeles képviselőjét, a magyar újságírás<br />

úttörőjét, az írót és szerkesztőt. 11


Bacsinszky András püspök jelentős számú magas műveltségű, tudós hajlamú<br />

embert gyűjtött maga köré. Bacsinszky András közvetlen környezetéhez, bizalmasai<br />

közé tartozott - az ungvári szeminárium tanára, majd prefectusa, a budai<br />

Egyetemi Nyomda cenzora, a későbbi eperjesi püspök - Tarkovics Gergely is.<br />

Életrajzával, literátori tevékenységével több irodalomtörténeti összefoglalás, tanulmány<br />

foglalkozik, az 1805-ben József nádorhoz írott ódáját többen elemezték,<br />

míg Fr. Tich alapos nyelvi értékelését is adta. 12<br />

Ahungarus szellemben született<br />

mű méltatásában mindmáig figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a nádorhoz<br />

1805-ben latinul és a korabeli Magyarországot lakó népek, nemzetiségek nyelvén<br />

egyaránt írtak dicsőítő verseket. 13<br />

Tarkóvicsnál az etnikai nemzetfelfogás, a keleti<br />

szlávokhoz fűződő közösségtudat egybekapcsolódott a soknemzetiségű Magyarország<br />

iránt érzett patriotizmussal.<br />

A budai Egyetemi Nyomj dánál a rutén, illír és román könyvek cenzoraként<br />

eltöltött éveiről (1804-1815) Király Péter és Olena Rudlovcsak tanulmányai<br />

tudósítanak, kiemelve, hogy a magyarországi népek nemzeti újjászületési mozgalmában<br />

nagy szerepet játszó nyomdánál viselt megbízatását nagyon komolyan<br />

és lelkiismeretesen végezte, alapos tájékozottsággal bírt a keleti szláv népi-nyelvi<br />

viszonyokról az itt kifejtett tevékenysége a szláv könyvészet fejlődése szempontjából<br />

jelentős. 14<br />

A pesti egyetem budai nyomdájának cenzoraként és korrektoraként<br />

Tarkovics Gergely gondozta a Munkácsi Egyházmegye számára 1804ben<br />

Budán megjelent többkötetes egyházi szláv nyelvű Bibliát. 15<br />

Számos adalék<br />

áll rendelkezésre a román nyelvű könyvkiadáshoz fűződő kapcsolatairól is. 16<br />

Eperjesi működésének Iván Macinszkij adja sommás értékelését, hangsúlyozva,<br />

hogy az nem felelt meg a népe polgári-nemzeti újjászületési mozgalma elé állított<br />

feladatoknak 17<br />

, mások azt emelik ki, hogy Eperjesen jelentős egyházmegyei<br />

könyvtárat gyűjtött össze. 18<br />

Egyetlen feldolgozásból sem domborodik ki kellőképp életének és munkásságának<br />

Hajdúdoroghoz kötődő szakasza, sőt az arra vonatkozó adatok, megjegyzések<br />

tévesek, pontatlanok. Nem szorul bizonyításra, milyen fontos a dorogi<br />

korszakról szóló minden hiteles dokumentum, hiszen ezek, mondhatni új megvilágításba<br />

helyezik viszonyát a korabeli ruszin írásbeliséghez, fényt vetnek a ruszin<br />

művelődéstörténet jeles alakjához, Bacsinszky András püspökhöz fűződő<br />

kapcsolatára, új anyagot nyújtanak munkásságának az eddigieknél sokoldalúbb<br />

értékeléséhez, adalékokat szolgáltatnak egy késői hungarus-attitűd természetrajzához<br />

is.<br />

A hajdúdorogi provenienciájú levéltári anyag alapján tisztáztam Tarkovics<br />

dorogi parochusságának kronológiai határait, továbbá hozzá kívánok szólni a magyar<br />

nyelvtudásáról kialakított képhez.


Tarkovics magyar nyelvtudásáról, dorogi parochusságának idejéről az eperjesi<br />

püspökség történetírójaként Duchnovics Sándor közölt először adatokat azt írva,<br />

hogy a leendő püspök 1793-1797 között működött Dorogon, hozzáteszi, hogy<br />

nem teljesen eredményesen, mivel nem ismerte elég jól a magyar nyelvet. 19<br />

A későbbi<br />

életrajzírók többsége mindkét Dorogra vonatkozó megjegyzését kritikátlanul<br />

átvette tőle.<br />

A Tarkovics Gergely magyar nyelvtudására vonatkozó adatot Timkó Imre<br />

is átveszi a keleti kereszténységről és egyházról írott szintetizáló művében. 20<br />

Duchnovics vélekedését elfogadja Oleksza Misanics kijevi kutató is, hozzátéve,<br />

hogy Tarkovics 1800-ig működött Hajdúdorogon. 21<br />

Nézzük meg, mit vallanak<br />

Tarkovics Gergely magyar nyelvtudásáról és hajdúdorogi működésének időhatárairól<br />

a levéltári források.<br />

Dorog város 1789-től tárgyalt Bacsinszky püspökkel arról, hogy meg kíván<br />

válni Kopcsay János parochustól, Bacsinszky 1792-ben tájékoztatja a dorogi<br />

hadnagyot, majd a "Nemes Tanácsot és Communitast", miért nem intézkedhetett<br />

korábban.<br />

"Jól emlékezem rólla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik esztendőben...<br />

mind azon által, hogy én azon igéretemet ekkoráig is bé nem teljesítettem,<br />

oka az, hogy engemet mostanában említett esztendőben a Felső Bányai és<br />

Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire egész nyáron tartott utaim, ugyanakkori<br />

esztendőben Bétsbe való járásom, s ottan 1790-dik esztendőben is akkori tovább<br />

való mulatósom, következő képpen pedig mindjárt azon 90-dik 91-dik és 92. esztendőben<br />

is nem tsak a Felséges Fejedelmink történt véletlen változásai, hanem a<br />

Nemes Magyar Hazánk, s Országunk hosszabb időkig tartatott gyűlései is annyira<br />

meggátoltak, hogy szükségképpen a Publicum nagyobb dolgait bővebben megfontolván<br />

ígéretemnek eleget nem tehettem, s azért is bétellyesítését tsendesebb<br />

időkre, de mindazon által mindenkori emlékezetemnek halasztani kénszerítettem.<br />

" 22<br />

A dorogiak ismételt sürgetésére Bacsinszky András a következő évben<br />

Tarkovics Gergelyt nevezi ki parochussá, s ugyanakkor Szabolcs vármegye és a<br />

Hajdúkerület főesperesévé is.<br />

Becsületes Nemes Tanács és Communitas, Krisztusban Kedves Lelki Fiaim!<br />

Amely Böjt Elő Havának 17. napján a Nemes Városnak hozzám utasított<br />

követjei által küldött levelembe szándékomnak beteljesítését a követek által csak<br />

szóval jelentettem ki, azt most kinyilatkoztatom, hogy tudni illik ez eddig volt<br />

Parochus, úgymond Kopcsay János Canonicus és Vice-Esperes Eö Kigyelme helyébe<br />

Kedves Fiamat Tarkovics Gergelyt, aki ennek előtte egynéhány esztendőkig<br />

a Püspöki Iskolámban Papságra menendő Ifiaknak Tanítója volt, most pedig tsak<br />

ugyan itt lévő seminariumokat mint Praefectus kormányozza, Kigyelmetek közzé<br />

Parochusnak, és egyszersmind Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyében, így nem


különben Tekintetes Nemes Szabad Hajdú Városok kerületjében is a Napkeleti<br />

Szent Rítusunkon lévő Paróchusok felett Feő Esperesnek rendelem...<br />

Ungvár 22.-dik Martius 793 23<br />

Az 1793 májusában Hajdúdorogra kinevezett Tarkovics a hungaro-rutén<br />

egyházközség parochusának teendőin kívül Szabolcs megye és a Hajdú kerület<br />

főespereseként az alsó-szabolcsi esperesi kerületet is adminisztrálta. Mint fentebb<br />

rámutattunk, az esperesség nyelvi gyakorlatában a szinkretizmus érvényesült.<br />

Tarkovicsnak magyarul ír a dorogi magisztrátus és a hadnagy, számtalan magyar<br />

levelet kap kerületéből is. 24<br />

Az 1812-ig egyházi szláv, ül. ruszin nyelven vezetett dorogi anyakönyvbe<br />

ritkán tett bejegyzést, azt káplánja vezette. Figyelemre méltó viszont, hogy az<br />

ő idején elindított Halál oka rovatban ő is magyarul adja meg a halál okát: fulladásban,<br />

hurutban, kelevénben, forróságban, öregségben, sinlésben, szárazbetegségben<br />

stb. A levéltári anyag tehát nem támasztja alá Duchnovics megállapítását,<br />

miszerint Tarkovics magyar nyelvtudása alapvetően hiányos lett volna. Ellentmondanak<br />

annak a XVIII. századvégi hajdúsági és szabolcsi népi, nyelvi viszonyok,<br />

valamint Bacsinszky humánus nyelvi politikája. A tokaji görögkatolikus hívek<br />

1797-ben magyar nyelvű levélben fordultak Tarkovics Gergelyhez, kérve őt<br />

legyen lelki atyjuk és parochusuk. 25<br />

Tarkovics 1793. május 15-én jött el az ungvári szemináriumból<br />

Hajdúdorogra. Innen 1798 novemberében távozott el új állomáshelyére — Ungvárra.<br />

1798-tól három egyházi szláv, ül. ruszin nyelven írott körlevele maradt<br />

fenn, az anyakönyvek tanúsága szerint november 11-én temetett utoljára dorogon.<br />

26<br />

Tarkovics Gergely eperjesi püspökké történő felszenteléséhez egyházigazgatási<br />

szempontból is fűződik szabolcsi vonatkozás. Tarkovics ugyanis<br />

Szabolcs vármegye főesperese tisztjét egészen 1821-ig, a krasznibrodi bazilita<br />

monostorban történt felszenteléséig megőrizte. Felszentelése után Pócsi Elek<br />

munkácsi püspök 1822-ben a szabolcsi főesperesség területén a meglévő dorogi,<br />

gyulaji és kallói esperességek mellé, azok határait megváltoztatva, létrehozta a<br />

karászi és a tímári (ma tiszai) esperesi kerületeket. 27<br />

Jegyzetek<br />

1. Tarkovics Gergely egyházi szláv nyelvű körleveleit a Magyar Tudományos Akadémia szlavisztikai<br />

folyóiratában mutattam be. Vö Studia Slavica Hungarica. 32. évf. 1986. 63-100 old.<br />

Bacsinszky András körleveleinek nyelvészeti elemzését a Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség<br />

a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1995.C. munkában<br />

végeztem el. A munkácsi görögkatolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása.<br />

Vasvári Pál Társaság Füzetei 3. Nyíregyháza 1990. című kiadvány szerkesztőjeként Bacsinszky<br />

András egyházi szláv ill, ruszin körlevelei faximiléjén kívül magyar nyelvű levelek hasonmását<br />

is közzétettem. Vö. 48-52. old.


2. A Szabolcsi főesperesség két esperesi kerületre való tagolása az 1792. egyházmegyei<br />

összeírásban adatolható utoljára. Vö. Bendász <strong>István</strong>-Koi <strong>István</strong>: A Munkácsi<br />

Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa. Nyíregyháza, 1994. 74-<br />

79 old. Az 1800-as évek elején jelenik meg a kallói esperesi kerület, majd 1822-ben a tímári<br />

(ma tiszai) és a karászi kerület. Vö. Hajdúdorogi Püspökség Leváltára (a továbbiakban: HPL)<br />

Fasc. 35. 1.<br />

3. Vö. HPL Fasc. 5.. '20. 1780; HPL Fasc. 2. A616. 1781.<br />

4. Részletesebben ld. <strong>Udvari</strong> L: Ruszinok a XVIII. században. Nyíregyháza, 1992. 112-113 old.<br />

5. A Hajdúdorogi Püspöki Levéltárban megőrződött pecsétcímere is. HPL. Fasc. 2. A£ 9; erről<br />

ld. Páll I.: Bacsinszky püspök pecsétje. Vasvári Pál Társaság Füzetei. 3. Nyír-egyháza, 1990.<br />

35-36.<br />

6. Grigássy Gy.: A magyar görög katholikusok legújabb története. Ungvár, 1913. 37;<br />

Sztripszky H.: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. Bp., 1913; 37; Sztripszky H.:<br />

Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól. Bp., 1913; Timkó I.: Keleti kereszténység,<br />

keleti egyházak. Bp.. 1971. 466-467; Pirigyi I.: A görögkatolikus magyarság története.<br />

Nyíregyháza, 1982. 85-89.<br />

7. Lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. Ms 4817/10. Megjelentetve: <strong>Udvari</strong><br />

I.: Grigássy Mihály körlevelei. Studia Russica. XIII. 1989. 368-408. Bp.<br />

8. Vö. Grigássy Gy. id. mű 14, 24, 33, 37-38.<br />

9. Sztripszky H: Jegyzetek a görög kultúra árpádkori nyomairól: Bp. 1913. 124, 125-175.<br />

10. Az 1806. évi összeírásban is szereplő Lupess <strong>István</strong>t, 1848-49 hőse és mártírja, Vasvári Pál<br />

keresztapjaként is számon tartja a művelődéstörténet. Vö.: Ivancsó <strong>István</strong>: A magyar<br />

görögkatolikusság liturgikus könyveinek anyanyelvi fordításai és kiadványai. A Hajdúdorogi<br />

Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve. 1912-1987. Nyíregyháza, 1987<br />

158-161; Ld. még: <strong>Udvari</strong> I.: Vasvári Pál hajdúböszörményi éveiről. Szabolcs-Szatmári<br />

Szemle 1989. 4. szám 431-432.<br />

11. Görög Demeterről Márton József tudós, bécsi professzor írt monográfiát, Vö. Görög<br />

Demeter... életleírása... Bécs, 1834. Ld. még Molnár József: Görög Demeter (1760-1833)<br />

Debrecen, 1975.<br />

12. Tichy F.: Vyvoj souéasného spisovného jazyka na Podkarpatské Rusi, Praha, 1938. 28-34.<br />

13. Käfer I.: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve. (1577-1977) Bp. 1977. 130-131.<br />

14. Király P.: Der ruthenische Buchverlag in Ungarn und die Universitätsdruckerei von Ofen.<br />

Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio historica.<br />

XXI. 1981. 14-22; Rudlovcsak Olena: Bilja dzserel szucsasznosztyi. Prjasov, 1981.<br />

244-249.<br />

15. Vö.Studia Slavica Hungarica. XXXII. 1986. 70-73; még Vasvári Pál Társaság Füzetei. 3.<br />

Nyíregyháza, 1990. 33-34. Az e művekben megfogalmazottaktól gyökeresen eltérő véleményt<br />

ld. Sztripszky H.: A sajtóélet kezdetei Kárpátalján. 3op^-Hajnal II. évf. Ungvár 1942. 3-4.<br />

sz. 275-277, 289.<br />

16. Veress E. - Domokos S.: A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai<br />

1780-1848. Bp. 1982. 10, 63, 84, 137, 11, 196, 205, 207.<br />

17. Macinszkij Ivan: Rozmova sztorics. Prjasov, 1965. 166.<br />

18. Vö.: Beszkid M.: Kováts János. 1764-1834. eredeti levelezések és egykorú források alapján.<br />

Bp. 1908.<br />

19. Duchnovics Alexander: Isztorija Prjasevszkoj eparchiji. In. Duchnovics A. Tvori. 1.2.<br />

Prjasov, 1967. 494-496. Duchnovics Az Eperjesi Egyházmegye története című művét magyar<br />

fordításban a Kelet című lap adta közre, 1890-ben folytatásokban. A mű fordítója<br />

Drohobeczky Gyula a későbbi körösi megyéspüspök volt.


20. Timko Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, 1971. 472. old.<br />

21. Misanics O.V.: Literatura Zakarpattya XVII-XVIII. sztolitty. Kijev, 1964. 71. old.<br />

22. HPL. Fase. 10. N. 16. 1792. november 28. E tárgyban magyar levelek: HPL Fasc. 10. N. 11.<br />

1792. december 27; HPL Fasc. 10. N. 28. 1793. április 22.<br />

23. HPL. Fasc. 10. N. 30. 1793. március 22.<br />

24. Tarkovicstól magyarnyelvű levelek: HPL. Fasc. 11. N. 44. 1794; Fasc. 12.30. 1795; Fasc. 12.<br />

N. 21. 1795; Fasc. 13. N. 37. 1797. stb. Tarkovics magyarul válaszol, magyar nyelven jegyzi<br />

le a tanúvallomásokat, végrendeletek szövegeit, magyarul esket, gyóntat stb. Tarkovicsnak<br />

magyar nyelvű levelek: HPL. Fasc. 11. N. 33. 1794; Fasc. 11. N. 30. 1794; Fasc. 12. N. 39.<br />

1795; Fasc. 13. N. 3. 1796; Fasc. 13. N. 37. 1797., továbbá több tucatnyi levél.<br />

25. Vö. HPL. Fase. XIV. A£ 20. 1797.<br />

26. Meghaltak anyakönyve. Hajdúdorog, 1798.<br />

27. Pócsi Elek püspök oklevelét ld. HPL. Fasc. 35. '11.1822.<br />

Függelék<br />

1. A nyíregyházi görögkatolikus eklézsia fiainak kérelme Bacsinszky Andráshoz, Szabolcs vármegye<br />

és a Hajdú kerület főespereséhez, hogy az számukra küldjön lelki pásztort.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. A£ 12.<br />

Nagytiszteletre méltó Főtisztelendő' Úr,<br />

Archidiakonus Atyánk Urunk!<br />

Lehet friss emlékezetébe Főtisztelendő Urunk, hogy 8-bernek 26-ik<br />

napjátul fogva mitsoda nyomorult sorsra és árvaságra jutott szegény ecclesiank,<br />

hogy Lelki Pásztor nélkül marattunk, noha addigis sok izbe szükölköttünk Szent<br />

Liturhia hallgatásba, amég nyomorult életében közöttünk élt az megholt tisztelendő<br />

Allánda Lelki Atyánk, de most már főtisztelendő úrnak rendelésébül orosi<br />

tisztelendő Mihovits György eőatyasága hozzánk látna, de sok bajait mongya<br />

előttünk, az kik miatt igenis keveset jár hozzánk.<br />

Már azokat az említett panaszainkat mind fére tévén, Főtisztelendő Urunk<br />

előtt meghajtott fűvel állván, alázatosan instálunk, hogy méltóztassék mi rullunk<br />

megemlékezni, jól tudván itten való nyomorult sorsunkat, hogy mitsoda eretnekség<br />

között lakunk, és minket jó Lelki Atyával megajándékozni avagyis, hozzánk<br />

küldeni méltóztassék, mert ugyan még eddég Isten Eő Szent Fölségének<br />

kegyelmébül tsak egy emberünk holt meg Szent Gyónás nélkül, de ez után Isten<br />

tudós benne, ha több is nem esik oly lelki veszedelem közöttünk.<br />

Az elmaradott özvegy papnét éppen nem méltó, hogy tovább (hagyjuk)<br />

szenyvedni, fütisztelendő Úr, az parochián, akirül fütisztelendő úrhoz küldött betsületes<br />

kurátorink fognak relatiot tenni.<br />

Immár az templomhoz való kövek hordásához is hozzá fogtunk, akibe is<br />

már idehaza szállítottunk NQ 40 öleket Isten kegyelmébül, azokat az parochiális<br />

kertbe rakattyuk tovább való dispozitiojáig az Fütisztelendő Urnák, amig kegyes


válaszát elvárnánk, kegyes kezeit tsokoljuk, az Főtisztelendő Ur Archidiakonus<br />

Atyánk Urunknak, s vagyunk legkisebb szolgái.<br />

Nyíregyházi orosz ecclesianak fiai közönségesen<br />

2. Bacsinszky András válasza a nyíregyházi kérelmezőknek, türelmüket kéri. (Vö. Függelék I.)<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 3. 1<br />

12. Autográf.<br />

Hogy az instansoknak eddig is parochust nem rendeltem, azon múlt el,<br />

hogy tudniillik oda alkalmatost és magát resolválót nem találhattam, hanem a<br />

Méltóságos Püspök Eő Nagysága nemsokára leendő eljövetelével az itt lévő diaconusok<br />

közül valamelyik felszentelődvén azonnal oda fog küldettetni, azért<br />

várakozással legyenek addig is, és többszer ne fáradgyanak avégett ide.<br />

Sig(natum) Munkács 5-a juny 1771.<br />

Bacsinszky András<br />

Archidiaconus mp.<br />

3. A balsai anyaegyházhoz tartozó kenézlői, vissi és zalkodi görögkatolikus hívek kérelme<br />

Bacsinszky András püspökhöz, melyben templomépítéshez kérnek támogatást<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 15. Nb 48.<br />

Méltóságos és Kegyelmes Urunk, s Fő Pásztorunk!<br />

Reménljük, hogy Excellentiád méltóztatik bölcsen tudni, minemű veszedelmes<br />

szigetben legyen lakásunk az nagy árvizeknek idején, mely fatális üdők<br />

közben sokszor megtörténik, hogy Isteni Szolgálatra sok izben nem mehetünk<br />

Balsára, ami legtöbb gyermekeinket is Isteni Szolgálatra nem tanittathatjuk azon<br />

akadály miatt.<br />

Ezen akadályokat is mink, mint gyarlóság alá verettetett emberek, ha ámbár<br />

keserves szívbéli bánattal ekkoráig szenvettük is, de legnagyobb az, amidőn<br />

közülünk valamely súlyos és halálos betegségben történik megesni, tehát azon<br />

felül említett akadály miatt amidőn szélvész, Tiszának zajlása és gyengén való<br />

jéggel befagyása oly nagy akadályt szokott tenni, hogy amidőn az beteget Szentségekkel<br />

provideálni kellene, sem mi a Lelki Atyáért nem mehetünk, sem mihozzánk<br />

az Lelki Atya nem jöhet, amintis itt adnectált balsai Tisztelendő Parochus Ur<br />

attestatuma sub Littera bizonyítyja, hogy sokan már utolsó lelki provisio nélkül<br />

is ez világbul kimúltak.<br />

Hogy pediglen Excellentziád bővebben által láthassa, mennyi pár házas<br />

személy, Szent Gyónásra valók és kisdedek vannak Kenézlőn, Vissen és<br />

Zalkodon, azoknak valóságos számok itt adnectált sub litera B. nyilván mutattya.


Jóllehet ugyan, hogy már mi, az Templom és Parochia építésének engedelme<br />

iránt, az Tekintetes Tokaji Domínium Tisztségéhez instantiánkkal recuráltunk,<br />

mely instantziánkat az Tekintetes Kassai Királyi Administratióhoz<br />

felküldeni méltóztattunk, amely instancziánkra és Tekintetes Tisztségnek repraesentátiojára<br />

minemű resolutiot és utasítást iránta kaptunk itt alázatosan sub. littera<br />

C. Excellencziádnak közleni bátorkottunk, ahonnan is Excellencziád akadályunkat<br />

bőven által látni méltóztatni fogja.<br />

Alázatosan esedezünk Excellencziád Kegyes színe előtt, méltóztasson<br />

Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye előtt az kívántató Nemes Deputatio kirendelése<br />

iránt magát interponálni és magának azon deputatus urak által tett<br />

Investigatiot megkérni és azon Investigatiót az fellyebb való instancziákhoz kegyesen<br />

inviálni, hogy mi is magunk lelki vigasztalásunkat és feltett czélunkat elnyerhessük,<br />

mert máskülönben ezen akadályok miatt kintelenittetni fogunk széjjel<br />

oszlani. Amidőn is alázatosan esedeznénk Excellencziád előtt, várván kegyes<br />

resolutioját, szentelt kezei csókolása mellett magunkat Főpásztori Kegyes<br />

Gratziájában alázatosan ajánljuk, s vagyunk Excellencziádnak alázatos, engedelmes<br />

juhai.<br />

Signatum Kenézlő die 23-a Aprili 1791.<br />

Kenézlői, vissi és zalkodi<br />

Görög Katholica részen lévő lakosok közönségesen<br />

4. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi városi tanácshoz, melyben utal 1789-ik évi<br />

dorogi látogatására, az 1790-91-i, 1792-i országgyűléseken történt részvételére, s kéri, hogy a<br />

templomi kiadásokról és bevételekről a városi tanács számoltassa el a parochusokat és a kurátorokat.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 46. Autográf aláírás.<br />

Betsületes Nemes Tanáts, s Communitas,<br />

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!<br />

Jól emlékezem róla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik esztendőben,<br />

amidőn tudniillik egy részrül Kigyelmeteket, mint Kedves Lelki Fiaimat<br />

friss vidámságba tellyes vigasztalásommal, más részrül pedig ott lévő Atyáskodásom,<br />

s lelki pásztorságom után a Templomot, mint gyászba borult, s majdhogy<br />

nem Atya s Anya nélkül lévő gyámoltalan árvát, szivem nagy fájdalmával személyem<br />

szerént szemléltem. Mindazonáltal, hogy én azon igéretemet ekkoráig is be<br />

nem tellyesíthettem, oka az, hogy engemet mostanában említett a Felső Bányai és<br />

Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire pedig egész nyáron tartott utaim, ugyanak-


kori esztendőben Bétsbe való járásom, s ottan 179o-dik esztendőben is akkori tovább<br />

való mulatásom, következőképpen pedig mindjárt azon 90-dik, 91-dik és<br />

92-ik esztendőben is nem tsak a Felséges Fejedelmink történt véletlen változási,<br />

hanem a Nemes Magyar Hazánk s Országunk hosszabb időkig tartott gyűlései is<br />

annyira meggátoltak, hogy szükségképpen a Publicum nagyobb dolgait bűvebben<br />

megfontolván Ígéretemnek eleget nem tehettem, s azért is beteljesítísét tsendesebb<br />

időkre, de mindazonáltal mindenkori emlékezetemmel halasztani kénszeríttettem.<br />

Mélyre való nézve, hogy én is a feltett tzélomat elnyerhessem, s a kigyelmetek<br />

kivánságinak is eleget tehessek, legszükségesebbnek Ítéltem lenni, hogy<br />

legelsőben is attól az időtül fogva tudniillik az curatorok a mostani parochusokkal<br />

együtt a Templom minden névvel nevezendő, s legkisebb jövedelmirüT, azoknak<br />

valóságos bevételirül és nyilvánvaló kiadásúul esztendőrül esztendőre ekkoráig<br />

számot nem adtak, mostanában azon számok vételére, valamint általam arra<br />

elrendelendő revisorok, s úgy a Nemes Tanáts s Communitás közül is hasonlóképpen<br />

arra kiválasztandó érdemes tagjai előtt még a Karátsonyi Innepig<br />

tökéletes és szoros számot adjanak. Hogy tehát ez meglegyen, én ezen alkalmatossággal<br />

ugyanazon dolog iránt irok az Parochusoknak is, Kigyelmeteket<br />

pedig arra atyaiképpen intem is, s parantsolom is, hogy kigyelmetek is a volt és<br />

mostani curatorokat azon számadásokra kemé-nyebben intsék meg, s arra is szorgalmatoztassák,<br />

hogy még a karátsonyi napok előtt a számadás okvetlen véghez<br />

mehessen, s egyszersmind pedig amidőn és amely időre elkészülhetnek és a<br />

helyes rendelést megteszik, nékem is hova hamarébb tudtomra adják, hogy én is<br />

azon dologra elrendelendő embereimet bizonyos terminusra minden továbbig<br />

való idő halasztás nélkül a sokszor említett számok vitelére oda küldhessem.<br />

Többnyire pedig atyai s püspöki áldásom mellet maradok a Be(tsületes Nemes)<br />

Tanátsnak s Communitásnak, mint lelki fiaimnak.<br />

Ungváron 28-a 9-bris 792<br />

Feő Pásztorjok s Igaz Attyok<br />

Bacsinszky András<br />

Munkácsi Püspök mp.


5. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi tanácshoz és a város népéhez, melyben szól a<br />

kurátorok számadásairól, valamint a norma tanításhoz való viszonyáról. Autográf aláírás.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 1<br />

17.<br />

Becsülletes Nemes Tanács s Communitas,<br />

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!<br />

Gáspár <strong>István</strong> által karátsony havának 20-dik napján Dorogon költ és hozzám<br />

utasított a Nemes Tanács és Communitas több rendbeli Írásait minden hiba<br />

nélkül annyival is inkább különös örömmel vettem, hogy kegyelmeteket is az<br />

Anyaszentegyház hasznosabb boldogulására czélozó, s egyenlő szándékjokat<br />

hasonló szándékomhoz kaptsolni igyekeztek, s abban akaratom szerint meg is<br />

egyeztek. Mivel pedig én az előbbeni levelem által úgy igyekeztem volna, hogy<br />

a curatorok számadásai még a most következendő karácsonyi napok előtt arra elrendelendő<br />

embereim által véghez vitettek volna, és az által csalattattam meg,<br />

hogy az előbbeni levelemet éppen egy holnap után vehették volna kezekhez, most<br />

pedig már azon számadásokhoz igen későn volna az innepek előtt fogni, elhatároztam<br />

továbbig való és alkalmatosabb időre halasztani, úgymint Vízkereszt<br />

után. Mely okra való tekintve, én rövid idő alatt a megteendő ujabb terminusról<br />

és annak napjáról ismét kegyelmeteket tudósétani fogom. Reménylem, hogy a<br />

curatorok addig is a számadásaival jobb rendbe vehetik magokat.<br />

Mi illeti az iskolabéli állapotokat és a tanítókat, én ugyan a norma tanításnak<br />

ellenkezője éppen nem vagyok, sőt akarom is, de emellett azt is kívánom<br />

és bár úgy következne, hogy valamint ezelőtt a Nemes Város a külső iffiaknak<br />

táplálója és istápja volt, akik által az Napkeleti Szent Rítusunkat, s rendtartásainkat<br />

Diaecesisemnek nagyobb részében, tudniillik a jó cantorok által terjesztette és<br />

mindenütt ditséretesek voltak, úgy ezután is előbbeniképpen az orosz és oláh<br />

nyelveken azon iskolák virágoznának. Többnyire amidőn a hátralévő Sz(ent)<br />

Böjtnek napjait üdvösségesen, úgy a következendő szent napokat is lelki vigasztalással<br />

eltölteni érzékeny és meg nem változott régi attyai szivembül kívánnám,<br />

szokott püspöki áldásom mellett maradok.<br />

A Becsületes Nemes Tanácsnak és Communitasnak.<br />

Igaz jó akaró lelki attyok<br />

Bacsinszky András<br />

Munkácsi püspök<br />

Ungváron 27 X-bris 1792.


6. Bacsinszky András püspök levele Hajdúdorog tanácsához, melyben kinyilatkoztatja, hogy az<br />

addig volt parochus, Kopcsay János munkácsi kanonok és alsószabolcsi alesperes helyébe<br />

Tarkovics Gergelyt, a munkácsi szeminárium prefektusát rendelte, akit Szabolcs vármegye és a<br />

Hajdú kerület főesperesévé is kinevezett. Autográf aláírás.<br />

Lelőhelye: HPLFasc.10. A& 30.<br />

Becsületes Nemes Tanács, s Communitás,<br />

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!<br />

Amely Böjtelő havának 17. napján a Nemes Városnak hozzám utasított<br />

követek által csak szóval jelentettem ki, azt most kinyilatkoztatom, hogy tudniillik<br />

az eddig volt Parochus, úgy mint Kopcsay János Canonicus és Viceesperes<br />

Eőkigyelme helyébe Kedves Fiamat Tarkovics Gergelyt, aki ennek előtte egynéhány<br />

esztendőkig a Püspöki Iskolámba papságra mendő ifiaknak Tanítója volt,<br />

most pedig tsak ugyan itt lévő semináriumomat, mint Praefectus kormányozza,<br />

Kigyelmetek közzé Parochusnak és egyszersmind valamint a Tekintetes Nemes<br />

Szabolcs Vármegyében, úgy nem különben a Tekintetes Nemes Hajdú Várasok<br />

Kerülettyében is a Napkeleti Szent Rítusunkon lévő Parochusok felett<br />

Feőesperesnek rendelem, tellyes reménséggel lévén, hogy valamint őmaga<br />

részérül példás viseletével nemcsak contentumára, hanem díszére is fog lenni a<br />

Nemes Városnak, ugy viszontag a Nemes Város is őhozzája illendő tisztelettel s<br />

a lelkiekben engedelmességgel és szeretettel viseltessen. Hogy pedig ez mostan<br />

rendelt Lelki Atya hivataljához annál is hamarább hozzáfoghasson, szükség, hogy<br />

a Praedecessorával Kopcsay Canonicussal a fentforgó számadásban lévő<br />

Praetensiok mennél előbb végeztessenek el, holmi apró s bizontalan positioknak<br />

félre való tételével is. A tavaszi vetés az uj Parochus számára tétettessen meg,<br />

általa megfordítandó jutalomért, mert a vizek miatt még mostanság meg nem jelenhetik,<br />

hanem tettem rendelést, hogy az eljöveteléig egy Pótsi Kalugyer ottan<br />

maradjon. Végtére ajánlom a Nemes Tanácsnak és a Nemes Városnak közönségesen,<br />

hogy a sokszor említett és eddig volt Lelki Attyokat Canonicus Kopcsay<br />

Eőkegyelmét, míg hozzám nem jövend, nemcsak valamiben ne szomoriccsák,<br />

hanem magok respectusokért is illendő becsülettel, mind a két részrül történt fogyatkozásokat<br />

viszontag megengedvén magok közül eresszék el. Többnyire szokott<br />

Püspöki s Atyai Áldásom mellett maradok a Becsületes Nemes Tanácsnak s<br />

Communitásnak.<br />

Ungváron, 22-dik Martius 793.<br />

Igaz jóakaró Attyok<br />

Bacsinszky András<br />

Munkácsi Püspök mp.


7. Bacsinszky András püspök levele Görög Mihályhoz, Hajdúdorog város hadnagyához, melyben<br />

kéri, hogy Kopcsay János parochus elszámoltatásában a város a harangpénztől tekintsen el.<br />

Autográf aláírás.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. NQ 29.<br />

Kristusban Kedves Fiam, Hadnagy Uram!<br />

Hogy a nemes város és Kopcsai parochus között régtül ólta fentforgó és<br />

sokakat botránkoztató egyenetlenséget hamarabb végbe szakaszthassuk, azon<br />

kell igyekeznünk, hogy mennél elébb egymástól elválhassanak, az elválást pedig<br />

leginkább siettetni fogja az, hogyha könyittyük rajta a praetensiokat, amint lehet<br />

is nevezetesen a harangpénznek beszedésében, mert az tagadhatatlan, hogy az<br />

olyatén aprólékos jövedelem valamint bizonytalan, mert sokan meg nem adják,<br />

úgy a feljegyzésben is hiba alá vettetett, annak is inkább, hogyha többek a perceptorok,<br />

a pedig gyakrabban megtörtént, amidőn tudniillik, Kopcsai excursiokat<br />

tett.<br />

Szólly azért, úgy Édes Fiam, az értelmesebbekkel, hogy sokat, úgy is a<br />

harangba semmi kár nem esett, nem czívódjanak, hanem inkább siettessék az elválást,<br />

én a kivánt békesség kedvéért részemrül reá állandóul maradok Hadnagy<br />

Uramnak.<br />

Unghvárt, Böjtmás havának 22-dik napján 1793.<br />

Igaz jóakaró Attya<br />

Bacsinszky András<br />

Munkácsi Püspök mp.<br />

8. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi tanácshoz és a város népéhez, melyben az új<br />

parochus, Tarkovics Gergely iránti engedelmességre kéri őket. Autográf aláírás.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 10 .A& 30.<br />

Becsületes Nemes Tanács s Nemes Város Népe,<br />

Kristusban Kedves Lelki Fiaim!<br />

Több alázatos kérései után régi óhajtásainak beteljesítésére s a Nemes<br />

Tanács és Nemes Város Népe Lelkek csendesebb s vígabb nyugadalmára fő lelki<br />

pásztori szorgalmatosságombul tett Ígéretem és a Nemes Város kívánsága szerént<br />

Kristusban Kedves Tisztelendő Tarkovics Gergely fiamat dorogi parochusnak, s<br />

egyszersmind pedig Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegyei s a Nemes<br />

Privilegiattus Hajdú Városok Kerületében Főesperestjének azaz<br />

Archidiaconusnak atyaiképpen elrendelvén, Dorogra kegyelmetekhez által küldöttem,<br />

remélem, s abban kétséges sem vagyok, hogy a kiadott atyai tanításom


szerént ez tartozó kötelességének elégtételében szorgalmatosan el nem jár, tsak a<br />

Nemes Város Elöljárói a Nemes Város Népének, a Gazdák házabéli gyermekeinek<br />

és cselédjeinek jó példájok a lelkiekben pedig Lelki Pásztorjuknak engedelmesek<br />

és szófogadók legyenek, ugy nemkülönben a teendő lelki oktatásai után<br />

magokat minden jókban foglalván, az engedetleneket, a szükség úgy hozván magával<br />

a Nemes Város elöljárói egyenlő erejékkel megzabolázzák és jó útra hozzák.<br />

Ajánlom ezért, elsőben is, hogy a begyökerezett rosszaságokat s minden<br />

gyülölségeket szivekbül ircsák s gyomlálják ki, és a keresztényi felebaráti szeretetben<br />

s Isteni ájtatosságban, s az Anya Szent Egyház parancsolatinak köteles<br />

megtartásiban közakarattal a közelebb való Nemes Városoknak is különös<br />

példájukra magokat foglalják. Azután pedig a parochiális és kertbéli épületek<br />

kívántató megújítására tovább való maradására következendőképpen a parochusnak<br />

és cántoroknak tartozó, s elrendelt állandó bérek bészedettetésére, úgy a<br />

szükséges tűzifák, melyek miatt sokszor háborodás esett, megadására annyival is<br />

inkább jobban, mint sem ezelőtt serénkedjenek, s igiretiben állandóbbak<br />

legyenek, hogy már előtt is, de főképpen most is panaszolkodó Jankovics Simon<br />

cántornak hátra maradott adósságait, amelyek, hogy tovább ne halasztassanak és<br />

irántok jó véget tegyenek a Nemes Tanácsot atyaiképpen intem, ekkoráig is meg<br />

nem adatták. Többnyire pedig szokott atyai s püspöki áldásom mellett maradok a<br />

betsületes Nemes Tanácsnak s a Nemes Város Népének.<br />

Ungvárt, Pünkösd havának 25. napján 1793 esztendőben.<br />

Igaz jóakaró Lelki Attyok<br />

Bacsinszky András<br />

Munkácsi Püspök mp.<br />

9. Bacsinszky András püspök levele az érkenézi (ma Románia: Chiniz) hívekhez, melyben<br />

tájékoztatja őket, hogy az új tanító, Bálás Gergely ügyében hozzájuk küldte Péterfi János csomaközi<br />

parochust. Korabeli másolat.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc.13. A& 37.<br />

Kedves Fiaim, Kenézi Parochiánusok!<br />

Hozzám küldetett instantiatokbul megértvén, mely nagy forró szeretet,<br />

kévánság és ösztön, mellyel óhajtva ohajtyátok, hogy a gyermekeitek a keresztényi<br />

tudományok megtanulását folytassák, mely dolog igen dicséretes és tetszetes<br />

én előttem, és minthogy ez a dolog felejtségbe és restségbe tartatván ekkoráig,<br />

annyira, hogy 50 esztendők elfolyása alatt a gyermekeitek semmi eskola és tudomány<br />

nélkül nevekedvén, elsőben is az oka magok a parochiánusok, akik a


közjó gyakorlásában gyermekeik előmozdításával nem gondolván, mely a boldog<br />

időben, amidőn legkönnyebben mindeneket az eskola felől minden késedelem<br />

nélkül meg lehetett vala nyerni, felejtségben elhatták.<br />

Másodszor, a falusi cántor, ki is a fellyebb nevezett 50 esztendők elfolyása<br />

alatt kitellyeséthette volna a tanítást, nótáriusságot, ispánságot végzett, azaz<br />

haszontalanságban töltvén ideit, elhenyélette az eskolát és az ifíak Keresztényi<br />

Tudományát, melyért nagy szomorúságra indíttattam, így a cantort is okolom.<br />

Azért küldöm hozzátok kedves fiamat Péterfi Jánost, tsomaközi parochust<br />

parantsolatommal. Eleibe gyűlvén a falu egyetemben a locális Parochussal és a<br />

Cantorral, oly végzést tegyenek, tudniillik, hogy a Cantor is a cantori<br />

jövedelmébül engedvén, a falu is maga vagyonnyábul hozzá adván, módot és rendelést<br />

tegyenek Bálás Gergely tanító élelme és fizetése felöl; úgy, hogy a cantor<br />

ifiuságában elmulasztatott és általa végben nem vétetett dolog, mostanában az a<br />

kötelesség más által tellyeséttessék, mely rendelést midőn elvégzétek, parancsolom,<br />

hogy a fellyebb nevezett kedves fiam Péterfi János írásban vévén minden<br />

környülállásokat hozzám küldje, és így a püspöki áldást reátok adván maradok<br />

jóakaró Atyátok.<br />

Ungváron, 14-a mai anno 1797.<br />

András Püspök.<br />

10. Tímár helység elöljáróinak bizonyságlevele a Tímárból Makóra elszármazott Bacsinszky<br />

János számára, mely három idős timári lakos vallomását rögzíti arról, hogy a nevezett a megboldogult<br />

Bacsinszky András, munkácsi megyéspüspök atyafia.<br />

Lelőhely: HPL. Fasc. 32. A£ 12.<br />

Mi Tekintetes, Nemes Szabolts Vármegyében helyheztetett Királyi<br />

Camerális Timár Helysége elöljárói és tanátsi közönségesen tudtára adjuk mindeneknek<br />

valakiket tsak illethet ezen dolog most és jövendőben, hogy amidőn az<br />

alól kiírt napon némely közönséget tárgyazó dolgoknak elintézések végett együvé<br />

lettünk volna gyülekeztetve s köztanátskozást tartottunk volna, akkoron egész<br />

illendőséggel jöve színünk eleiben volt helységünk betsületes lakosa, Nemes<br />

Bacsinszky János uram ez üdö szerint Nemes Csongrád Vármegyében helyheztetett<br />

Tekintetes Makó városának lakosa, s kére azon bennünket, hogy<br />

helységünkben lakó és élő három öreg tanuknak (: kik az esedező Nemes<br />

Bacsinszky János uram vérségét néhai Püspök Őnagysága Bacsinszky András<br />

úrtól fogva megmagyarázzák és hogy boldogult emlékezetű Bacsinszky András<br />

Eő Nagyságának vér szerint való atyafia légyen, kit Felséges Császárné és Királyné<br />

Mária Theresia Asszony valóságos nemesi Privilégiummal megajándékozott,<br />

megbizo-nyíttyák:) vallomásaikat hitek letétele után vennénk ki és azt hiteles<br />

formában adnánk ki.


Mely szerint az esedező Nemes Bacsinszky János Uram kérésére felidéztettek<br />

camerális Timár helysége lakosai, úgymint:<br />

Hudák Mihály, mintegy 85 esztendős óhiten lévő,<br />

Sólya János, mintegy 89 esztendős óhiten lévő,<br />

Suskó Jánosné, mintegy 75 esztendős óhiten lévő,<br />

mindnyájan timári lakosok és mindnyájan letett hitek után egyenlően vallyák<br />

azt, hogy a mostani esedező nemes Bacsinszky János ama régi hires<br />

Bacsinszky András Püspöknek vérszerint való atyafia, azt pedig onnan tudják bizonyosan,<br />

hogy a mostani esedezőnek, Bacsinszky János uramnak édesattya lévén<br />

nemes Bacsinszky <strong>István</strong>, aki camerális Timár és Balsa királyi helyekben<br />

cantori hivatalt sok esztendeig viselvén, <strong>István</strong> édesattya, tudniillik az esedező<br />

nagyattya, nemes Bacsinszky László Szatmár vármegyei orosz pap, ki egytestvér<br />

vala fent titulált Püspök Eönagyságával, Bacsinszky Andrással.<br />

Hogy pedig az bizonyos és valóságos dolog légyen, első tanú Hudák Mihály<br />

többi vallomásaihoz azt is erősen hozzáköti és állitja, hogy a mostani esedező<br />

nemes Bacsinszky János édesanyával, Bacsinszky <strong>István</strong>nal, a Tanú, mint<br />

Balsa helységének feö Birája és feö Curatora, az esedező Attya pedig mint akkori<br />

balsai valóságos orosz rituson lévő cantor felmentek boldog emlékezetű<br />

Bacsinszky András Püspök Eö Nagyságához Ungvárra és a nemes esedező Attya,<br />

<strong>István</strong> a tanúval együtt levén, jól hallotta, hogy Bacsinszky András eö Nagysága<br />

az esedező attyát, Bacsinszky <strong>István</strong>t atyafiúi szivességgel fogadta, és jól emlékezik<br />

arra, hogy a vállát megveregetvén mondotta, nefélly édes eötsém, mert gondom<br />

lészen reád és emberré teszlek, de minthogy, mind Bacsinszky Püspök, mind<br />

az esedező attya jókor meghaláloztak, az esedező pedig árvaságra jutott, eszerint<br />

nem érhette el igéit jó szándékát az esedező részére megtenni.<br />

És a fent említett három Tanuk még azt is állittyák továbbá, hogy mind az<br />

esedező attya, mind annak attya László mindenkor egyházi hivatalt viselvén<br />

holtokig mindenkor a magok szabad, s minden teher nélkül való állapottyokban<br />

éltek, mert Bacsinszky László Szatmár vármegyében Körtélyesen orosz pap, s<br />

ottan meg is halálozott, annak fia, <strong>István</strong> Balsa és Timár helységeiben sok ideig<br />

Cantor, minekutána Tekintetes Makó városában innen elszármazván, ugyantsak<br />

cantornak és ottan is cantorkodott egészen haláláig.<br />

Mely fent írt vallomásaikat az említett s fent kitett három tanuk, hogy a<br />

fent leírt módon vallottak mindeneket, letett hitek után ezennel meghatároztatott,<br />

az esedező részire szokott elő usualis petsétünkkel s nevünk aláírásával kiadattatni<br />

rendeltetett. Timáron 8-dik Májusban 1822-dik Esztendőben.<br />

Camerális Timár Helysége feö Birája<br />

Vatamány János és Tanátsa közönségesen mp. + Pecsét.<br />

Kiadta Helység hites Nótáriusa,<br />

Szent <strong>István</strong> Balsay Szabó <strong>István</strong> mp.+ Pecsét.


Hogy ezen cameralis Timár Helysége Pecséttye alatt költ Testimonialisa<br />

nemes Bacsinszky János uramnak a maga valóságos eredetében általam megolvastatott<br />

és minden részben helyesnek találtatott, megesmérem és hitelesen<br />

bizonyitom.<br />

Költ Nagyfaluban 9-dik May 1822-k esztendőben.<br />

Tiszteletes Nemes Szabolcs Vármegye esküttye,<br />

Kansács <strong>István</strong> mp. + Pecsét.<br />

11. Abúji görögkatolikus hívek levele Tarkovics Gergelyhez, melyben papot kémek maguknak.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc.12. N° 20.<br />

Nagyérdemű Főtisztelendő Esperes Urunk!<br />

Már sok ízben, mind maguk személyében, mind pedig expressusunk által<br />

kívántunk alkalmatlankodni avégett, hogy mi nékünk minden óránkint ugyan,<br />

elmulhatatlanul, a Canonok szerint, a Lelki Tanító szükséges, de mindez napig<br />

hozzánk egy Lelki Tanító is nem fordul, nem is láttunk, mintegy egy holnap is<br />

elmúlván, holott pedig az Canonok szerint az község ez reánk jövendő Szent<br />

Innepi Napokban is az Szent Gyónást megkívánná.<br />

Ezek mellett sok megszületett gyermecskék is helységünk Szent<br />

Eccíesiában feltaláltatnak, kiket is csak a Kántorunk keresztelt meg. Lássa Főtisztelendő<br />

Archidiakonus Uram, mivé lesz az Nemes Ecclesiánk Lelki Tanító<br />

nélkül. Ahhoz képest még jó előre nagy alázatosan instáljuk Főtisztelendő Esperes<br />

Uramat, méltóztasson oly módot és alkalmatosságot találni, hogy minékünk<br />

az lelkiismeret szerint való gyónásban valami rövidcségünk ne légyen, de egyszersmind<br />

kegyes lábai előtt is leborulunk, hogy mi ezen alázatos esedezésünkre<br />

kegyes válaszát mennél elébb elvárjuk. Többiben kegyes szívességében és Atyai<br />

Gratiajában s áldásaiban az midőn magukat ajánlanánk, marattunk Nagyérdemű<br />

Főtisztelendő Esperest Urunknak.<br />

Bulyondie 17 Marti 1795.<br />

Alázatos, engedelmes lelki fiai,<br />

Napkeleti Anyaszentegyház mellett lévő bulyi tagjai közönségesen


12. Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus, főesperesnek az érkenézi tanító ügyében az érkenézi<br />

görögkatolikus hitközségnek megküldött végzése.(Vö. Függelék VIII)<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc.13. Aé 37.<br />

A gyermekneveltetés és taníttatás eránt mutatott gondoskodások, igyekezetek<br />

és buzgóságok az érkenézi híveknek ditséretes és nagyon betsültetik, de<br />

Nagy László érkenézi actuális mostani kántorra, aki már 50 esztendős, kántor,<br />

öreg, az tanításnak új módjához nem ért, gazdálkodik és oly népes és filiálisokkal<br />

öszvekapcsolt Parochiában kántori hivataljának kötelességeivel terheltetik, gyermektaníttatást<br />

nem lehet bízni.<br />

Abéhozattatott uj tanító meg fog vizsgáltatni és ha a felséges királyi rendelések<br />

által kívántatott tulajdonságokkal bir, helybe fog hagyattatni. Ami pedig<br />

ezen új tanítónak provisioját és fizetését illeti azt az 1795. esztendőben, november<br />

havának 27-dik napján sub 1<br />

24567 költ Felséges Királyi Rendeléshez képest<br />

kitsinálni igyekezzen a helység, mert amely teleket és ezekhez járuló appertinentiák<br />

a kegyes Patrónusok és Fundátorok által az Ekklesiák számára, azaz<br />

Parochusok és Kántorok subsistentiájára kiadattak, azokat, ha némely helyütt<br />

bővebbek és nagyobbak is, azért a Fundátorok és Patrónusok szándéka ellen semmiképpen<br />

nem lehet és nem szabad eltulajdonítani vagy elidegeníteni, azonkívül<br />

a Tanítónak nem kell olyatán gazdagság, mely miatt oskolát állandóul nem<br />

tarthatna.<br />

Signátum Dorog die 17-a Maji anno 1797.<br />

Gregorius Tarkovits<br />

Doroghiensis Parochus et archidiaconus<br />

13. A tokaji görögkatolikus közösség levele Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochushoz és főespereshez,<br />

melyben őt parochusnak kérik maguk közé.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc.14. Aö 20.<br />

Feőtisztelendő Ur, Kegyes Urunk!<br />

Mostanában némely közülünk Eőexellentiajánál, kegyelmes püspökünknél<br />

lévén, a többi között tudakozván, kit akarnánk lelki orvosunkul választani, ki<br />

is Feőtisztelendő Urat, mint követünk instálta. Kérjük ezért nagy alázatossággal,<br />

méltóztasson mihozzánk érdemetlen szolgáihoz Parochusnak jönni. Mindenekben<br />

igirjük, s fogaggyuk holtig való engedelmességünket, és buzgó szeretetünket,


megmutattyuk Istennek kegyelmébül, hogy nem azok vagyunk, kik vádoltattunk<br />

Eőexellentiája előtt; Kik is holtig való tisztelettel vagyunk Feőtisztelendő Urnák.<br />

6-a october 1797.<br />

Alázatos szolgái Tokaji<br />

Orosz Communitas<br />

14. Tarkovics Gergely hajdúdorogi parochus levele Hajdúdorog város magisztrátusához,<br />

Autográf.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. A& 10.<br />

Nemes Magistratus!<br />

Talán eddig tudtára is vagyon Nemes Magistratusnak, hogy ezen Nagy<br />

Böjtre a Máriapótsi Klaistrombol segítségül kérettetett egy gyóntató Lelki Atya<br />

martiusnak első napján hozzánk elérkezett, kit eddig én magam, mind asztallal,<br />

mind a szobáját fűtővel provideáltam. Ezt referáltván s jelentvén azon instálom a<br />

Nemes Magistratust, hogy azon szerzetesnek tovább való intertentioja és a szobájának<br />

futettetése eránt valami rendelést tenni méltóztatna, melyet mind én, mind<br />

Tisztelendő Collega uram háládatos szívvel fogunk venni, és kivánjuk megköszönni.<br />

Egyébiránt tellyes tisztelettel maradok a Nemes Magistratusnak.<br />

Dorog die 5-a Mártii 1798.<br />

Köteles kész szolgája<br />

Tárkovits Gergely<br />

dorogi Parochus<br />

15. Tarkovics Gergely esperes levele Hajdúdorog város tanácsához a kántorok ügyében.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 13. A& 3<br />

Nemes Tanáts!<br />

Eő Excellentiájának, nagyméltóságú Munkácsi Püspökünknek értésére<br />

esvén a dorogi két kántornak visszavonásos vagy felháborodott állapattya, méltóztatott<br />

kegyessen rám parantsolni, hogy a megnevezett kántorok ügyét megvizsgálván,<br />

annak megorvaslását és nevezetessen azon kántorokat illendő provisiót<br />

eszközöllyem. Ezen kegyes püspöki parantsolatjának tellyesétése végett a<br />

Nemes Tanátsnak és Communitásnak következendőkről értekezni szükségesnek<br />

tartom, úgy mint.


1- ször. Mely okokon vagy privilégiumokon fundálya a Nemes Tanáts és<br />

Communitas azon törvényét és hatalmát, mely szerint 1795-ik esztendőben december<br />

havának 24-ik napján a fent nevezett két dorogi kántorok kántori<br />

hivatalyoknak való elmozdítását végezte?<br />

2- szor. Azon végezése mellett, hogy t.i. említett kántorok hivatalyoktól<br />

elmozdíttásanak, marad é vagy sem a Nemes Tanáts és Communitas? Ha amellett<br />

marad, miképpen és mikor azt végrehajtani szándékozik?<br />

3- szor. A nevezett kántorok kifízettetések eránt terjesztett praetensiojának<br />

tökéletesebb comptantiája végett, rá áll é arra a Nemes Tanáts és Communitas,<br />

hogy ezen dolog az én jelenlétemben és concursusomban ujannan revidiáltassék<br />

és megítéltessék?<br />

4- szer. Jövendőre a dorogi kántorok provisióját vállalja -é magára a Nemes<br />

Tanáts és Communitas, úgy, hogy a városi jövedelmekből azok providiáltassanak?<br />

Ha vállalja mit ígér kész pénzül, a naturalékban és egyébben?<br />

5- ször. Ha pedig a Nemes Tanáts és Communitas ezt magára nem vállalja,<br />

nem fogja e tenni vagy kívánni tétetni valami akadályt avagy meghatározást<br />

és módosítást a kegyelmes királyi rendelésekhez képpest esztendőnként a hívektől<br />

adattatni szokott bérben vagy stolában és egyébben?<br />

6- szor. Kivan é a Nemes Tanáts és Communitas valami just vagy hatalmat<br />

dorogi kántorokra nézve jövendőre magának tulajdonítani? Miben, mitsoda<br />

és mennyi hatalmat?<br />

Ezen fent tett tzikkelyeimre való válaszát a Nemes Tanátsnak és<br />

Communitasnak, midőn kikérném és tellyes bizadallommal elvárnám mennél<br />

hamarább, szívességébe ajánlati különös tisztelettel maradok a Nemes Tanátsnak<br />

és Communitasnak.<br />

Köteles igaz jóakarója,<br />

Tarkovits Gergely dorogi<br />

parochus és esperest mp.<br />

16. Vatamány András tímári harangozó kántori állásért folyamodik Tarkovics Gergely főespereshez.<br />

Autográf.<br />

Lelőhelye: HPL. Fasc. 12 JS6 47.<br />

Feőtisztelendő Úr, Archidiaconus Ur!<br />

Érdemem felett Kegyes Lelki Atyám s Pátronusom!<br />

Mély alázatossággal Feőtisztelendő Ur, úgyis atyai szokott kegyes szine<br />

eleiben esedezéseimet terjeszteni kívántam, avégett tudniillik, hogy most<br />

legközelebb múlt holnapokban Istenben boldogult Lámfalussi Mihály ezen szent


ecclesianak cántorsága már több holnapoknál fogva vacantiában maradott, melybéli<br />

vacans conditiot nékem kegyesen assignálni miltóztassikez következendő<br />

tekintetre való nizve.<br />

1- o. Hogy én, amint tudva vagyon, majd 24 esztendöktül fogva azaz égisz<br />

ifíuságamot mostan koromig az Anyaszentegyházat harangozó szolgálatommal<br />

híven igazán, melyrül valamint tisztelendő parochus urunk, ugy ezen Szt. ecclesianak<br />

elöjáró tagjai tanúbizonyságot tehetnek, szolgáltam, ami pedig illeti.<br />

2- o. Az én capacitásomat egy cántori hivatalnak viselésére, melyben én<br />

annyira informálva vagyok, hogy most is, vagy akármikor is az exament subealni<br />

kész vagyok; az én életemnek erkölcseirül és viseletirül, mint az idevaló Szent<br />

Ecclesianak elöljárói, mint pedig valakik eddig esmértek tanúim lesznek.<br />

3- o. Az is tekintetben gyöhet, hogy én az anyaszentegyházhoz viseltető<br />

hiv szolgálatom mia az magam tsekély folytatandó Oeconomiatskámban tetemes<br />

károkat legtöbb izben vallottam és annyira, hogy apróbb neveletlen 5 gyermekeimmel<br />

együtt utolsó szeginységre jutnám kelletett. Arra való nizve kérem és instálom<br />

Feőtisztelendő Urat, atyai szokott irgalmassága, s kegyessége szerint kérésemet,<br />

kitett kérésemnek czikkelyeit hathatós atyai szivére vévén engemet az itten<br />

találtató vacans conditioval megvigasztalni méltóztassik, melybéli uri favorit<br />

ha elnyerném holtom napjáig meghálálni igyekezem, aki vagyok Feőtisztelendő<br />

Urnák.<br />

Tímáron, 14 aprili 795.<br />

Legájtatosabb szeginy szolgája<br />

Vatamány András harangozó mp.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!