Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>IZRAEL</strong> <strong>TÖRTÉNETE</strong> <strong>75</strong>:78–82<br />
(2Sám 5,1-5). Ez a királyság kettôs volt – Júda ás<br />
Izrael fölött –, még ha egyesített királyságról is beszélünk.<br />
82 Dávid tovább terjesztette királyságát É-ra,<br />
mindezt az arámok rovására. Bekebelezte Zobát (az<br />
arám Hadad-Ezer feletti gyôzelemkor) és Damaszkusz<br />
területét (→ 71). Jövedelmezô szerzôdést kötött<br />
Tírusszal és Hamattal. Transzjordániában Edom<br />
és Ammon fölött aratott gyôzelmet és vazallus királyt<br />
állított Moáb élére. Így Dávid királysága<br />
Ecjon-Gebertôl az akabai öböltôl egészen Homig és<br />
a Földközi-tengertôl az Eufráteszig terjedt (2Sám<br />
8,3). A Palesztína területére beékelôdött kánaánita<br />
területtel fokozatosan eggyé vált (pl. Megiddó).<br />
Ezen a területen korábban sohasem létezett ekkora<br />
birodalom, korábban mindig Egyiptom uralma alá<br />
tartozott. Ez azért volt lehetséges, mert az egyiptomi<br />
birodalom hanyatlóban volt, és az asszírok még<br />
nem ébredtek fel. Dávid megtörte a filiszteusok hatalmát<br />
is. Látszólagosan egyik siker követte a másikat,<br />
bár errôl nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre<br />
(2Sám 5,17-25; 21,15-17). Az öt filiszteus városállam<br />
vazallusi státuszt kapott.<br />
83 Dávid mesteri remekm ve volt az a döntés,<br />
hogy Jeruzsálemet fôvárossá tette (→ 73:92–94).<br />
Azáltal, hogy elfoglalta ezt a jebuzita várost, és „királyi<br />
város” rangjára emelte, saját fôvárosa lett (hasonlóan,<br />
mint amikor személyesen megjelent az<br />
ammoni Rabba város elfoglalásánál, hogy az az ô<br />
„nevét hirdesse” 2Sám 12,28). Jeruzsálem politikailag<br />
semleges hely, amelyet É és D egyaránt elfogadott,<br />
védekezés esetén különféle elônyöket jelentett,<br />
mivel völgyek vették körül, kivéve az É-i<br />
részrôl. Az biztos, hogy „Dávid városa”, vagy Ofél,<br />
a hegy K-i oldalának D-i nyúlványán terült el (→<br />
74:106–107). A frigyláda áthelyezése a várost vallási<br />
központtá alakította, amelyet soha sem veszített<br />
el. Nehéz meghatározni, hogy milyen mértékben<br />
került át a jebuzita liturgia és ideológia az izraeliták<br />
gondolkodásába, de úgy t nik, hogy egy ilyen átvett<br />
elem a „Melkizedek rendje szerinti” papság (Zsolt<br />
110,4; → 76:15–17).<br />
A politikai szervezettséget az egyiptomi intézmények<br />
szerint alakították ki: hírnök (mazkîr), generális,<br />
stb. (ld. de Vaux: AI, 129-132). Dávid<br />
testôrségében különbözô idegen zsoldos csoportok<br />
voltak: pl. kereták és peleták. Elképzelhetjük, hogy<br />
milyen krízist váltott ki Izraelben egy ilyen radikális<br />
változás, amely magába foglalta az átmenetet a<br />
törzsi társadalomból a monarchiába, melynek teljes<br />
közigazgatási rendszere, hadserege és elkerülhetetlen<br />
adórendszere volt – és mindez arra irányult,<br />
hogy eltörölje a régi törzsi individualizmust (2Sám<br />
8,15-18; 20,23-26).<br />
84 Az „udvari történetet” különbözô módon elemezték.<br />
R. N. Whybray a bölcsességi irodalom<br />
mintadarabjának tartja (The Succession Narratives,<br />
SBT 9, Naperville 1986). Von Rad (PHOE, 176-<br />
330<br />
189), egyetértett L. Rost-tal (1926, 1965, valamint<br />
The Succession to the Throne of David, Sheffield<br />
1982) a Dávid trónutódlását körülvevô bizonytalanság<br />
hangsúlyozásában. Valóban m ködik a dinasztikus<br />
elv? Mint ahogyan az udvari történet feltárja,<br />
Ammont megölték, Absalom felkelése halálával<br />
fejezôdött be és Adonija veszített Salamonnal<br />
szemben. Az utódlás témája sok színhelyen jelenik<br />
meg, az udvaron belül és kívül, valamint a Jordán<br />
mindkét partján. A jellemek széles palettáját találhatjuk<br />
meg: Dávid szenvedélyes és vakon szereti fiait.<br />
Joáb és Amasza vezérek; Zador és Abiatak papok;<br />
Ziba és Barzilai közemberek; Szimei és Seba a<br />
lázadók; Támar és Batseba nôk, valamint a tekoai<br />
özvegy. Az elkerülhetetlen kapcsolat a b n és a<br />
büntetés között jelen van Ammon, Absalom és különösen<br />
Dávid történetében. A közvetlen pozitív teológiai<br />
ítélet csak ritkán jut kifejezésre (2Sám<br />
11,27; 12,24; 17,14); Isten a színfalak mögött cselekszik.<br />
Absalom felkelése Dávid ellen kevésbé meghatározó<br />
politikai szempontból, mint Seba késôbbi felkelése<br />
(2Sám 20). Ezt az irigység váltotta ki, mert<br />
Dávid kedvezô ajánlattal fordult azon júdeai<br />
vezetôk felé, akik Absalom felkelését támogatták.<br />
Dávid mozgolódása okozta, hogy néhány É-i törzs<br />
Sebához gyülekezett. Ám Dávid csapatai, amelyeket<br />
a félelmetes Joáb (aki meggyilkolta Amaszát,<br />
akit Dávid Joáb helyére állított) vezetett, hamar véget<br />
vetettek ennek a megosztottságnak, de ez a<br />
késôbbi szakadás jele volt.<br />
85 Dávidtól függött Izrael megszilárdulásának hitele.<br />
Salamon uralkodásának ideje alatt a nagyobb<br />
jólét a Dávid által elért szilárdság rovására valósult<br />
meg. Számos történet arról számol be, hogy Dávid<br />
vonzó személyiség volt (az idegen zsoldosok lojalitása<br />
– a gáti Ittai – 2Sám 15,18-22; részlet a Betlehem<br />
kapujából való vízrôl 2Sám 23,13-17). Fontosságát<br />
a benne megtestesülô dinasztikus elveknek<br />
köszönheti, amelyek Nátán jövendölésébôl (2Sám<br />
7) ismeretesek. Ez a jövendölés (a messianizmus<br />
Magna Chartája → 77:152–163) hozzájárult a júdai<br />
királyi ház általános megszilárdulásához, ellentétben<br />
az É-i királyság ingatagságával a szakadás után.<br />
(AEOT, 225-239. Aharoni: LBib, 286-320. Carlson, R.:<br />
David, The Chosen King, Stockholm 1964. Gronbaek, J.:<br />
Die Geschichte vom Aufstieg Davids (1Sam 15 - 2Sam 5),<br />
Copenhagen 1971. Gunn, D.: The Story of King David,<br />
JSOTSup 6, Sheffield 1978; The Fate of King Saul,<br />
JSOTSup 14, Sheffield 1980. Sinclair, L.: TRE 8. köt.,<br />
378-384.)<br />
86 (D) Salamon (961–922). A zsidó hagyományban<br />
közismertté vált Salamon uralkodásának dicsôsége.<br />
Helyzetét politikai szövetségkötéssel<br />
erôsítette meg: a fáraó lányát vette el feleségül, és<br />
ezzel Gezert kapta hozományba, kereskedelmi kapcsolatba<br />
lépett a tíruszi Hírámmal, így lehetôség
Change language