Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>IZRAEL</strong> <strong>TÖRTÉNETE</strong> <strong>75</strong>:142–146<br />
lás, és bizonyos mértékig tovább él a mai ortodox<br />
zsidóságban. Továbbra is problémát okoz, hogy milyen<br />
mértékben lehet felhasználni a rabbinikus irodalmat<br />
a 70-es évek elôtti judaizmus farizeusi mozgalmának<br />
értékeléséhez. A csoport elkülönülése<br />
elôidézte azt a magatartásmódot, ami miatt a názáreti<br />
Jézus szigorúan bírálta ôket, legalábbis a Mt 23<br />
bemutatása szerint. Azonban a farizeusok evangéliumi<br />
értékelése, amely az I. sz. utolsó harmadában<br />
lett írásba rögzítve, apologetikus környezetben keletkezett<br />
és messzemenôen negatív. S a farizeusok<br />
építô erejét a zsidó spiritualitásban a valóságoshoz<br />
képest alulértékeli.<br />
(Finkelstein, L.: The Pharisees and the Men of the Great<br />
Synagogue, New York 1950. Neusner, J.: „The Rabbinic<br />
Traditions about the Pharisees before A.D. 70: The<br />
Problem of Oral Transmission”, JJS 22 1971 1-18; „The<br />
Use of the Later Rabbinic Evidence for the Study of First-<br />
Century Pharisaism”, Approaches to Ancient Judaism:<br />
Theory and Practise [szerk. W. S. Green] Missoula 1978,<br />
215-228. Rivkin, E.: A Hidden Revolution: The<br />
Pharisees’ Search for the Kingdom Within, Nashville<br />
1978. Simon, M.: Jewish Sects at the Time of Jesus, Philadelphia<br />
1967.)<br />
149 (B) Szaddúceusok. Ez a csoport fôként papi<br />
és fônemesi mozgalom volt a palesztínai zsidók között,<br />
és a nevük (gör. saddukaioi, arám îadduq y e ,<br />
héb. îadd kîm) azon állításukat támasztotta alá,<br />
amely szerint ôk az ôsi Szádok (1Kir 1,26) papi család<br />
leszármazottjai. Mint ilyeneknek, ôk lettek volna<br />
a templom szolgálói „Szádok fiai” szellemében<br />
(Ez 40,46; 44,15; 48,11). Hozzájuk tartozott a legtöbb<br />
jeruzsálemi pap, „a fôpapok pártja” (Csel<br />
5,17). Nem kevesen közülük farizeusok voltak, és a<br />
szaddúceusok között sokan voltak a befolyásos zsidó<br />
családok kegyencei. Josephus (Ant., XIII.10.6<br />
§298) úgy ábrázolja ôket, mint akik befolyással bírtak<br />
a gazdagok között, de általában jelentéktelen ha-<br />
írástudókkal egyetemben. Azt tartják róluk, hogy<br />
nem hisznek az angyalokban és a lélekben (Mk<br />
12,18; Csel 23,8), így Pál ezzel fordítja ôket szembe<br />
a farizeusokkal. Kr.u. 70-tôl a szaddúceusok elt<br />
ntek a történelem lapjairól.<br />
(LeMoyne, J.: Les Sadducées, EBib, Paris 1972. Mantel,<br />
H. D.: „The Sadducees and the Pharisees”, Siciety and<br />
Religion in the Second Temple Period szerk. M. Avi-<br />
Yonah és Z. Baras] WHJP 1/8, Jerusalem 1977.)<br />
151 (C) Esszénusok. ôk a palesztínai zsidók harmadik<br />
csoportja (gör. essénoi, essaioi, arám asayy ’<br />
„jámborok”, vagy valószín bb ’ ssayy ’ „gyógyítók”),<br />
amely rokonságban lehetett a haszidokkal (→<br />
POMPEIUSTÓL BAR-KOCHBÁIG<br />
346<br />
tást gyakoroltak az emberek többségére (vö. Ant.,<br />
XVIII.1.4 §16-17). Elôször I. Johannész Hürkanosz<br />
(Kr.e. 134–104) hivatkozik rájuk, mint meglévô csoportra.<br />
Jonatán, a második Makkabeus testvér, uralkodását<br />
karizmatikus vezetôként kezdte, idôvel felvállalta<br />
a fôpap szerepét (→ 137). A szaddúceusoknak,<br />
mint „Szádok fiainak” szembe kellett volna helyezkedniük<br />
a fôpapi méltóságot bitorló<br />
Haszmóneussal; ezzel ellentétben, támogatták a hazmoneusi<br />
pap-királyokat, valószín leg ezzel akarták<br />
biztosítani befolyásukat. Befolyásuk attól függôen<br />
ingadozott, hogy mennyire élvezték az uralkodó<br />
pártfogását. I. Joannesz Hürkanosz idejében ez erôs<br />
volt, sikerült saját oldalukra állítani ôt, miután szakított<br />
a farizeusokkal. Majd II. Arisztobulosz (Kr.e.<br />
69–63) idejében nyerték újra vissza tekintélyüket.<br />
150 A szaddúceusokra, talán tudattalanul, jobban<br />
hatott a felvilágosult hellén filozófia és kultúra,<br />
mint a farizeusokra. Az idegen megszálló hatalommal<br />
való szimpátiájuk gyökerei a perzsa, valamint a<br />
szeleukida idôre nyúlik vissza, amikor az idegen<br />
uralkodóval szemben a zsidó papok viselték a politikai<br />
felelôsség terhét. A hazmoneus-korban keletkezett<br />
„párt” konzervatív volt, és papi kiváltságai<br />
fölött ôrködött. A „párt” szemben állt a farizeusokkal<br />
és az ô atyáik szájhagyományaival (Josephus<br />
Flavius: Ant., XIII. 10.6 §297), mivel nehezteltek a<br />
laikusokra a papi feladatkörbe való betolakodásuk<br />
miatt. A szaddúceusok elutasító magatartása a Tóra<br />
fejlesztésével vagy megújításával szemben részben<br />
szekuláris szemléletükbôl, valamint a vallásos kérdések<br />
iránti általános érdektelenségükbôl fakadt.<br />
Josephus Flavius (Bell., II.8.14 §165) nekik tulajdonítja<br />
az isteni gondviselés tagadását és az emberi<br />
magatartásért vállalt abszolút felelôsség hangsúlyozását,<br />
valamint a lélek halál utáni jutalmazásának<br />
vagy büntetésének tagadását. Az ÚSz gyakran Jézus<br />
ellenfeleiként ábrázolja ôket, a farizeusokkal és az<br />
132). Az is valószín , hogy a Kr.e. II. sz. közepén<br />
Babilonból Palesztínába visszatérô azon zsidók, akik<br />
hallottak a makkabeusi felkelésrôl. Úgy t nik, Kr.e.<br />
150 k. formálódtak csoporttá. Idôsebb Plinius<br />
(Hist.Nat. V.17.4. §73) a Holt-tenger nyugati partjára<br />
Jerikó és Engedi környékére helyezi ôket. Az egyetlen<br />
környék, amelyre gondolhatott az Khirbet<br />
Qumrán. Bár azonosításuk a qumráni szektával nem<br />
problémamentes, mégis ezt az azonosítást manapság<br />
a legtöbb kutató elfogadja. (A qumráni esszénus<br />
mozgalom eredetérôl és történetérôl ld. →<br />
67:96–105). Az esszénusokat nem említi az ÚSz, valószín<br />
leg azért, mert tartózkodó magatartásuk meg-
Change language