You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
<strong>75</strong>:82–86 <strong>IZRAEL</strong> <strong>TÖRTÉNETE</strong><br />
nyílt az exportálásra. A kereskedelem új szintre került,<br />
például az Akaba-öböl áruforgalomának növekedése<br />
az Ecjon-Geber-i kereskedelmi hajóknak<br />
köszönhetôen; az arany és ékszer kereskedelem<br />
Arábiával (Sába királynô 1Kir 10,1-10), valamint<br />
Ofirral (afrikai Szomáliával vagy talán az Arab-félsziget<br />
D-i részével), az Egyiptom és Kilíkia közötti<br />
elônyös ló és szekér cserékkel (1Kir 10,28 kijavított<br />
szöveg). Hadi létesítményeket hozott létre, hogy<br />
azok támogassák a már létezô hadsereget harci szekerekkel<br />
(→ 74:39). Salamon építôi hírnevét (→<br />
74:108–110) nem csak a templom megépítése teremtette<br />
meg, melyet föníciai hagyomány szerint<br />
építettek meg, hanem a kidolgozott palota rendszer<br />
is növelte (ld. BA 36 [1973] 78/105). A bölcsesség<br />
és a m vészetek pártfogója volt (→ 27:7–8), és valószín<br />
, hogy a Pent. JE hagyomány uralkodásának<br />
ideje alatt formálódott meg – a felvilágosodás korában,<br />
miként ezt von Rad nyomán elnevezték. A<br />
deuteronomista szerkesztô indulatosan hangsúlyozza<br />
azt a törôdést, amelyet Salamon tanúsított a háremhölgyek<br />
isteneinek imádása iránt (1Kir 11,1-8).<br />
Így született meg még Jeruzsálemben is a nyílt bálványimádás<br />
szinkretikus mintája. Minden ôt követô<br />
királyt a deuteronomista mérték szerint ítélnek meg,<br />
vagyis aszerint, hogy a királynak milyen viszonya<br />
volt a bálványimádáshoz és a „magaslatokon” gyakorolt<br />
istentisztelethez (ezek kétségtelenül<br />
jahvisták), a második mércét anakronizmus jellemzi,<br />
mivel a kultuszhelyek központosítása csak fokozatosan<br />
vált eszménnyé, mint Hiszkija/ Ezekiás és<br />
Jozija reformja a VIII–VII. sz.-ban (→ 76:53–55).<br />
87 Az, hogy Salamon 12 területre átszervezte a királyságot,<br />
amelyek nem egyeztek szigorúan a törzsi<br />
határokkal, erôsen a kormányzás központosításához<br />
vezetett. Ez tette lehetôvé a hatékony és súlyos<br />
adóztatási rendszer m ködését, hogy a királyi kiadásokat<br />
fedezni tudják. Figyelembe kell vennünk<br />
azt a nagy társadalmi átalakulást, amely Dávid és<br />
Salamon uralkodásának ideje alatt végbement. Néhány<br />
generáció alatt átalakult a törzsi társadalom<br />
„birodalommá”. A földm velô és legeltetô életmódot<br />
felváltotta a városi életmód, és ennek<br />
megfelelôen növekedtek a társadalmi egyenlôtlenségek.<br />
Albright (BP, 56) Izrael lakosságát ebben a<br />
korban 800.000 fôre teszi.<br />
De nem volt minden napsugaras Salamon napjaiban.<br />
Damaszkuszt és Edomot részben elvesztették<br />
(1Kir 11,14 köv.). Sikertelen lázadást vezetett<br />
Jeroboám, aki csak azért menekült Egyiptomba,<br />
hogy onnan visszatérve Roboám alatt kikiáltsa Izrael<br />
É-i királyságát. A kényszer- és a közmunka intézménye<br />
hozzájárult az általános elégedetlenséghez.<br />
Ezt az elégedetlenséget oktalanul nem vette figyelembe<br />
Salamon fia Roboám, és így a fiatal királyság<br />
kettészakadása várható volt.<br />
88 (E) Izrael és Júda (922–842). Nem véletlen,<br />
hogy az É-i törzsek lázadása egy régi vallásközpont<br />
331<br />
helyén, Szichemben (Józs 24) történt. Itt kellett<br />
Roboámot (922–915) elismerni „egész Izrael” királyaként.<br />
De amikor nem vette figyelembe az idôs<br />
államférfiak tanácsát és „skorpiókat” ígért Salamon<br />
„korbácsolása” helyett, akkor felhangzott a régi sivatagi<br />
lázadás kiáltása: „Térj vissza sátraidba Izrael!”<br />
Csak Benjamin tartott Júdával, mert Roboám<br />
egyszerre foglalta el ôket (2Krón 11,12). Salamon<br />
fiára még több szomorúság várt, mert Palesztínát<br />
megtámadta az egyiptomi Sesonk (Sisák), aki kifosztotta<br />
Jeruzsálemet. Beszámolója jelzi, hogy feldúlta<br />
mind a D-i, mind az É-i királyságokat és<br />
Negebet is (vö. Aharoni: LBib, 325). Dávid és Salamon<br />
királysága feloszlott, amint a filiszteusok újra<br />
visszanyerték hatalmukat és az arámok elnyerték<br />
függetlenségüket. A moábiták és az ammoniták igen<br />
hamar önállóak lettek.<br />
89 Az É-i törzseknek aránylag könnyen visszatértek<br />
a karizmatikus elvekhez és felismerték az új vezért.<br />
I. Jeroboám (922–901), aki már a felkelés<br />
szimbólumává vált, Achija próféta pártfogoltja volt<br />
(aki késôbb cserben hagyta ôt). Királylyá kikiáltva<br />
elfoglalta helyét Szichemben, Penuelben és végül<br />
Tirzában (→ 73–102). Végül, hogy bebiztosítsa népeinek<br />
h ségét, és hogy kárpótolja a vonzást, mellyel<br />
a jeruzsálemi templom még mindig hatott,<br />
Jeroboám királyi templomokat alapított Dánban és<br />
Bételben, ahol híres ôsi szentélyek voltak (Ám<br />
7,13; 8,14; → 76:27, 40). Itt arany bikát állított fel,<br />
valószín leg csak tartóként, amelyen a láthatatlan<br />
Jahve trónolt (Albright: FSAC, 299-301).<br />
Fenyegetô volt a szinkretizmus veszélye és az, hogy<br />
azonosítják Jahvét a bika képével, mint ezt a késôbbi<br />
események igazolták. Jeroboám cselekedete<br />
„Jeroboám b neként” vált híressé a deuteronomista<br />
szóhasználatban, bár a jeruzsálemi templom elleni<br />
törzsi összefogást kétségkívül a politikai realizmus<br />
indokolta.<br />
90 A deuteronomista történész, az 1–2Kir könyvének<br />
szerzôje a megosztott királyságok történetét<br />
egy kronológiailag merev keret alapján, a jeruzsálemi<br />
templom szemszögébôl írta meg az uralkodók<br />
összehangolását és a vallási értékelését. Noha egy<br />
b nvallomást szerkesztett, és így igazolta a 721-es<br />
és az 587-es katasztrófát, sok forrást megjelöl (16<br />
hivatkozás az Izrael királyainak Krónikák könyvére<br />
és 14 hivatkozás Júda királyainak Krónikák könyvére),<br />
mégis tartalmaz eltérô elbeszéléseket, mint<br />
például azok, amelyek az Illés és Elizeus próféta<br />
ciklusaiból valók. (A deuteronomista<br />
történész(ek)rôl, ld. CMHE, 274-289; van Seters: In<br />
Search, 249-363.)<br />
A MEGOSZTOTT MONARCHIA KIRÁLYAI<br />
JÚDA
Change language