30.04.2013 Views

75 IZRAEL TÖRTÉNETE

75 IZRAEL TÖRTÉNETE

75 IZRAEL TÖRTÉNETE

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

<strong>75</strong>:82–86 <strong>IZRAEL</strong> <strong>TÖRTÉNETE</strong><br />

nyílt az exportálásra. A kereskedelem új szintre került,<br />

például az Akaba-öböl áruforgalomának növekedése<br />

az Ecjon-Geber-i kereskedelmi hajóknak<br />

köszönhetôen; az arany és ékszer kereskedelem<br />

Arábiával (Sába királynô 1Kir 10,1-10), valamint<br />

Ofirral (afrikai Szomáliával vagy talán az Arab-félsziget<br />

D-i részével), az Egyiptom és Kilíkia közötti<br />

elônyös ló és szekér cserékkel (1Kir 10,28 kijavított<br />

szöveg). Hadi létesítményeket hozott létre, hogy<br />

azok támogassák a már létezô hadsereget harci szekerekkel<br />

(→ 74:39). Salamon építôi hírnevét (→<br />

74:108–110) nem csak a templom megépítése teremtette<br />

meg, melyet föníciai hagyomány szerint<br />

építettek meg, hanem a kidolgozott palota rendszer<br />

is növelte (ld. BA 36 [1973] 78/105). A bölcsesség<br />

és a m vészetek pártfogója volt (→ 27:7–8), és valószín<br />

, hogy a Pent. JE hagyomány uralkodásának<br />

ideje alatt formálódott meg – a felvilágosodás korában,<br />

miként ezt von Rad nyomán elnevezték. A<br />

deuteronomista szerkesztô indulatosan hangsúlyozza<br />

azt a törôdést, amelyet Salamon tanúsított a háremhölgyek<br />

isteneinek imádása iránt (1Kir 11,1-8).<br />

Így született meg még Jeruzsálemben is a nyílt bálványimádás<br />

szinkretikus mintája. Minden ôt követô<br />

királyt a deuteronomista mérték szerint ítélnek meg,<br />

vagyis aszerint, hogy a királynak milyen viszonya<br />

volt a bálványimádáshoz és a „magaslatokon” gyakorolt<br />

istentisztelethez (ezek kétségtelenül<br />

jahvisták), a második mércét anakronizmus jellemzi,<br />

mivel a kultuszhelyek központosítása csak fokozatosan<br />

vált eszménnyé, mint Hiszkija/ Ezekiás és<br />

Jozija reformja a VIII–VII. sz.-ban (→ 76:53–55).<br />

87 Az, hogy Salamon 12 területre átszervezte a királyságot,<br />

amelyek nem egyeztek szigorúan a törzsi<br />

határokkal, erôsen a kormányzás központosításához<br />

vezetett. Ez tette lehetôvé a hatékony és súlyos<br />

adóztatási rendszer m ködését, hogy a királyi kiadásokat<br />

fedezni tudják. Figyelembe kell vennünk<br />

azt a nagy társadalmi átalakulást, amely Dávid és<br />

Salamon uralkodásának ideje alatt végbement. Néhány<br />

generáció alatt átalakult a törzsi társadalom<br />

„birodalommá”. A földm velô és legeltetô életmódot<br />

felváltotta a városi életmód, és ennek<br />

megfelelôen növekedtek a társadalmi egyenlôtlenségek.<br />

Albright (BP, 56) Izrael lakosságát ebben a<br />

korban 800.000 fôre teszi.<br />

De nem volt minden napsugaras Salamon napjaiban.<br />

Damaszkuszt és Edomot részben elvesztették<br />

(1Kir 11,14 köv.). Sikertelen lázadást vezetett<br />

Jeroboám, aki csak azért menekült Egyiptomba,<br />

hogy onnan visszatérve Roboám alatt kikiáltsa Izrael<br />

É-i királyságát. A kényszer- és a közmunka intézménye<br />

hozzájárult az általános elégedetlenséghez.<br />

Ezt az elégedetlenséget oktalanul nem vette figyelembe<br />

Salamon fia Roboám, és így a fiatal királyság<br />

kettészakadása várható volt.<br />

88 (E) Izrael és Júda (922–842). Nem véletlen,<br />

hogy az É-i törzsek lázadása egy régi vallásközpont<br />

331<br />

helyén, Szichemben (Józs 24) történt. Itt kellett<br />

Roboámot (922–915) elismerni „egész Izrael” királyaként.<br />

De amikor nem vette figyelembe az idôs<br />

államférfiak tanácsát és „skorpiókat” ígért Salamon<br />

„korbácsolása” helyett, akkor felhangzott a régi sivatagi<br />

lázadás kiáltása: „Térj vissza sátraidba Izrael!”<br />

Csak Benjamin tartott Júdával, mert Roboám<br />

egyszerre foglalta el ôket (2Krón 11,12). Salamon<br />

fiára még több szomorúság várt, mert Palesztínát<br />

megtámadta az egyiptomi Sesonk (Sisák), aki kifosztotta<br />

Jeruzsálemet. Beszámolója jelzi, hogy feldúlta<br />

mind a D-i, mind az É-i királyságokat és<br />

Negebet is (vö. Aharoni: LBib, 325). Dávid és Salamon<br />

királysága feloszlott, amint a filiszteusok újra<br />

visszanyerték hatalmukat és az arámok elnyerték<br />

függetlenségüket. A moábiták és az ammoniták igen<br />

hamar önállóak lettek.<br />

89 Az É-i törzseknek aránylag könnyen visszatértek<br />

a karizmatikus elvekhez és felismerték az új vezért.<br />

I. Jeroboám (922–901), aki már a felkelés<br />

szimbólumává vált, Achija próféta pártfogoltja volt<br />

(aki késôbb cserben hagyta ôt). Királylyá kikiáltva<br />

elfoglalta helyét Szichemben, Penuelben és végül<br />

Tirzában (→ 73–102). Végül, hogy bebiztosítsa népeinek<br />

h ségét, és hogy kárpótolja a vonzást, mellyel<br />

a jeruzsálemi templom még mindig hatott,<br />

Jeroboám királyi templomokat alapított Dánban és<br />

Bételben, ahol híres ôsi szentélyek voltak (Ám<br />

7,13; 8,14; → 76:27, 40). Itt arany bikát állított fel,<br />

valószín leg csak tartóként, amelyen a láthatatlan<br />

Jahve trónolt (Albright: FSAC, 299-301).<br />

Fenyegetô volt a szinkretizmus veszélye és az, hogy<br />

azonosítják Jahvét a bika képével, mint ezt a késôbbi<br />

események igazolták. Jeroboám cselekedete<br />

„Jeroboám b neként” vált híressé a deuteronomista<br />

szóhasználatban, bár a jeruzsálemi templom elleni<br />

törzsi összefogást kétségkívül a politikai realizmus<br />

indokolta.<br />

90 A deuteronomista történész, az 1–2Kir könyvének<br />

szerzôje a megosztott királyságok történetét<br />

egy kronológiailag merev keret alapján, a jeruzsálemi<br />

templom szemszögébôl írta meg az uralkodók<br />

összehangolását és a vallási értékelését. Noha egy<br />

b nvallomást szerkesztett, és így igazolta a 721-es<br />

és az 587-es katasztrófát, sok forrást megjelöl (16<br />

hivatkozás az Izrael királyainak Krónikák könyvére<br />

és 14 hivatkozás Júda királyainak Krónikák könyvére),<br />

mégis tartalmaz eltérô elbeszéléseket, mint<br />

például azok, amelyek az Illés és Elizeus próféta<br />

ciklusaiból valók. (A deuteronomista<br />

történész(ek)rôl, ld. CMHE, 274-289; van Seters: In<br />

Search, 249-363.)<br />

A MEGOSZTOTT MONARCHIA KIRÁLYAI<br />

JÚDA

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!