Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>IZRAEL</strong> <strong>TÖRTÉNETE</strong> <strong>75</strong>:92–97<br />
asszír Adad-Nirari (810–801) volt, aki számos hadjáratot<br />
indított az arámok ellen és végül 802-ben<br />
legyôzte Damaszkuszt (ANET, 281). Jéhu fia, az izraeli<br />
Joacház (815–801) viselte az arám háborúk<br />
terhének jelentôs részét (2Kir 13,7), de az utóda<br />
Joás (801–786) Házaél utódjától, Ben-Hadadtól képes<br />
volt visszaszerezni, ami korábban elveszett (talán<br />
ôt említi a Zakirban talált sztélé; DOTT, 242-<br />
250; ANET, 655-656).<br />
99 II. Jeroboám (786–746) trónra lépésével új korszak<br />
kezdôdött Izraelben. Sikeresen helyreállította<br />
Izrael határait az „Hamatba vivô úttól egészen az<br />
arabai tengerig” (2Kir 14,25), és a régészeti ásatások<br />
tanúsítják, hogy erôdöt építtetett Szamariában<br />
(→ 74:114). Hosszú és sikeres uralkodása lehetôvé<br />
tette azon erkölcstelen társadalmi és vallási állapotok<br />
elharapódzását, amelyek felháborították Ámosz<br />
és Ózeás prófétát. Ôk nem az eksztatikusok csapatából<br />
származtak, mint akiket Illéssel és Elizeussal<br />
azonosítanak (Ám 7,14), Ámosz és Ózeás hívásukat<br />
inkább úgy látták, mint amely közvetlenül az Úrtól<br />
származó küldetés (→ 11:6–10). Se a királyt, se a<br />
népet nem kímélték, amikor ezek a próféták elítélték<br />
a társadalmi igazságtalanságot, luxust, erkölcstelenséget,<br />
kétszín istentiszteletet és a leplezetlen<br />
bálványimádást. Ôk nem újítók, hanem reformátorok<br />
voltak; ítéletet mondtak a jelenlegi helyzet fölött<br />
a régebbi izraeli hagyomány tükrében. A júdeai<br />
Ámosz azt hirdette, hogy az Úr Napja a várakozással<br />
ellentétben nem a gyôzelem, hanem sötétség és<br />
homály napja lesz. Ózeás saját házassági problémáin<br />
keresztül értette meg és magyarázta Jahve hasonló<br />
tapasztalatát a h tlen néppel (→ 14:4–8). Izrael<br />
rövid élet hatalma a vége felé közeledett, egyrészt<br />
belsô okok miatt, amelyeket a két próféta jelzett,<br />
másrészt politikai okoknál fogva, mivel az asszír<br />
III. Tiglatpilezer Ny-on háborúkba kezdett (→<br />
14:2–3).<br />
100 Amint láttuk, Jéhu felkelése válaszra talált a<br />
D-i királyságban. Az Atália elleni sikeres palotaforradalom<br />
egy gyermeket, Joást (837–800) ültetett a<br />
trónra, akinek Jojáda pap volt a tanácsadója (talán<br />
helytartója). Továbbra is szíriai arámok kezében<br />
volt az irányítást és adót kellett fizetni Házaélnek,<br />
de Joás hozzákezdett a templom újjáépítéséhez. A<br />
hosszú, középszer uralkodásának merénylet vetett<br />
véget, amelyet fia, Amaszja (800–783) megtorolt.<br />
Júda új királyának sikerült gyôzni az edomiták fölött,<br />
és így újra megnyíltak a régi kereskedelmi<br />
utak. Ostoba volt, hogy hadat üzent (az okokhoz ld.<br />
2Krón 25) az izraeli Joásnak. Joás figyelmeztetésével<br />
sem tudta ôt elrettenteni, amelyrôl a 2Kir 14,9-<br />
10 elbeszélésében olvashatunk. Az ütközet szerencsétlenül<br />
végzôdött, Joás ugyanis kifosztotta a<br />
templomot. Apjához hasonlóan a júdai Amaszját is<br />
meggyilkolták egy palotabeli összesküvésben és a<br />
trónon fia, Azarja (Uzija) követte ôt.<br />
101 Az izraeli II. Jeroboám uralkodásának anyagi<br />
334<br />
sikere vetekszik a tôle D-re uralkodó kortársának,<br />
Azarjának (783–742) sikerével. Ejlát-nál helyreállította<br />
a salamoni kereskedelmi központot (Ecjon-<br />
Geber-nél), erôdítménnyé tette Jeruzsálemet, hatalmas<br />
hadm veletekbe kezdett és ellenôrzése alá vont<br />
K-i, D-i és Ny-i területeket (2Krón 26,6 köv.). Leprás<br />
megbetegedés azonban megrövidítette Azarja<br />
uralkodását és átadta Júda trónját Jotámnak (<strong>75</strong>0?),<br />
akinek építkezési és harci eredményeit a 2Krón<br />
27,1-9 ôrizte meg. Azarja valószín leg nem azonos<br />
a júdai Azrjauval, akinek a III. Tiglatpilezer szembeni<br />
ellenállását (743 k.) az asszír évkönyvekbe jegyezték<br />
fel (ANET, 282; vö. N. Na‘aman: BASOR,<br />
114 [1974] 25-39).<br />
102 (G) Izrael utolsó évei (746–721). II<br />
Jeroboám hosszú uralkodásának politikai sikere ellenére<br />
az É-i királyság bukása gyors volt. Ennek<br />
egyik oka az volt, hogy egy új asszír hódító, III.<br />
Tiglatpilezer (745–727) lépett színre, aki számos<br />
hadjáratot vezetet Ny-on, hogy nem pusztán adószedés<br />
céljából meghódítsa a területeket. (ANET,<br />
282-284; → 74; LBib, 369-379, IJH, 415-434). A<br />
másik ok pedig a politikai anarchia, amely II.<br />
Jeroboám halála után (Óz 7,3-16) végigsöpört egész<br />
Izraelen. Zakariás fiát mindöszsze hat hónapos uralkodás<br />
után Sallum meggyilkolta. Sallumot egy hónap<br />
leteltével pedig Menahem gyilkolta meg<br />
(745–738). Menahem uralkodását megpecsételte a<br />
III. Tiglatpilezernek fizetett súlyos adó (a 2Kir<br />
15,19 „Pul”-járól ld. a Menahemmel kapcsolatos<br />
bejegyzést, ANET, 283). (Az asszír politikáról ld.<br />
M. Cogan: Imperialism and Religion, SBLMS 19,<br />
Missoula 1974.)<br />
103 Menahem fiát és utódját, Pekahját (738–737)<br />
maga Pekah ölte meg, aki így trónbitorló (737–732)<br />
(Izaiás a 7,5-ben Remaljahu fiának nevezi). A hatalom<br />
ilyen módon történô megragadása kísérlet volt<br />
az asszírok uralma alól való szabadulásra, mert<br />
Pekah egyesült a damaszkuszi Rezinnel, hogy koalíciót<br />
alkosson Tiglatpilezerrel szemben. Az ún.<br />
szír–efraimita háború amiatt tört ki, hogy nyomást<br />
gyakoroltak Júdára, hogy az is lépjen be az asszírellenes<br />
szövetségbe. Júda azonban elutasította a csatlakozást,<br />
mivel feszült viszonyban volt Edommal<br />
(2Kir 16,6), valamint egy É-i szövetség támadásától<br />
tartott, akik azzal fenyegették, hogy a dávidi trónra<br />
egy bizonyos Ben Tabeelt ültetnek (valószín leg<br />
egy transzjordániai arámot; Albright, W. F.: BASOR<br />
140 [1955] 34-35). Iz 7. fejezete szerint Acház elutasította,<br />
hogy Jahvéra hagyatkozzon, és segítségül<br />
hívta az asszírokat. Tiglatpilezer hadjáratba kezdett<br />
és 733–732 között megsemmisítette Damaszkuszt,<br />
és Izraelt megfosztotta területeinek egy<br />
részétôl (Galileától és Transzjordániától). Ezek után<br />
Izrael kis állammá zsugorodott és az asszírok vazallusa<br />
maradt Hósea irányításával (732–724).<br />
104 Az asszír uralkodó halálával Hósea az Egyiptomiakhoz<br />
pártolt, követeket küldött a szaiszi ud-
Change language