75 IZRAEL TÖRTÉNETE

IZRAEL TÖRTÉNETE 75:149–153
szilárdította meg. Hidegvér en eltávolított mindenkit,
aki kétségbe vonta hatalmát (többek között III.
Arisztobuloszt, akit elôzôleg fôpappá tett; Józsefet,
saját testvérének, Szalomének férjét; II.
Hürkanoszt; saját feleségét I. Mariamnéot; anyósát
Alexandrát). Saját kegyetlensége, amely telhetetlen
becsvágyában gyökerezett, hírhedtté tette ôt; intrikákkal
és összeesküvésekkel volt körülvéve, amelyek
ellen saját egzisztenciájának fenntartásáért kellett
harcolnia.
158 2) Kr.e. 25–13. Miután eltávolította hatalma
ellenzôit, Heródes hozzáfogott a birodalmi kultúra
fény zô fejlesztéséhez, amelyet adóból finanszírozott
(épületeinek maradványairól ld. → 74:138,
143–143, 148, 151). Támogatta a császárkultuszt;
és a négyévenkénti ünnepségek fokozása érdekében
császári templomokat, színházakat, cirkuszokat,
fürdôket és még városokat is építtetett. Jeruzsálemben
színházat, amfiteátrumot, parkokat és kerteket,
szökôkutakat, királyi palotát és az Antónia erôdítményt
építette. Uralkodásának 18. évében (kb. Kr.e.
20-ban, Ant., XV.11.1 §380) Heródes hozzákezdett
a második templom pompás helyreállításához. Magát
a templomot hamar befejezték, de a környezetének
helyrehozatala jóval halála után fejezôdött be,
Kr.u. 63-ban készült el (Ant., XX.9.7 §219), alig hét
évvel lerombolása elôtt. (Ld. A. Parrot: The Temple
of Jerusalem, London 1957.) Heródes Jeruzsálemen
kívül is hasonló építményeket hozott létre.
Szamariát újjáépítette és Szebasztéra (görögben
megfelel az „Augusztus”-nak) nevezte el a császár
tiszteletére; itt templomot is emelt Augusztus császárnak
(ld. A. Parrot: Samaria, SBA 7, New York
1958). A tengerparton fekvô Stratosz Tornya fontos
kikötôvárossá lett – Ceasarea Maritima. Az Ábrahám
emlékének szentelt Mamrét hatalmas „heródesi”
építmény vette körül. Erôdítményeket építettek
vagy országszerte újból megerôsítették azokat (Ciprus,
Alexandrium, Heródium, Hyrcania, Macharius,
Massada, stb.); néhány esetben ezeket királyi lakosztályokkal
látták el. Jerikó volt Heródes kedvenc
tartózkodási helye, ezt színház, versenypálya, tornacsarnok
és citadella ékesítette.
Heródesre hatást gyakoroltak az Augusztusi kor
kulturális vívmányai, körbevette magát görög filozófus
és szónok tanácsadókkal. Közülük a legismertebb
damaszkuszi Nikolaus volt, tudós, Arisztotelész
tanait követô filozófus, és történész, Josephus
az évkönyveit rá alapozva írta meg (→ 67:128). Heródest
azonban nem igazán érdekelte a zsidóság,
szívében hellenistának érezte magát. Bár a zsidók
királya volt, mégsem volt zsidó király. Sohasem sikerült
elnyernie a zsidók támogatását, akik valójában
utálták ôt (Ant., XIV.15.2 §9-10, ahol Strabón
végrendeletét idézik). Mivel idúmeai származású
volt, ezért a zsidók ôt „félzsidónak” tartották (Ant.,
XIV.15.2 §403). Tetszése szerint mozdította el és
nevezte ki a fôpapokat, akik már többé nem voltak
348
szaddúceusok (haszmoneusi szimpátia miatt), hanem
olyanok, akik belemerültek a hellenista kultúrába
és filozófiába. Ezeket tudták a farizeusok a
legkevésbé elfogadni. Kétszer is megtagadták az
engedelmességi eskütételt Heródesnek és a császárnak
(Ant., XV.10.4 §369-370; XVII.2.4 §41-42).
Ezért Heródes erôszakhoz folyamodott, hogy kordában
tartsa a zsidókat, és erôdítményeket épített az
egész vidéken.
159 3) Kr.e. 13–4. Belföldi viszályok jellemezték
Heródes uralkodásának utolsó éveit. Tíz felesége
volt (Bell., I.28.4 §562), néhányukat gyermekeikkel
együtt eltaszította magától. Igazi gondot legidôsebb
fiai, Alexander és IV. Arisztobulosz okozta, akik I.
Mariamnétôl születtek (akiket végül Kr.e. 7-ben
megölt) és III. Antipater (akit öt nappal saját halála
elôtt végeztetett ki). Utolsó betegsége alatt két zsidó
törvénytudó felbujtotta követôiket, hogy leszedjék
az arany sast a heródesi templom kapujáról Jeruzsálemben.
Megtorlásként Heródes élve égette el
ôket (Bell., I.33.2-4 §648-655). Josephus feljegyzi
(Ant., XVII.8.1 §191; Bell., I.33.8 §665), hogy Heródes
37 évvel azután halt meg, hogy „a rómaiak
megbízott királya lett” (AUC 714), és 34 évvel azután,
hogy „átvette a hatalmat az ország fölött”
(AUC 717), tehát (röviddel Húsvét elôtt) AUC 750ben
= Kr.e. 4-ben. (Martin, E. L. [The Birth of
Christ Recalculated, Pasadena 1980 2 ] szerint ez
Kr.e. 1; vö. Bernegger, P. M.: JTS 34 1983 526-531;
úgyszintén Edwards, O.: PEQ 114 1982 29-42.) Hatalmas
temetési menet kísérte holttestét Jerikóból
Heródiumba, Betlehemtôl néhány km-re DK-re,
ahol eltemették (→ 73:91).
(Grant, M,: Herod the Great, New York 1971. Gross, W.
J.: Herod the Great, Baltimore 1962. Jones, A. H. M.: The
Herods of judea, Oxford 1983, 35-155. Perowne, S.: The
Life and Times of herod the Great, Nashville 1959.
Snadmel, S.: Herod: Profile of Tyrant, Philadelphia 1967.
Shalit, A.: König Herodes: Der Mann und sein Werk, St
Jud 4, Berlin 1969.)
160 (III) A római kori Palesztína Jézus korában
(Kr.e. 4 – Kr.u. 30).
(A) Jézus születése. Lukács (1,5; 2,1) feljegyzése
szerint Jézus Heródes napjaiban és Augusztus
császár idejében született. Bár az idôpontot nem állapítják
meg biztonsággal, mégsem tehetjük Kr.u.
1-re. A keresztény kor kezdete, feltéve, ha azt Jézus
születésére tesszük, tévedés következménye, amelyet
kb. 533-ban vezetett be Dionysios Exiguus,
szkíta szerzetes, egy római kolostor „apátja” kifogásolta
a szokásban lévô idôszámítási rendszert,
amely Dioclecianus császár, az „istentelen üldözô”
korából származott, és úgy döntött, hogy az „Úr
éveit” kezdi használni a megtestesüléstôl számítva
(Ep. Ad Petron. 61; PL 67. köt., 487). Az annum
Domini-t egyenlôvé tette AUC 754-el, kb. 4 évet tévedett;
azt nem tudjuk, hogy ez hogyan történt.