A kötet kivonata elérhető itt - Tolkien.hu

Deák-Sárosi László
pókhálóvékony kezeírásával írta, más-más időben; s vörös gerincükön ez állt:
Tündéből fordította: B. B. (KV 261)
Az írott emlékezet, ahogyan az orális is, több szűrőn megy keresztül, és több
szerző keze munkája. „Teljesen elkészültem, Samu – mondta Frodó. – Az utolsó
oldalak már terád várnak” (KV 304). Frodó tehát kiegészítette, összedolgozta
Bilbó elbeszéléseit, jegyzeteit, naplóit, majd a Piros Könyv befejezését Samura
bízta. A Piros Könyv révén tehát több vonatkozásban is megjelenik a kollektív
szerzőség gyakorlata.
A Gyűrűk Ura esetén nem csupán egy történetről van szó, hanem egy teljes
mitológiáról és világtörténet-allegóriáról, amelynek Tolkien egy szakaszát írta le,
de minden egyes mozzanatával utal a nagy egészre. A függelékben található krónikák,
családfák, naptárak, ismertetések írásokról, ábécékről, nyelvekről a teljes
mitológia világának megértését szolgálják. Az elő- és utószóval kibővített regény
szerkezete is a lehető legteljesebb emlékezést és emlékezetet szolgálja.
Összefoglalás
Tolkien műveit és azok bizonyos egységeit lehet allegorikusnak tekinteni a szerző
tiltakozása ellenére, mert létezik a párhuzamokat nem elemenként, hanem csupán
globálisan összevető, úgynevezett parabolikus allegória is. Tolkien mitológiájának
egyik fő szervezője az emlékezés. A Gyűrűk Ura úgy is értelmezhető, mint az emlékezés
dicsérete. Ezt a mű számos példája igazolja. Tolkien mitológiájában azonosítható
egy emlékezetpiramis a teremtő tudásától a „jelen”-ben történő eseményekig.
Minden összefüggő kontinuumot alkot a motivált jelekre épülő nyelvtől a
különböző szóbeli és írott szövegtípusokon át a jelenig, ahol az események hírré,
mesévé, legendává, történelemmé, illetve mítosszá válnak, s ez utóbbi visszanyúlik
egészen a teremtésközeli emlékezethez. Az emlékezés alapvetően a jót szolgálja,
de mint mindennek, ennek is megvan az ellentétpárja. Mivel Melkor teremtő
elleni lázadása diszharmóniát okozott a világban, a tudás nem minden formájában
segítő. Létezik a rossz praktikák tudása is, és bánatot is okozhat látni a sok
negatívumot. A világban mégis működő harmónia megkívánja, hogy semmi se
múljon el nyomtalanul. Az eseményeket és általában a tudást becsomagolják, és
akiknek szükségük van rájuk, azok ismerik vagy megkapják a kulcsot a megértéshez.
Az emlékezetkontinuumban szükség van a tények, az igazság továbbadása során
a fantáziára is, ami így közvetve a jót, az erkölcsöt szolgálja.
Felhasznált irodalom
Czuczor Gergely–Fogarasi János. A magyar nyelv szótára. Budapest: Athenaeum, 1862–1874. Fakszimile:
Akadémiai Kiadó. és .
35