A kötet kivonata elérhető itt - Tolkien.hu

A HALÁL DIFFERENCIÁLÓ EREJE
KÖZÉPFÖLDÉN
VARGA RITA
A moralitás és a halál kérdése Középföldén
A következőkben azt a hipotézist próbálom meg alátámasztani, hogy a középföldi
lények között fennálló eltérések nem pusztán a jó és a rossz morális megkülönböztetéséhez
köthetők. Valószínűsíthető, hogy nem is lehetséges ezeket a
lényeket a jó és rossz kategóriái szerint szigorúan elválasztani. Erre a célra szeretnék
bevezetni egy új kategoriális elképzelést, és a későbbiekben ennek létjogosultságát
szeretném alátámasztani. Az általam vázolt felosztásban nem a morális
síkon való elhelyezkedés a döntő érv, hanem az, hogy az egyén milyen viszonyban
áll a halállal. A morált ebben az elkülönítésben a halál váltja fel, így differenciáló
tényezőként a halál, illetve a halálhoz való viszony lép fel; ez fogja véleményem
szerint a későbbiekben felosztani Középfölde társadalmát. Általában csak
metaforikus szinten érhető tetten az eleven és a holt szembeállítása, ez a tény
azonban csak hozzátesz az iménti differenciálás létjogosultságához. A ténylegesen
halottak és élők szétválasztása nem sok elméleti hasznot hozna, ezzel szemben
metaforikus felbukkanásuk az adott szereplők ontológiai státuszáról tudósíthat.
A szó szerinti értelemben vett halottak vagy nem játszanak tevékeny szerepet
a tolkieni szövegvilágban, vagy jelentőségük egy-egy epizódra korlátozódik (pl. a
Holtláp halottai); ezzel szemben az egyes karakterek bizonyos, halott-létet megidéző
attribútumai hangsúlyos jelentőségre tesznek szert ezekben a művekben.
Mindez megnyithatja az utat egy, az előbbiektől eltérő morális felosztás előtt,
amely az ontológiai helyzethez kötné az etikai értéket, nem pedig az adott karakter
cselekedeteinek morális megítéléséhez.
A halott alatt ebben az esetben azt kell érteni, hogy bár a szereplő aktív résztvevője
lehet a világnak, ezzel szemben vonásainak többsége a halott test attribútumaihoz
hasonlatos. A jellegzetes testi torzulás, vagy a fokozatos fizikális eltűnés
a tolkieni mitológiában jelenlevő halhatatlan lét groteszk megnyilvánulásává válik,
s mint ilyen megjelenésében is kifejezi a moralitás negatív pólusán elfoglalt helyet.
Ezzel szemben oppozícióként találjuk az élőket; Középföldén ebbe a státuszba
sorolhatjuk például a különböző isteni lényeket, tündéket, mágusokat, akiket a
morális jó szimbólumává avat saját torzítatlan elevenségük, de ide tartozhatnak
alapvetően a hobbitok és az emberek is. Azonban, mint később látni fogjuk,
közülük sokan idővel a másik kategóriához fognak tartozni. Ilyen változó karak-
227