A kötet kivonata elérhető itt - Tolkien.hu

AZ ÁTOK SZEREPE TOLKIEN
MITOLÓGIÁJÁBAN
TARCSAY TIBOR
A katolikus erkölcsben és teológiában a bűn definiálása mindig is központi probléma
volt, azonban az egyházatyáktól kezdve egy gondolat állandó: senki sem tud
akaratlanul bűnt elkövetni – ahol a bűn persze úgy értendő, mint a tudva és akarva
Istennel szemben elkövetett gonosz cselekedet. Ezt a gondolatot a legszemléletesebben
a korai keresztény írók közül talán Ágoston fejti ki a Vallomások harmadik
könyvében. A téma legátfogóbb feltérképezése természetesen a skolasztikában
készült el, és Petrus Abelardus írja le az Etikában. Abélard a skolasztika
szellemében nagy alapossággal boncolgatja a bűn természetét és folyamatát. A
bűnt egy olyan „struktúraként” értelmezi, mely három részből áll: a vágyból, az
egyetértésből, és végül az elkövetésből ( Etika 50–71). Abélard – radikális
intencionalista lévén (King §6) – úgy véli, ahhoz, hogy a bűn lelki értelemben
megtörténjék, és bekövetkezzen a lélek torzulása (er ről később bővebben szólok),
az első kettő, tehát a vágy és az egyetértés megléte is elég. A vágy önmagában
nem rossz (Abélard példának a testi vágyat hozza fel, ha valaki meglát egy
kívánatos embert), azonban azzal, hogy a szívünkben ezzel egyet is értünk, és
úgymond jogot formálunk az elkövetésre – egyszerűbben szólva, ha a tett elkövetése
nem lenne ellenünkre –, már bűnt követtünk el. Az, hogy igazán házasságot
törünk-e vagy megölünk-e valakit, voltaképpen már csak ennek a hozadéka (Etika
50–71).
Ez a gondolat kiemelkedően fontos Tolkien moralitásának értelmezésében. A
tizenkilencedik századtól kezdődően a keresztény apologéták a demitizáló, a
spirituális jelenlétét tagadó trendekkel szemben emelték föl elsősorban szavukat,
amelyek a liberális ideológia szellemében erkölcsi relativizmust hirdettek. Az
olyan keresztény írók, mint Tolkien, Chesterton vagy Lewis ezen erkölcsi relativizmus
ellen harcoltak, amely el akarta – és akarja – törölni a különbséget jó és
rossz között, voltaképpen tagadva egy objektív rossz vagy jó létezését (Curry
35). 1 Az isteni parancsok jó mivolta a kereszténységben axióma (bár az axiómákkal
ellentétben bizonyos módon bizonyítható) –, a következő lépés tehát az, hogy
1 Lewis ezen túlmenve a teológiai relativizmus (azaz a Jézus isteni mivoltát megkérdőjelező gondolat)
ellen is érvelt: lásd a híres trilemmáját („Lord, Lunatic or Liar”, azaz ‘Úr, elmebeteg vagy hazug’)
(Mere Christianity 52).
219