A kötet kivonata elérhető itt - Tolkien.hu

Tánczos Péter
magány egyértelműen pozitív megítélését. A hétköznapi világtól elkülönülő eszmei
világ után vágyódó bölcs magányossága kaphatna csak metafizikai rangot.
Seneca „A visszavonultságról” című értekezésében filozófiájának eklektikusságát
magyarázza meg, pontosabban azt, hogy alapvetően sztoikus létére miért vesz át
epikureista elemeket – jelen esetben a visszavonultság hirdetését. A szövegben
egyértelműen felbukkan a metafizikus igazolást kapó magány elméleti háttere:
Elménkben kétféle állam létezik, az egyik igazi és valóban közös állam, amely
magában foglalja az isteneket és az embereket, amelyben nem tekintünk erre
vagy arra a szögletre, hanem államunk határait a Nappal mérjük. […] E nagyobb
államot visszavonultságban is szolgálhatjuk, sőt, nem tudom, nem
jobb-e visszavonultságban keresni: mi az erény? (Seneca, „A visszavonultságról”
301sk.)
A klasszikus metafizikai magány hiánya a tolkieni mitológiában árulkodó, szimptomatikus.
Ha hiányzik egy jobb, transzcendens világ elképzelése, akkor a magány
érzetének nem lehet metafizikai létjogosultsága; hiszen ha a Jó immanens a
világban, az elvágyódás szükségképpen a rosszra irányul. Ebben a logikában
minden elkülönülés minimum létkísértés. A magányos vándor megítélése azáltal
lehet pozitív, hogy harcra hívja a morálisan rosszként konnotálódott magányt.
Ennek a második, gyengébb variációnak a megjelenése kikezdi az eredeti elképzelés
abszolút érvényét, ugyanakkor a szubverzív változat csak arra alkalmas, hogy
problémássá tegye a kezdeti megítélést, lényegi alternatívát nem képes nyújtani.
Nem igazán lehet fellelni a vándorló magányosság saját, strukturálisan különböző
igazolását.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a tolkieni világ olyan zárt egység lenne,
amely nem rejtené magában a változás lehetőségét. A tündék Valinor utáni honvágya
vagy Frodó elvágyódása már egy átalakuló világ jele: Valinor mint egy
pszeudo-transzcendens világ jelenik meg. Sok esetben ez a vágy olyan anamnézisen
alapul, amelynek konkrét emlék-előzménye nem lehet – az eszmeien nosztalgikus
magány fel-felbukkanása Középfölde metafizikai átrendeződéséről tudósít.
A Gyűrűk Ura befejezése, az emberek világának elérkezése a magány esetleges
metafizikai igazolhatóságát vetíti előre.
Felhasznált irodalom
Arisztotelész. Nikomakhoszi etika. Budapest: Európa, 1997.
---. Politika. Budapest: Gondolat, 1994.
Augustinus. „A rendről.” Az égi és a földi szépről. Szerk. Redl Károly. Budapest: Gondolat, 1988. 74–87.
Canterburyi Szent Anzelm. „A Sátán bukásáról.” Canterbury Szent Anzelm összes művei. Budapest: Szent
István Társulat, 2007. 188–228.
Diderot, Denis. Beszélgetések a törvénytelen fiúról. Máriabesnyő–Gödöllő: Attraktor, 2005.
Heidegger, Martin. „A műalkotás eredete.” Rejtekutak. Budapest: Osiris, 2006. 9–69.
---. „Idő és Lét.” Nagyvilág 3 (2002): 408–428.
217