Szláv törekvések és a magyar elem

3
Jelen napjaink egy olly veszélyre figyelmeztetnek, melly
ha valósulna, a’ szabadságra teméntelen veszteséget, és az
emberiségre leírhatlan sok szenvedést idézhetne elő. Nem
mondom, hogy akkor is elvesztését félthetnők az egyszer ki-
vívott szabadságnak, de ez okvetlenül századokra hanyatlana
vissza azon sötét börtön felé, honnan egyszer kiszabadul-
hatott.
É j s z a k felöl fenyeget ezen veszély orkánjaival és
viharaival. Az ottani óriás a’ szlávok rokon érzelmére és
közremunkálására támaszkodva Európa uralma felé akarja
kinyújtani kezeit, hogy azt a’ sötétségre es szolgaságra ala-
píthassa.
A’ s z l á v o k pedig áhítattal, melly vakbuzgalomig
terjed, tekintenek Pétervár felé, ott részint urokat, részint
messiássukat találván fel. És e’ mellett azt kell látnunk, hogy
ezen szláv elem egész Európában, de főkép keleten már
igen messzire haladott. Azt kell látnunk, hogy a’ szláv nép,
mellyre támaszkodik az éjszaki czár, legnagyobb, és hogy
vágyai, törekvései hasonlók azon számhoz és helyhez, mellyet
elfoglal közöttünk.
Mindenki erősen megvan győződve, mikép Európa je-
len szabadságát és szellemi haladását szolgaság és sötétség
váltaná fel, ha a’ szlávok Pétervár vezénylete alatt túlnyomó
uralomra emelkedhetnének. Senki sem hiszi, hogy akkor Eu-
rópa közepén és nyugotán ugyan azon vallási üldözések, ön-
kény kegyetlenkedései, és minden szabadabb kifejlődés irtó
eszközei nem fognának használtatni, mellyeket jelenleg a’
czár birodalmában tapasztalhatunk.
A’ kedélyek a’ jelenlegihez hasonló ingerült állapotot
még talán soha sem mutattak. Elégültséget, nyugalmat sehol
és egy osztálynál sem találhatunk. Mindenki olly feszült, té-
továzó hangulatban van, mintha várna valamit, mit egészen
tisztán nem ismer. A’ jelen minden becsét elvesztette az em-
berek előtt, mindenki csak a’ jövő felé tekint, melly üdvöt,
vagy halált rejt kebelében.
Hasztalan hirdetik némellyek az európai béke fenma-