Radics Geza - Olvasmanyok multunkrol

Nincsen hiteles adatunk arról, hogy Álmos nagyfejedelem melyik évben halt meg. Biztosak
lehetünk abban, hogy Álmos volt a nemzetszövetség létrehozója és a "honfoglalás" előkészítője. Halála
közvetlen a hadműveletek megkezdése előtt vagy röviddel utána következett be, mert azok befejezése már
Árpád nevéhez kötődik. Neki, mint gyulának egyébként is feladata volt a hadak vezetése. Álmos halála
inkább a nemzetszövetség vezetésében hozott változást, mert Árpád lett a nagyfejedelem, legidősebb fia,
Levente pedig a Nyék nemzet horkája és valószínűleg a nemzetszövetség gyulája.
A Kárpát-medence birtokba vételét nem csak katonailag, hanem diplomáciailag is elő kellett
készíteni. A Dunántúlt ez időtájban a hanyatlóban lévő frank császárság uralta, ahol kisebb szláv vezérek
kezdték bontogatni szárnyaikat. Megrendszabályozásukra 892-ben Arnulf, frank császár, Álmos
szövetségét kereste. Ajánlatát a nagyfejedelem el is fogadta. Őseink még ugyanebben az évben szerettek
volna szövetséget kötni Bizánccal, de Leó császár ezt visszautasította. Két évvel később, 894-ben viszont
Leó Álmossal akart szövetkezni a bolgárok ellen, amit a nagyfejedelem nyomban el is fogadott. Az
történt ugyanis, hogy a fiatal és tetterős Simeon lett a bolgár cár, aki zaklatni kezdte a bizánci határokat.
Árpád-ágbeli őseink tehát szövetségben álltak az akkori világ két nagyhatalmával, s csak azután
fogtak a nagy terv katonai megvalósításához. Ennek előkészítéséhez évekre volt szükség. Gondoskodni
kellett, hogy a szekerek jó állapotban legyenek a hosszú útra. Be kellett szerezni az élelmiszereket,
feldolgozni a nagy mennyiségű vasat, amely a szerszámokhoz, a harcosok nyílcsúcsaihoz kellett, és így
tovább. A nagy vállalkozás sikerének kulcsa a bolgár hadak kettészakítása volt. E feladat megoldása
Levente vezetésével a Nyék és Jenő nemzet támadó alakulataira hárult. Bizánci hajók szállították a
csapatokat az Al-Duna vidékére, ahol megütköztek, és kemény harcokat vívtak
a bolgárokkal. Leó császár azonban békét kötött Simeonnal, még mielőtt a
harcok befejeződtek volna. Nem tudjuk, hogy milyen megfontolás vezérelte a
császárt, de valószínű ekkor ismerte fel őseink tervét, ami megdöbbenthette.
Vagy úgy gondolta, amíg a két ellenség egymást pusztítja, addig békén hagyják
Bizáncot. E váratlan fordulat nehéz helyzetbe hozta Leventét, de különösen a
Duna déli oldalán harcoló Jenő nemzet csapatait. Súlyos veszteségek árán
ugyan, de feladatukat teljesítették. A Kárpátokon belüli bolgárokkal a keleti
szorosokon bevonuló harcosok küzdöttek meg. Az utolsó, győztes csatájukat
Szernél, a mai Ópusztaszernél vívták meg.
Korabeli öltözet
Miután a hadműveletek sikeresnek mutatkoztak, megindult a szekérsorok végeláthatatlan menete
az asszonyokkal, gyermekekkel és öregekkel. Ezek védelméről, élelmezéséről és a betegek ápolásáról
szintén gondoskodni kellett. Úgyszintén több milliónyi állatállományukról. E vállalkozás nagysága akkor
érthető teljes valóságában, ha tudjuk, hogy átlagban ezer, de az Etelköz legkeletibb vidékéről
elindulóknak 1500 kilométeres utat kellett megtenniük, öt nagy folyamot átúsztatniuk, és végül a
Kárpátok szorosain átvergődniük. Megérkezésük után rendben le kellett telepíteni a népességet, és a
következő tél folyamára is biztosítani élelmezésüket. Bárhogy is vizsgáljuk az eseményeket, ez
mindenképpen óriási teljesítmény volt.
Ha tekintetbe vesszük a felsoroltakat, akkor kitűnik, hogy a „honfoglalásnak” nevezett hatalmas
vállalkozásnak a világtörténelemben sem
népi, sem hadászati vonatkozásaiban nincs
párja. Önteltség nélkül mondhatjuk, hogy
Álmos és Árpád nagyfejedelmek a
világtörténelem legkiválóbb szervezői és
hadvezérei közé sorolhatók. A Kárpátmedence
birtokba vétele, és az ott élő népek
megszervezése lett az alapja a magyar
birodalomnak, mely az elkövetkező 630 évben
döntően befolyásolta Európa
történelmének alakulását, és erre méltán