Radics Geza - Olvasmanyok multunkrol

II. András (1205-1235) király korában az adóztatás és a hatalom egyéb túlkapásai olyan komoly
elégedetlenséget keltettek, hogy lázadások fenyegettek. Ennek elkerülése érdekében a király 1222-ben
kiadta a jogok rendezéséről szóló törvénykezését, a híres Aranybullát, alig hét évvel az angolok Magna
Chartája után. Az új jogtörvény azonban nem oldotta meg a nehézségeket, ezért a király kénytelen volt
adóengedményekkel és adományokkal csillapítani a nyugtalankodókat, ami viszont gyengítette a királyi
hatalmat.
Megkoronázása után IV. Béla (1235-1270) nyomban nekilátott a királyi hatalom és tekintély
visszaállításához. Adókat vetett ki, és az András által adományozott birtokok nagy részét is visszavette,
ami újabb elégedetlenséget és a király iránti ellenszenvet váltott ki. A magyar birodalom fennállásának
345-dik évében, 1241-ben így köszöntött az országra a „tatárjárás” elnevezés alatt ismert mongol
betörés. A király végighordoztatta a véres kardot az országban, de a főurak nemmel vagy feltételekkel
válaszoltak. Követelték például a Batu kán hadai elől elmenekült kun király, Kutten vagy Köttön kiadását,
akinek Béla megengedte, hogy népével együtt letelepedjen, s velük hadait növelje. Batu követeit pedig,
akik Köttön kiadása ügyében jöttek Bélához, a főurak meggyilkolták. Ez megbocsájthatatlan bűn volt,
várható volt tehát a mongol hadak kegyetlensége és könyörtelen pusztítása. A főurak meggyilkolták a kun
királyt is, amiért a kunok is a magyarságra támadtak, és nagyrészük elhagyta az országot.
A Muhi pusztánál Batu hadai hatalmas csapást mértek Béla seregeire, s a királyt is csak bátor
katonái mentették meg a fogságtól. Béla felesége II. Frigyes osztrák herceg fogságába esett. Béla csak a
királyi kincstár feladásával, valamint Moson, Sopron és Pozsony megyék elzálogosításával tudta kiváltani
feleségét. A hivatalos történészek szerint Béla király esett fogságba. Ha így volt, akkor miért kellett
Frigyesnek tárgyalnia a fogoly királlyal, mikor az ország mongol kézen volt, és nem volt senki, aki Bélát
megvédte vagy kiváltotta volna? Frigyes ezután az ország nyugati vidékeire tört, rabolt és pusztított. Béla
Zágrábba menekült, és onnan segítséget kért a pápától, a francia királytól és a német császártól, de kérését
mindenütt elutasították. 1242 tavaszán a mongolok váratlanul elhagyták az országot, Béla király
visszatért, és hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. Visszafoglalta az elzálogosított megyéket is.
Az Árpád-ház utolsó férfisarja, III. András 1301-ben halt meg. Mintegy hétéves trónviszály után
1308-ban Károly Róbertet, V. István leányának unokáját emelték trónra szabad választással. Károly
Róbert erős kézzel rendet teremtett. Okos és kiváló szervező volt. Megfontolt külpolitikája, józan
gazdaságpolitikája felvirágoztatta az országot, és visszaállította régi tekintélyét. Fiára, Nagy Lajosra
(1342-1382) gazdag országot hagyott. Lajos király békés természetű és jóindulatú, ugyanakkor bátor
ember volt, amit többször bebizonyított cselekedeteivel. A körülmények, de talán még inkább a háttérben
munkálkodó, nagyravágyó anyja, Erzsébet ösztökélése a birodalom határainak kiterjesztését
eredményezte. Ezért kapta Lajos király a „nagy” jelzőt. Bebizonyosodott azonban, hogy atyja józan
politikája okosabb és hasznosabb is volt. Az örökös hadviselés, az érdekek időnkénti megvásárolása
alaposan kimerítették az ország kincstárát. Nikápolynál 1366-ban először ütközött meg Lajos király a
törökökkel, akik 1373-ra elérték a birodalom hűbértartományainak határait.
A Nagy Lajos halála utáni kort a Hunyadiak megjelenéséig a kiskirályok korának lehet tekinteni.
A hatalmas vagyonokkal rendelkező és egymással torzsalkodó főurak prédája lett az ország. Csoportokra
szakadva olyan királyokat választottak vagy támogattak, akik érdekeiket kiszolgálták, holott a közeledő
törökre és az ország ügyeire kellett volna figyelniük. Ebből a viszályból a törökverő Hunyadi János alakja
emelkedett ki. 1446-ban a pesti országgyűlés Hunyadit az ország kormányzójává nevezte ki, és a királyi
hatalmat némi korlátozással ráruházta (a királyi tisztet nem fogadta el). Hunyadi e tisztségről 1452-ben
lemondott, de V. László király az ország főkapitányává nevezte ki, és rábízta a királyi jövedelem
kezelését.
1456 júniusában a török hatalmas, 150,000 főnyi sereggel, 300 ágyúval és 200 hajóval vonult fel
Nándorfehérvár (a mai Belgrád) ellen. A vár kapitánya Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt. A török
bekerítette a várat, és július 4-én ostrom alá vette. A pápa déli harangszót és imát rendelt el a magyar
győzelemért. Hunyadi és Kapisztrán János szerzetes, aki nagy segítségére volt Hunyadinak a hadak
toborozásában és lelkesítésében, áttörte a török gyűrűt, és megteremtette az összeköttetést az
ostromoltakkal. A török seregek július 21-én indították utolsó rohamukat, a vár védői azonban
visszaverték. E naphoz kötődik Dugovics Titusz hőstette, aki a vár fokára török zászlót kitűző harcost