Radics Geza - Olvasmanyok multunkrol

Erdély súlyos adók ellenében „függetlenséget” vásárolt a töröktől. A török 1699-ben szorult ki az ország
területéről. Történetírásunk a közbeeső kor számos nagy alakjáról, hőstetteiről, eseményéről emlékezik
meg. Például 1552-ben az egri nők férjük, apáik és testvéreik oldalán karddal kezükben vagy kővel és
forró vízzel verték vissza az ostromlókat, és győztek. Szigetvár védői 1566-ban halált megvető
hősiességük ellenére se voltak ilyen szerencsések. Mintegy 1,500 harcos, Zrínyi Miklós vezetésével,
90,000 törökkel szemben egy hónapig védte a várost. 25,000 török vesztette életét, miközben a védők
létszáma 300-ra apadt. Tartalékaik is kimerülőben voltak. Lehetetlenné vált a vár további védelme. A
tisztek feleségei és leányai úgy döntöttek, inkább meghalnak, minthogy török kézre kerüljenek. Az utolsó
roham előtt a férjek megölték hitvesüket, apák leányaikat. Zrínyi felsorakoztatta hű katonáit, s mint az
orkán rontottak az ellenségre. Három kivételével mind hősi halált halt.
Az 1568-as tordai országgyűlés törvényesítette a vallásszabadságot, mely szerint minden ember
szabadon választhatta meg hitét. Magyarország ezzel is megelőzte Nyugat-Európát.
Öt évvel a török kiűzése után (1699) a Habsburgok magyarellenes politikája kirobbantotta az
1704-től 1711-ig tartó, II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot. A török időkben elnéptelenedett
területekre visszaigyekvő magyarokat a Habsburgok katonái elkergették és idegeneket telepítettek
helyükre, mint például a 40,000 szerb családot a Délvidékre, ami megalapozta
Trianont. Igaz ugyan, hogy e kérdésben a magyar főurakat is nagy felelősség
terheli. Ők főleg Erdélybe telepítettek be sok románt, mint olcsó munkaerőt. Nagy
szabadsághősünk, II. Rákóczi Ferenc nagyapja, Rákóczi György fordíttatta le a
bibliát román nyelvre, hogy ezzel elindítsa a románság művelődését. A
későbbieket ismerjük. A sors különös játéka, hogy a szabadságharc bukása után
Rákóczi Törökországban kapott menedéket, és ott is halt meg. Gróf Bercsényi
Miklós fia, Bercsényi László Franciaországba menekült, és a francia huszárság
megszervezője lett. Az általa szervezett huszárezred a Bercsényi nevet viselte.
1758-ban Franciaország marsalljának nevezték ki. Az amerikai huszárságot is
egy magyar, Fabriczy Kováts Mihály ezredes szervezte ütőképes, korszerű
alakulattá. 1776-ban ment Amerikába és a lengyel származású Pulaski Kázmér tábornok alatt szolgált.
1779-ben Charlestonnál halt hősi halált egy huszárroham során. Az amerikai polgárháború északi
hadainak 1861-ben aratott első jelentős győzelme pedig Zágonyi Károly huszárszázados nevéhez fűződik.
A török és Habsburg-hódoltság nem köszönthetett volna Magyarországra rosszabb időkben. Az
Olaszországból elinduló megújulás (reneszánsz) nagy lendülettel és életerővel töltötte fel Európa
művelődését, amire napjainkban is nagy szükség lenne. Ez azonban Magyarország határainál megtört. E
kor nagyütemű fejlődésével csak az elzárt, de mégis viszonylag szabad Erdély tudott valamelyest lépést
tartani. Ekkor épültek Európa-szerte a tudomány fellegvárai. Magyarország pedig a törökkel és a
Habsburg-házzal küzdött, önmagát őrölte fel és romba dőlt.
A magyarság hanyatlásának azonban mégsem ez a legmeghatározóbb oka. Az ezerhétszázas évek
elején és közepén kezdte hajtogatni csíráit egy új eszme, a nemzeti gondolat, ami 1789-ben, a nagy
francia forradalomban teljesedett ki. Addig a mindenkori hatalom birtokosa (király, császár) iránti hűség
volt a társadalmat összefogó vezéreszme. Az új irány a nemzetet emelte eszményi magaslatra. Nem
elégedett meg a nemzethez való hűséggel, mert a fajta, a vér tisztasága is követelmény lett. A nyugati
népek ezen új eszme szolgálatába állították történetírásukat, és
kiművelték erős nemzeti öntudatukat, és azon keresztül társadalmi,
azaz nemzeti vezéreszméjüket. Ezen eszme a nyugati országok
némelyikében, mint az orkán seperte el a nemzetiségeket.
Magyarországon az új eszme a Széchenyiek okos
gazdaságpolitikájával, és ugyancsak az ő általuk alapított Magyar
Tudományos Akadémia segítségével művelődhetett volna ki. E
folyamatot az 1848-49-es szabadságharc bukása törte meg. A Bachkormány
megtöltötte a Tudományos Akadémiát osztrák, német és
egyéb idegen származású, magyarellenes „tudósokkal”, bachtudósokkal.
Feladatuk az volt, hogy a lehető legmélyebbre