szemPONT. 13 Válság ellen új modell Interjú Róna Péter közgazdásszal 16 Kevesebb elvárás, több támogatás
Válság ellen interjú: Berecz Anna PONT: Emlékezetem szerint Soros György mellett ön volt az egyik első, aki megjósolta a bajt még a válság kitörése előtt. Miből látta előre a közelgő viharfelhőket? R. P.: Jómagam Soros Györgyhöz nagyon hasonlóan látok szinte mindent, ami a gazdaságra és a piacra vonatkozik. A közelgő válságra elsősorban abból lehetett következtetni, hogy a világgazdaságban óriási egyensúlyi hiányok kezdtek kialakulni, főként az amerikai túlfogyasztásból kifolyólag. Az <strong>Egy</strong>esült Államokban ugyanis évek hosszú során át többet fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek. A deficit elérte, sőt kezdte meghaladni a GDP 5 százalékát, ami fenntarthatatlan. Ráadásul ez az érték az elmúlt években szinte bebetonozódott az amerikai gazdaságba, ami számomra egy félelmetes tény volt. Ezzel párhuzamosan óriási mennyiségű dollárösszeg kezdett felhalmozódni, főleg Kína, Oroszország, illetve az olajállamok jegybankjainak tartalékában, s ez a pénz befektetési lehetőségeket keresett. Ha pedig ilyen tömegű pénz keresi a helyét, akkor egész biztos, hogy annak jelentős részét rossz eszközökbe fektetik. A harmadik tényező, amelynek kulcsszerepe volt ennek a helyzetnek a kialakulásában, a Thatcher-korszak idején beindult deregulációs és globalizációs folyamat volt. Ennek a szerepe engem talán jobban foglalkoztat, mint Soros Györgyöt. Hiszen a pénz mint olyan voltaképpen egy regulációs termék, amelynek nincs semmilyen, a természetben felfedezhető alapja. A természetben nincs semmiféle jelenség, ami a pénzre utalna, vagy arra hasonlítana. Tehát maga a pénz kizárólag szabályozások tömkelegének a gyümölcse. A húszezer forintos bankó azért ér hússzor annyit, mint az ezerforintos bankó, mert a törvény azt mondja, hogy annyit ér. Igen ám, de ki alkotja meg ezeket a szabályokat? A szuverén állam, amely szemPONT. új modell INTErJú róNa PéTEr közgazdáSSzal épp attól szuverén, hogy képes szabályokat megalkotni és betartatni. De Thatcher asszony azt mondta, hogy nem kell az állam, ezt majd a piac elintézi. Azóta kiderült, hogy tévedett. A deregulációs és globalizációs folyamat magának a pénznek a megbízhatóságát, tartalmát, jellegét és szerepét döntötte meg. Emiatt óriási félelem volt bennem, ami a mai napig megvan. A mostani krízis nem konjunkturális válságnak indult (bár ma már azzá vált), hanem egy olyan hitelválságnak, amelyik szinte egyedülálló a gazdaságtörténelemben. A hitelpiacok ugyanis nem azért omlottak össze, mert az egyik vagy a másik hitelfelvevő összeomlott (az már később jött), hanem azért, mert maguk a hitelpiacokon forgó eszközök hiteltelenné, értéktelenné váltak. Lényegében arról van szó, hogy a globalizációs folyamat sikeréhez szükség volt az állam reguláló szerepének a leépítésére. A globalizáció előre is tört, ennek azonban az lett az eredménye, hogy reguláció hiányában a globalizáció szükséges alapnyersanyaga, a hitel eltűnt a rendszerből. PONT: Nyilván ennek a következménye az, hogy a fejlett országok most megpróbálnak valamiféle egységes regulációt kidolgozni a világ pénzpiacaira. Kérdés persze, hogy az eltérő érdekekkel bíró szereplők miként tudnak ebben közös nevezőre jutni. De akkor hogyan fog helyreállni az egyensúly? R. P.: Az egyik lehetséges út tényleg az, hogy létrejön egy szupranacionális szabályozórendszer. A másik lehetőség a nemzetállam visszatérése. PONT: Mit ért a nemzetállam visszatérésén? R. P.: A protekcionizmusnak és melléktermékének, a tekintélyelvű politizálásnak a valószínűsíthető visszatérését. Ilyen szempont- Maga a pénz kizárólagszabályozások tömkelegének a gyümölcse. 13 ból a mostani krízis hasonlít az 1929–33-as világválságra. Az is rendetlenséget, bizonytalanságot hozott, veszélyérzést keltett az emberiségben, s tekintélyelvű, erőszakos diktatúrához vezetett. PONT: Elsősorban milyen területeken kellene lépni ennek elkerülése érdekében? R. P.: Szerintem a devizahitelezés és a jelzálog-hitelállomány kapcsán, hiszen ezek jelenlegi állapota életveszélyes. Nagyon valószínű, hogy ezek a hitelek elkezdenek bedőlni, veszélyeztetve a bankrendszer stabilitását. És ha ez bekövetkezik, akkor nagyon nagy a baj. PONT: Ön szerint hogyan lehetne ezt megelőzni? R. P.: Úgy, hogy az állam átveszi a bankoktól az egész – kivétel nélkül a teljes – jelzálog-hitelállományt és a forrást is, amivel a bankok ezt idáig finanszírozták. Aztán átalakítja az egész devizahitel-állományt forinthitelre. Kiszállunk a devizából, csökkentjük a devizakitettségünket. Jelenleg ez az ország kockázatának legfőbb tényezője. Tehát az állam átvenné a devizahiteleket, és teljesen normális, elviselhető, kiszámítható, mondhatni, unalmas feltételekkel elégítené ki az emberek lakáshiteligényét. Ehhez nem kéne egyetlen fillér pluszforrás sem, hiszen a bankok mérlegeiben eszközoldalon ott vannak a lakáshitelek, a másik oldalon pedig azok a források, amelyekkel ezeket finanszírozzák. Az állam mondhatná, hogy mindkettőt átveszi a bankoktól, ráadásul egy olyan diszkonttal, amely tükrözi ezen állomány jelenlegi siralmas állapotát. Mondjuk 80 százalékon. PONT: Vajon belemennének-e ebbe a magyarországi bankok – többnyire külföldi – tulajdonosai? 2009. április
Change language