40 pontPONTpont. 2009. április pontPONTpont. 41 Maupassant kontra Eiffel <strong>Egy</strong> torony kalandjai 43 Boldogító művészet Interjú Maurer Dórával 44 <strong>Egy</strong> <strong>hajóban</strong> <strong>eveznek</strong> Paksy Tímea és Benedek Dalma 46 A gazdagok menüje 48 Grecsó Krisztián: Tánciskola
pontPONTpont. Maupassant szöveg: Bart Dániel Guy de Maupassant, a 19. század nagyszerű párizsi novellistája a kilencvenes évek elején mindennap az Eiffel-torony első emeletén berendezett étteremben ebédelt. Ismerősei, barátai, üzletfelei ezt különösnek találták, hiszen néhány évvel azelőtt, 1886ban, amikor Gustave Eiffel, a franciák legendás mérnök-építésze elkezdte ásni a torony alapjait, Maupassant háromszáz másik értelmiségivel – köztük Émile Zolával – együtt aláírt egy nyílt levelet, amelyben tiltakozott a tervezett torony építése ellen. Az aláírók úgy érezték, hogy egy efféle alkotmány nem csupán haszontalan, de ronda is volna – enynyi vas egy rakáson! –, és elcsúfítaná a francia művészet és történelem legszebb emlékeitől hemzsegő belvárosi környezetet. Amikor aztán megkérdezték Maupassanttól, miért ebédel naponta az Eiffel-torony éttermében, ha annyira utálja a tornyot, azt válaszolta: „Azért, mert ez a város egyetlen pontja, ahonnan nem látszik az Eiffel-torony.” Maupassant nem volt egy könnyed figura. Nemigen tudott megbocsátani, haragtartó volt, és irigy. Miközben az elméjét is fenyegető szifilisszel küzdött, a század végén fejlődésnek induló pszichiátria bűvöletében fantasztikus novellákat írt, melyekben a hősök természetfölötti kalandja valamiképpen bomlott elméjük terméke. Később mintha maga is a főszereplői közé került volna: ideggyógyintézetbe zárták, ahol elvágta a saját torkát. Az Eiffel-torony pedig egy zseniális terv alapján időre felépült, egyetlen üzemi baleset nélkül. Nemcsak a maga idejében aratott hatalmas sikert, hanem azóta is csodájára járnak a látogatók. Ám a torony sorsa a közönségsikerrel még korántsem dőlt el, és a haszontalanság vádja továbbra sem szűnt meg. „Azért, mert ez a város egyetlen pontja, ahonnan nem látszik az Eiffeltorony.” Guy dE MAupAssAnT A francia forradalom 100. évfordulójára emelt szegecselt vastornyot először csak húsz évre tervezték, és 1907-ben komolyan el is akarták bontani. Ám ekkor a teremtő közbelépett. Gustave Eiffel, miután Európaszerte megépítette a legmodernebb hidakat, viaduktokat, Budapesten a Nyugati pályaudvar vas-üveg tetőszerkezetét, Chilében a santiagói főpályaudvart, Törökországban mólót, páriZs AZ EiFFEl-ToronyBól 41 kontra Eiffel a Fülöp-szigeteken katedrálist, Nizzában az obszervatórium kupoláját, majd magát az Eiffel-tornyot, illetve a New Yorkba utazó Szabadság-szobrot, elérkezett élete legnagyobb projektjéhez: az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő csatornához. Eiffel akkor már rendkívül elfoglalt, sikeres ember volt. Számos elismerést és kitüntetést mondhatott magáénak, valóságos nemzeti hősnek számított. 2009. április
Change language