A SZLÁV ÁRAMLATOK ÉS HAZÁNK

33
Emlékezzünk régiekről és megfejtését, kiinduló-
pontját találhatjuk az újaknak.
A Si fecisti nega, mely a pánszlávok egyik főelve,
akkor minket nem zavarhat meg, és tudjuk aztán kellő
értékükre redukálni azon nyilvános, hazafias kijelen-
téseket, melyek a titkos aknamunkát leplezni hivatottak.
Nem új jelenség, hogy – sajnos – nemcsak a fel-
vidéki evangélikus papok zöme, de a katholikus papok
közül is egyesek, enyhén mondva, a tót nemzetiségi
aspirácziókkal szimpathizálnak.
Ezek aztán mellüket verik, hogy így, hogy úgy, hogy
mint katholikus papok nem is lehetnek pánszlávok.
Azt hiszem, elég reámutatnunk Kollár Mártonra, a
ki mint a kai Noviny szerkesztője 1882-ben a római
Cyrill és Method ünnepek alkalmával egészen ellenkező
szempontból indult ki. Ő akkor dicsőítette XIII. Leo
pápát „mint VIII. János utódát”, mint;;az elterjedt
szlávság egyesítőjét”, sőt mint; „slavophil törekedőt”.
Íme a slavophilismus katholikus szószólója tettben
és írásban.
Hogy tehát lehetnek kath. papok pánszlávok, azt
látjuk, de erősen tagadnunk kell, hogy ezek jó papok
volnának.
„A kath. egyház a hazafiságot mindig erénynek s
a hazaárulást bűnnek tekintette, kitűnik ez folytonos
eljárásából; számtalan szentet ismerünk, kik hazájok
iránti kötelességüket karddal kezükben rótták le s most
mint az erények példányképei tiszteltetnek. De mutas-
satok nekünk csak egy hazaárulót a szentek tiszteletre-
méltó gyülekezetében s megadjuk magunkat . . .
„ti magát a római pápát is meg akarjátok gyalázni
akkor, midőn őt a pánszlávizmus színében tüntetitek fel
a világ előtt....
„ti azzal ámítjátok magatokat, hogy magyar haza-
ellenes undok üzelmeitek daczára jó, Jézus szíve sze-
rinti papok vagytok?