A SZLÁV ÁRAMLATOK ÉS HAZÁNK

114
ben ő kijelentette, hogy Széll Kálmán bölcs politikája nekik is lehetővé teszi,
hogy sérelmeiket alkotmányos úton az ország előtt feltárják. íme tehát, Pav-
lovics a törvényes alapra helyezkedik. Aztán hosszasan cáfolja ellenfelének
vádjait és tagadja, hogy Pavlovics a magyar államegység ellen izgatta volna
a választókat. Sorra iparkodik megdönteni érveléseivel azt a négy inkriminált
passzust, a melyekben a kérvényezők izgatást találtak. A történelemből és
politikai életből vett példákkal erősítette meg bizonyítékait. Beszéde végén
kéri a Curiát, hogy, mivel nincsen olyan tényálladék, a melyet bizonyítani
kellene és a kérvényezők ügyvédje által felhozott póttényálladék sem képez-
heti bizonyítás tárgyát, utasítsa vissza a kérvényezőket kérvényükkel.
Erre Mittelmann dr. ügyvéd szólalt fel és elmondta, hogy, noha a védő
kicsinylőleg szólt a vidéki ügyvédekről, neki mégis van annyi bátorsága, hogy
szembeszálljon a védő állításaival. Csak lett volna a védő a beszéd alkalmá-
val jelen, bizonyára nem csodálkozna, hogy az inkriminált passzusok milyen
hatást tettek a hallgatóságra. Nem tagadná akkor, hogy izgatás van bennök.
Képzelje csak el, hogy milyen hatással van az olyan, többnyire műveletlen
parasztokból álló hallgatóságra, ha a képviselőjelölt azt mondja: „Az urak
nem fizetnek adót, ti fizettek adót!” Végül kijelenti, hogy a védő által felol-
vasott beszéd szövege nem való, hanem az az igazi a mi a petitióban is
henne van.
Ezután a védő rövid felszólalása után, melyben megismétli kérését, a
Curia felfüggesztette a tárgyalást.
A tanács, több mint másfél órai tanácskozás után, újra megjelent és
kihirdette az ítéletet, a mely elutasítja a kérvényezőket és a felmerült költ-
ségek címén 500 korona megtérítésére kötelezi őket.
Az ítélet megokolásában a Curia röviden kiemelte, hogy a kérvényezők
Pavlovics programmbeszédéből egyes részeket kaptak ki, hogy izgatást fedez-
zenek fel. De ha az egész programmbeszédet átolvassák, nincs benne sem
osztály, sem az állam ellen való izgatás. A pótkérvénybeu foglalt „muszka
cár” emlegetése, mivel új dolgot a petíció benyújtása után fölhozni a törvény
meg sem enged, figyelembe vehető nem volt. (Pesti Hírlap 1901. decz. 8.)
29. Az orosz propaganda.
Budapest, marc. 24.
Egy Bécsben élő kis-orosz író, Szembratovics Román érdekes munkát
írt az orosz politika céljairól és eszközeiről. Azt akarja bizonyítani, hogy az
orosz hatalom nem olyan rettentően nagy, mint a minőnek képzeljük s nekünk
talán azért imponál oly nagyon, mert nem igen ismerjük. Az orosz birodalom
benső viszonyaiban nincsen semmi alapja az óriás hatalomnak. Az ország
igen nagy vidékein borzasztó nyomorúság és éhínség uralkodik; a már-már
agyonsanyargatott nép sehogyan nincs megelégedve a dolgok mai rendjével
s egyre több energiával tiltakozik ellene; a nagy birodalomban igen sok a
nemzetiség, a melynek elkeseredése könnyen lázadásban törhet ki.
Hogy a nemzetközi politikában mégis döntő tényezőként szerepelhet
Oroszország, ennek Szembratovics szerint az a magyarázata, hogy a nyugat-
európai nemzetek nem ismerik az orosz birodalom belső ügyeit, nem érdek-
lődnek irántuk s nem igyekeztek az orosz állam ellen föllázítani az orosz
állam kebelében élő nemzetiségeket. Ezt a módszert, a melynek segítségével