A SZLÁV ÁRAMLATOK ÉS HAZÁNK

92
seien, und dass Letzterer nur durch die Allianz der Westmächte und den zu
Ungusten Russlands endigenden Krimkrieg an der Ausführung dieser Ideen
verhindert worden sei. Auch der Krieg von 1876 sei im Namen dieser Ideen
begonnen worden. Als es aber zur Einheimung der Erfolge dieses Krieges
kam, hätte der Einfluss Pobjedonoszeff's der Panslavisten Katkoff und Ignatieff
und des generals Komaroff die Entscheidung zu Gunsten des Panslavismus
oder, richtiger gesagt, des Panrussenthmus gelenkt. Heute sei aber dieser
Einfluss im Sinken. Pobjedonosseff habe durch die Ernennung des als Anhänger
des Programms der Slavenfreunde bekannten Generals Wannowski zum Unter-
richtsminister und durch die Widerspruch zu der Gewaltpolitik des Prokurors
des Heiligen Synods erfolgte versöhnliche Beilegung der Studentenunruhen,
schwere Schlappen erlitten. Der an der Spitze der publizistischen Propaganda
für die Slavenfreunde stehende Herausgeber der „Petersburgskaja Wjedomosti”,
Fürst Uchtomski, sei eine bei Hof gern gesehene Persönlichkeit, und zahlreiche
politisch markante Persönlichkeiten, darunter mehrerere Minister, zahlreiche
Mitglieder des russischen Hochadels, viele Literaten, Journalisten und höhere
Offiziere hätten sich der slavenfreundlichen Bewegung als führende Elemente
angeschlossen. (Pester LI. 1901. aug. 30.)
9. Rittich tábornok újabb levele.
Megírtuk, hogy az osztrák hatóságok Rittich nyugalmazott orosz tábor-
nokot kiutasították a monarkia területéről, mert a prágai Szokol-ünnepen
izgató beszédeket mondott monarkiánk ellen. Rittich tábornok, a ki ismét
Oroszországban van, a „Novoje Vremjá”-ban most egy újabb levelet tesz közzé,
a melyben tiltakozik a kiutasítás ellen. A levél így szól:
A szlávok egykori országaik lakosait, a németeket és svédeket – raku-
zanerek-nek nevezik. Az olaszok úgy hívják őket, hogy tetedesek. Ezek a
rakuzaner-tetedesek nemrég bizalmas rendeletet adtak ki, a melylyel egy
orosz szlávpártit a rakuzaner területről kitiltanak. Ez azért történt, mert attól
féltek, hogy a szlávokat kétségbeejtő szociális és gazdasági helyzetükről föl-
világosítja. Az, a mit a rakuzanerek most Boszniában és Herczegovinában,
Ó-Szerbiában, Albániában és Macedóniában cselekednek, mutatja, hogyan
bánnak ők a szláv lakosággal. Mi történt? Micsoda légy csipte meg a raku-
zenereket? Az az orosz ember, mint turista ment Prágába a Szokol-ünnepre.
Ott a szlávok a nap hősévé tették s az δ személyében hazánkat tisztelték
meg a szeretet és a remény érzésével. A szeretetreméltóságot szeretetreméltó-
sággal viszonozta s elutazásakor a cseh nemzethez irott levélben üdvözölte
a derék cseheket. Ez az üdvözlet elkeserítette a rakuzanereket, tapintatlannak
nevezték a szerzőt és üdvözletét. Talán nem így van? Szomszédunkról, a raku-
zaner hatalmasságról szó sem volt az üdvözletben. Ε helyett fölhívta az üdvöz-
let a csehek figyelmét Oroszországra, a melyet nem ismernek eléggé s a melyet
orosz ember természetesen nem fog hamis színben föltüntetni. Ellenkezőleg,
rámutatott a vendég Oroszország hatalmára, erejére és a fölvilágosítás érde-
kében kifejtett működésére s kifejezte kívánságát, hogy a cseheknek jó dolga
legyen azoknak az elveknek alapján» a melyekre büszkék vagyunk s a
melyeket a rakuzanerek nélkülöznek. Ezek az elvek teremtették meg nem-
zetünk nagyságát, ezek értelmében cselekedjenek ők is, ismerjék meg az
orosz nyelvet és nemzetet és lépjenek velünk kereskedelmi összeköttetésre.
(Budapesti Hírlap 1901. aug. 31.)