Egy sírfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse

1
Tehi náfsó/náfsáh (nismáto/nismátáh) cerúrá bicror-háhájim 1 -
Egy sírfelirat történelmi értelmezése
Mose Golan
Megemlékezésként prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi, a
judaisztika, hebraisztika, a zsidó kultúra- és
tárgytörténet eszményképpé vált kutató fejedelme, a
vészkorszak hamujából újraépítő Rabbiképző legendás
igazgató-tanára száz éves születésének évfordulójára.
Manapság a hagyományőrzés sokszor nem vonja magával a szokások, ikonok
vagy feliratok értelmének és eredetének még felületes tudatát sem. Mások és
saját tapasztalataim alapján biztosra vehető, hogy a héber sírkőfeliratokra ez
még jobban jellemző, különösen a feliratok héber nyelvét nem beszélők
országaiban, a diaszpórában. Ugyan az epigráfia nélkülözhetetlen szerepe
kétségtelen, mint a kulturális fejlődés kutatásának legátfogóbb értelmében vett
régészeti főkelléke és a történettudomány segédeszköze, de szellemiséget
formáló hatékonysága megkérdőjelezett, ha nem itatódik át az oktatás azon
rétegeibe, amelyek a nemzeti kulturális értékek megőrzésére irányulnak. Az itt
található, korántsem kimerítőnek célzott értekezés, csupán ízelítő a bevett
szokások szinte automatikus, elterjedt, tudatosságot nélkülöző és ezért eleve
kulturálisan vesztes jelenségének. Sajnos, sok esetben egy nagyon mély
szakadék választja el a hagyománytisztelet és a hagyományőrzés
nemzetkovácsoló céljait a begyökerezett tévhitek és eltorzított értelmezések
gyakran frusztráló pontosító kísérleteitől és e szerény alábbiaknak ez nem is
lehet a célja, mélységi és terjedelemi határok miatt sem. Ennek ellenére
megpróbálom módszeresen bemutatni a címben szereplő, a Tanachból idézett
versmondat eredetét, az általam helyesnek tartott értelmezést, és a későbbi
értelmezés alapján dívott használatot, amely hagyománnyá vált. Mindennek
része a címben álló, mondat magyar fordításának nehézsége, amelyben fontos
szerepet játszik a közhasznált kifejezések régi és elavult szóhasználata, amely
mára már értelmezhetetlenségbe torkolt. Figyelembe kell venni, hogy a mai
felvilágosult, de a hagyományoktól elrugaszkodott társadalomban a vak
hagyományőrzésnek nagyobb kára lehet, mint előnye.
E dolgozat irány- és módszermutató alapja, Zunz Lipót átfogó könyve a
zsidó történelemről és kultúráról a Zur Geschichte und Literatur, amelyben a
sírfeliratok széles kulturális összefüggésükben, korszakalkotóan kerülnek
1 E héber szöveg magyar fordításai az alábbiakban vannak részletezve.

2
elemzésre. 2 A mai általános szokás, amely egyik legelterjedtebb epigráfiai koiné 3
a világ zsidóságának közösségeiben, a תנצב ‏"ה héber mozaikszó (a mai héber
szóbeszédben tánceváként ejtik ki), amely egy záró felirat a sírkövekre. Ez a
mozaikszó e dolgozat címében leirt szöveg rövidítéséből keletkezett, a szavak
első betűit használva. A rövidítés is különféle változatokban lett használva, mint
például: ‏֗ת ה ֗ ‏,ת ' , . ‏,תנצבה és további több tíz egyéb szó- és
betűzési változat 4 , eltérő rövidítési jelekkel. Eredetileg a rövidítés Sámuel
próféta első könyve, 25-ik fejezete 29-ik versének héber szövegéből lett
kiragadva. Az elbeszélés szerint Nábál, többezer fős nyáj gazdája,
visszautasította Dávid kérelmét megjutalmazására nyájai őrzése fejében.
Ábigájil, Nábál köztudottan szép és okos felesége, a megsértett és bosszút
tervező Dávid kiengesztelésére sietett és egy poétikus, képletes áldással próbálta
csitítani a leendő király dühét. Az idevágó idézetnek több magyar fordítása van
és ezeknek a legalább részleges összehasonlítása is fontos a további elemzéshez:
נ ‏֗צ ‏֗ב ֗
‏'נ'צ'ב'ה
ת ‏.נ.צ.ב.ה
1. Károli Gáspár 1590-ben befejezett fordításának (az ún. Vizsolyi-biblia)
1852-es kőszegi kiadásából 5 :
És ha szinte valaki te ellened támad is, hogy üldözzön, és a te lelkedet
kergesse; de az életnek tsomójába lészen béköttetve [sic!] az én uramnak
lelke, a te Uradnál Istenednél; de a te ellenségeidnek lelkeket parittyából
hajítja el, a parittyának fenekéből.
2. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (protestáns, 1990) 6 :
És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők
csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál. Ellenségeid életét pedig
parittyája közepéből hajítja el!
3. Káldi György 1626-ban befejezett fordításának újabb változata (a Neovulgáta,
1997) 7 :
Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön:
uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél,
2 Zunz, Lipót: Zur Geschichte und Literatur, Berlin, von Veit und Comp., 1845, lásd: Das
Gedächtniss der Gerechten című fejezet, 350-356.
3
Vagyis lingua franca, egy közvetítőnyelv értelmében, amely eltérő anyanyelvű csoportok,
közösségek, vagy országok egymás közti kommunikációjának elősegítésére szolgál. Itt a sírfeliratok
összefüggésében van alkalmazva.
4 Pédául lásd: Hüttenmeister, Frowald Gil: Abkürzungsverzeichnis hebräischer Grabinschriften,
Tübingen, Mohr Siebeck, 2010, 347-356. Itt közel 100 féle variáció van dokumentálva.
5 http://konyv-e.hu/pdf/Karoli_Biblia_1852.pdf
6 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2
7 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=3

3
ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya
hajítaná el.
4. Szent István Társulati Biblia (katolikus, 2003) 8 :
Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék
bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg
forgassa meg (az Úr) a parittyában.
5. Az ún. IMIT-Biblia (zsidó, a 20. század fordulóján) 9 :
Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz
kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid
lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében!
6. Az eredeti héber szöveg és az általam ajánlott fordítás 10 :
וַיָּק ם ‏ָָּאד ם ‏ָּלִרְ‏ ד פְָך,ָּּולְבַקֵּׁש ‏ָּאֶת-נַפְׁשֶ‏ ‏ָך;ָּוְה יְת ה ‏ָּנֶפֶׁש ‏ָּאֲד ‏ֹנִי ‏ָּצְָּרּור ה ‏ָּבִָּצְרֹור ‏ָּהַָּחַיִים,ָּאֵּת ‏ָּיְהו הָּ‏
אֱֹלהֶיָך,ָּוְאֵּתָּנֶפֶׁשָּא ‏ֹיְבֶיָךָּיְקַלְעֶנ ה,ָּבְתֹוְךָּכַףָּהַק לַע.ָּ‏
És ha valaki üldözésedre kel és életedre tör [lelkedet akarja]; akkor uram
lelke legyen Istened által [Istenednél] bekötve az élők csomójába [az élő
állatokat képviselő kövek zacskójába, tarsolyába], és ellenségeid lelkét
elhajítja, mint parittyából a követ [kihajítja a parittya kőtartójából].
A fordítás egyik nehézsége a magyar nyelvben nem létező megfelelő,
irodalmias szó, amely általánosan különböző tárgyak kis halmazát és ezeknek
bekötött kisebb csomagját fejezi ki, amint a latin fasciculus 11 , a német beutel
vagy bündel, az angol bond vagy bundle és a héber ceror. A csomó
meghatározása: 12
8 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1
9 Szentirás, II. Az első próféták, Fischer Gyula prágai rabbi (ford.), Schill Salamon, rabbiképzői tanár
(lektor), Budapest, Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT), 1900, 156. A szöveg internetes
elérhetősége az EMIH honlapján: http://zsido.com/konyvek/samuel_i__konyve, amely megtévesztően dr.
Bernstein Béla főrabbinak van tulajdonítva. Lásd: http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/10591.htm
(Magyar Zsidó Lexikon).
10 A szögletes zárójelekben hozom egyes szavak szóbeli fordítását, mivel ez a szövegkörnyezettől és a
képletes kifejezésektől függően az értelmezést elősegíti.
11 A. m. köteg, nyaláb, csomagocska, füzet, vagy vastag boríték.
12 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 146.

4
Itt, a fenti definíció 3. lehetőségét használjuk, vagyis a kavicsok halmazának
kisebb, összekötött csomagját. Ebben az értelemben, ajánlhatjuk bizonyítékul a
következő említéseket a Tanachban, amelyekben előfordul a ceror szó:
Mózes 1. (Genezis), 42:35:
És volt, ahogy ők kiürítették zsákjaikat, íme, mindegyiknek a pénzcsomagja a
zsákjában; midőn meglátták pénzcsomagjaikat, ők és atyjuk, megfélemlettek.
A Példabeszédek könyvében, 7:20:
a pénzes zacskót kezébe vette….
A fent idézett bibliai héber szöveg alapján formálódott ki a tehi náfsó (nő
esetében náfsáh) cerúrá bicror-háhájim, vagyis legyen lelke bekötve az élők
csomójában, és a rövidítést kiejtve mozaikszó formájában táncevá, mivel az
utolsó h-t nem ejtik ki. A fenti, transzliterált héber szövegben kiemelten
mutatkozik a mozaikszó első négy betűje. Az első betű a táv, vagyis a t, az
eredeti bibliai szöveghez hozzácsatolt tehi=legyen (nőnemben, mert a
nefes[=lélek] szó nőnemű) szó kezdőbetűje.

5
A fent idézett fordítási variánsok további elemzése feleslegesnek tűnik az
eddigi és a további magyarázatokból kifolyólag, főleg azért is, mert kritikus
elemzésük ellenére nem a kritika a cél, hanem a helyesbítés és a tudatosítás.
Mielőtt elmélyednénk a további elemzésben, egyéb történelmi és
régészeti kellékek szükségesek. Elsősorban az említett „életek”, „élők”
„csomója” vagy „zacskója”, „tarsolya”, a parittya és használata szorulnak
ábrázolásra és magyarázatra, hogy megvilágosítsuk képletességüket. Otto
Eissfeldt (Northeim, 1887. 9. 1 - Halle (Saale), 1973. 4. 23), német protestáns
teológus, az 1925-1931-ben, a mai Irákban levő Kirkuk és az ókori, 15. századbeli
hurri etnikumú Arrapha állambeli Nuzi város környékén végzett ásatásokban 13
feltárt régészeti leletek alapján, egyéb döntővéleményű régészekkel közösen
megállapították, 14
hogy összehasonlítva egyéb és számos Ótestamentumbeli
eseményekkel és szokásokkal, 15 a Nuziból származó régészeti leletek relevánsak
és megvilágítóak a Kánaán-földi és júdeai bibliakorabeli történtekkel
kapcsolatban. Eissfeldt, főleg Leo Oppenheim régész szakvéleményére
támaszkodva, egy kacsatojás formájú és nagyságú üreges agyagedényben talált
kis kavicsok és az edény felirata nyomán, amelyek i. e. 15. és 14. századokra
datálható, a pásztorok nyájszámontartási módszerét hozta összefüggésben
Ábigájil áldásával. Esetenként, amikor egy állat elhullott vagy eladták, egy
kavicsot kivettek a zacskóból és elparittyázták. Eissfeldt magyarázatát többen
elfogadták, közöttük Scheiber Sándor főrabbi is, aki tudósításában Eissfeldt
13 Lásd részletesebben: Gaál Ernő: Egy korrupt polgármester Nuziban in: Kemelen Farkas Digitális Tankönyvtár,
Figyelő ( http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-01/historia-1999-01-egy); Zamfir, Korinna: Ószövetségi Exegézis
(egyetemi jegyzet), Kolozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus teológiai kar, 2005, 43-4, 49
(http://ertekkereso.hu/doc/teologia/Szentirastudomany/Oszovetsegi_Exegezis_Jegyzet.pdf).
14 Eissfeldt, Otto: Der Beutel der Lebendigen: alttestamentliche Erzählungs- und Dichtungsmotive im
Lichte neuer Nuzi-Texte, in: Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der
Wissenschaft zu Leipzig, Phlilogisch-historische Klasse, Band 105 Heft 6, Berlin, Akademie, 1960;
Lacheman, Ernest R.: Economic and Social Documents (Excavations at Nuzi, Vol. VII.) in: Harvard
Semitic Series, Vol. XVI, Cambridge, Harvard University Press, 1958; Oppenheim, Leo A.: On an
Operational Device in Mesopotamian Bureaucracy in: Journal of Near Eastern Studies, Vol. 18, No.
2., The University of Chicago Press, 1959/IV, 121-128.
15 Eissfeldt, i. m., 16-26.

6
tanulmányáról a „zacskó” és „bőrzsák” szavakat választotta, 16 mint a kavicsokat
tartalmazó eszközt. Voltak, akik fenntartással éltek Eissfeldt elmélete iránt,
Ábigájil képletes kifejezéseinek mágikus, misztikus értelmet adva. 17
A további gondolatfuttatás előtt, felidézve a 3500 év előtti pásztoréletet,
érdemes vizuálisan érzékeltetni a témához tartozó kellékeket:
A tojásformájú, kavicsokat tartalmazó agyagedény 18
16 Prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi: A zsidó temetés és a zsidó temető in: Itt van elrejtve, Budapest,
Európa, 1985, 150.
17 Habár Eissfeldt elméletét egyéb tudósok is osztották, a cáfolókat és érveiket itt nem részletezhetjük,
de összegezésül megemlíthető, hogy ezek egyéb forrásokat felhasználva az itt említett élők csomóját
vagyis a ceror-háhájimot, képletes értelmében bővítették, mint például prof. N. H. Tur-Sinai Jób
könyvének kommentárjában (The Book of Job: A New Commentary, Jerusalem, 1957, 240-1.), az
Igazak Könyvével, a világ igazainak Isten által vezetett listájával vont párhuzamot; A. Marmorstein
szerint az ókori hívők a köveknek a rossztól és szerencsétlenségtől óvó, védelmet szolgáló
tulajdonságában hittek (I Sam 25:29 in: Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 43
(1925), 119-24).
18 Eissfeldt, i. m. 10; Woods, Christopher (ed.): The Earliest Mesopotamian Writing in: Visible
Language Inventions of Writing in the Ancient Middle East and Beyond, The University of Chicago,
2010, 47.

7
Az edényre felvésett állatállomány listája, amely mennyiségileg egyezett az edényben talált
49 19 kaviccsal: A kövek [viszonyulnak] juhokhoz és kecskékhez: 21 anyajuh, 6 nőstény
bárány, 8 felnőtt kos, 4 hímbárány, 6 anyakecske, 1 bakkecske, 3 hímgida, átadva Šalliya
fiának Ziqarrunak, Puḫišenni pecsétje, a juhok közül 8 megnyírt
A fenti régészeti leletnek a funkcióját nem ismerték és nem értették míg a
feliratot nem fejtették meg és nem vetették alá hasonló, de más helyről és korból
származó leletek környezeti, textuális-filológiai elemzésének. Ezekből kitűnik,
hogy előttünk egy szállítólevél féle okmány van, de az állatállomány
számontartásának hasonló módszere elterjedt volt, és a kavicsokat
valamilyenfajta zacskó tartalmazta.
19 Témánkban a legfrissebb tanulmány, amely pontosította az agyagedény feliratait és a kavicsok
számát: Abusch, Tzvi: Notes on a Pair of Matching Texts: A Shepherd’s Bulla and an Owner’s
Receipt in: Studies on the Civilization and Culture of Nuzi and the Hurrians, Morrison – Owen
(szerk.), Indiana, Winona Lake, Eisenbrauns, 1981.

8
Két végén erős zsinegre kötött hosszúkás alakú erős vastag bőr vagy más anyagú darab, mely biztosítja a
beleteendő kődarab stabil helyzetét. Használata következő: a parittya két zsinegének egyik végére hurok
segélyével a mutatóujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszússágban a mutató és középujj
közt tarttatik erősen, s a tartóra egy kavics helyeztetik, akkor a levegőben az eszköz néhányszor megforgatva
a zsineg szabad vége kieresztetik s a parittyában levő kő suhogva messze röpül 20 .
A fenti képeken pontosan láthatjuk, hova helyezik az elhajítandó követ a
parittyában, amely erre a célra megfelelő tartóban van, nem a parittya
„közepén”, se nem a „fenekén”, mint az egyes fent idézett fordításokban. A káfhákelá
héber kifejezés szóbeli fordítása: a parittya kanala, formája után. A fenti,
jobboldali kép egy korabeli pásztort mutat fegyverével, a parittyával, és az
oldalán viseli a kövek tarsolyát. Érdemes megjegyezni, hogy az effajta parittya
angol elnevezése ma is shepherd’s sling, tehát pásztorparittya. Megemlítendő,
hogy a parittya időtlen idők fegyvere volt, nem csak az, amellyel Dávid
legyőzte Góliátot, hanem a régebbi korok csapatai parittyával felfegyverzett
egységekkel is harcoltak. Tehát, teljesen logikusnak tűnik, hogy Ábigájil a saját,
szerves környezetéből való képleteket használt Dávid kiengesztelésére, és
kizárt, hogy Ábigájil nem az akkor élőkre célzott volna, hanem valamilyen
túlvilági lélekvilággal kecsegtette volna Dávidot. Ugyanakkor ezt poétikusan
tette, olyan formán, amely a későbbi képzeletet is fellángolta. Hiszen az élet,
lélek, az igaz Isten-követők és ezek ellenségei lettek a görög, a középkori,
muzulmán, zsidó és keresztény filozófusok, teológusok és hittérítők a
túlvilággal, a lélekkel és feltámadással foglalkozó tanaiknak az oszlopai. Nem
csoda, hogy sok évvel későbbi korokban, miután a zsidó nép elszakadt a
20 A Pallas nagy lexikona, kissé módosítva.

9
földműveléstől és állattenyészettől, egyes bibliamagyarázók csak fantáziadús
képletekkel tudták kiegészíteni az emlékezetükben már nem eleven
bibliakorabeli életmódot. Mint különlegesen idevágót érdemes megemlíteni
Dávid Kimhi rabbi (1160-1235) magyarázatát, amelyben úgy értelmezi Ábigájil
áldását Dávidra, mint olyanra, aki az Örökkévaló védelmére érdemes, mert
parancsolatait betartja. Evvel egyben Kimhi megcáfolja Jonátán arámi nyelvű
fordításának túlvilági vonatkozását. 21
Fontos kihangsúlyozni, hogy a bibliai szóhasználat, a maihoz is
hasonlóan, a lélek (nefes vagy nesámá) fogalmát nem a testtől 22 független
különálló szubsztanciára vonatkoztatta, hanem, mint az élet, vagy az élő
emberek, az emberi testet mozgató, éltető szellemet használta. 23 Tehát, lelket
említve, Ábigájil Dávid létére, életére vonatkoztatja áldását és hasonlóképpen
életben lévő ellenségei létezésének megsemmisítésére.
A fentiek ellenére a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, vagyis rövidítése,
a táncevá, mint mozaikszó felkerült a sírokra, evvel nemcsak kifejezve a halott
rokonainak és a közelállóinak vágyódását utána, hanem hitüket a halál utáni
létezésben, a lélek további, a földi életen túli szerepében. Ez semmiképpen nem
jelenti a zsidó hívők lázadását Isten határozata ellen, vagy kétkedésüket a halál
véglegességében, mint a földi élet befejezésében, hanem inkább a mindenkori
hívőnek szánt gyászt enyhítő vigaszt, az Isten közelségében levő lelkek
megőrzését, míg eljön a kollektív - és nem az individuális - feltámadás.
A táncevá-felirat hagyományának követése több szempontból fontos:
elterjedtsége, maradandósága és egyéb rituális összefüggései miatt. Ennek
bemutatására említünk egy pár régészeti leletet, amelyeknek főleg időbeli vagy
antropológiai fontossága van. Időbeli pontosítás hiányában, de megközelítőleg a
középkor kezdetén, az i. sz. 2-7. századnak tulajdonított sírköveken kivehető a
bicror-háhájim héber kifejezés. E kifejezés több szókörnyezeti változatban
fordul elő. A fent már említett szóbeli magyar fordítás: az élet, vagy
helyesebben az élők csomójában, illetve a mára legszélesebben elterjedt magyar
nyomtatásos használatban: kötelékében.
21 Mikráot Gedolot, Lublin, Schneidmesser & Hornstein, 1918, 213-4.
22 A héber bászár=hús, de átvitt értelemben a Tanach, mint testet használta. A későbbi rabbinikus,
arámi behatású szóhasználat már a guf szót használja, mint test.
23 Vö: Gábor, György: Legtávolabb az Örökkévalótól, Az ókori zsidóság halál- és túlvilágképe és a héber Biblia in: A
szentély és a vadak. Az emlékezés technikái, Budapest, Új Mandátum, 2000, 80-124 (a tanulmány internetes változatát
használva [http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm] a releváns oldalak nincsenek felmutatva.

10
Joseph S. Park, a Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions 24 című,
témánkhoz szoroson kapcsolódó könyvében párhuzamot von i. sz. 2.-7.
századokból származó, görög, latin és héber nyelvű sírfeliratok között,
amelyekben előfordul a lélek, a túlvilági öröklét és a bicror-háhájim szóképlet
és az akkori nem zsidó, főleg görög sírfeliratok között, amelyek hasonló
motívumokat tartalmaznak. 25 Például szolgál az 1896-ban feltárt sírkő az
egyiptomi Antinopolisban (a mai Seikh ’Ibada), egy keresztény temető ásatásai
során. Ugyan a sírkő zsidó-héber eredetű és megfejtett felirata szerint Elázárnak
van tulajdonítva, de i. sz. 5-6. században lett temetkezési célokra újrahasználva
lelőhelyén (in situ), a keresztény temetőben talált egyéb leletek alapján. Maga a
sírkő i. sz. 2.-3. századból eredhet, mivel Antinopolis i. sz. 132-ben lett alapítva.
A felirat szövege megközelítőleg:
Elázár nyugodj
lelke csomó
élők
Tehát, Elázár nyugodjon…és lelke legyen az élők csomójában. A szöveg alatt
egy menorá és luláv láthatók, amelyek nem hagynak kétséget a sírkő zsidó
eredete felől. 26
Hasonló a fenti formulához a 6. századbeli sírfelirat, amelyet a
spanyolországi, Dél-Katalóniában levő Tortosa városában (emlékezetes a zsidó
történelemben elhíresült 1413-4-es disputáról) leltek. Ez egy különlegesen
érdekes felirat, mivel három nyelvű: 27
24 Park, Joseph S.: Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions, Tübingen, Mohr Siebeck, 2000.
25 Parker, i. m., i. k.: 6. fejezet, More specific Descriptions of Afterlife, 150-4.
26 Frey, Jean-Baptiste: Corpus Inscroptionum Iodaicarum, Vatikán, Pontificio Istituto di Archeologia
Cristiana, 1952, 441-2; Horbury William, Noy David: Jewish Inscriptions of Graeco-Roman Egypt,
Cambridge, University Press, 1992, 204-5.
27 Frey J. B.: Corpus of Jewish Inscriptions, Jewish Inscriptions from the Third Century B. C. to the
Seventh Century A. D., New York, Ktav, 1975, 474-5.

11
A latin szöveg:
A görög szöveg (vagy ami meg maradt belőle):
A magyar fordítás:
Béke Izráelre, ez Meliosa, Jehuda és Kura Mirjám lányának a sírja. Legyen
emléke áldott, szelleme legyen öröklétű, lelke legyen bekötve az élők
csomójába.
Megjegyzendő, hogy itt az öröklét már meg van említve és ez már a
görög kulturális-eszmei hatásnak tulajdonítható.
A következő sírfelirat az olasz csizma sarkában levő Taranto városában
lett feltárva 1884-ben és a 3.-6. századból (a fent említett Park a 7.-8. századra
datálja) ered. Taranto városa egy fontos zsidó központtá vált és 4.-10.
századbeli epigráfiai dokumentációja folytonos. Pszeudo-Joszéf ben-Gorion

12
krónikájában megemlíti, hogy Titus júdeai foglyokat telepített Tarantoba. 28 A
tarantoi sírfeliratok görög, latin és héber nyelvűek, hasonlóan az Itáliában és
Kis-Ázsiában feltártakhoz. A görög nyelvűek a legrégebbiek. Az idevágó sírkő
és felirata egyike legvitatottabbaknak mind időbeli eredete, mind szövege
értelmezésével kapcsolatban, de a tarantoi zsidó közösség történelmi fontossága
miatt érdemes kiemelni a témánkhoz kötődő feliratot:
Legyen az igaznak emléke áldott.
Szelleme éljen örökké. Nyugodjon
lelke az élők csomójában. 29
Tovább szemlélve az európai zsidó sírfeliratokat 30 a későközépkorban,
közeledve régiónkhoz, Németországban követjük a bicror-háhájim szóképletet,
vagy helyenként a táncevá rövidítés-mozaikszó használatát, habár századunk
elején még a távoli Ádenben is találtak hasonló feliratú sírköveket. 31
Worms legrégebbi feltárt sírköve, 1076-ból, az utolsó sorban: Tánuáh
náfsó biceror-háhájim 32 (Lelke nyugodjon az élet csomójában)
28 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002_0019_0_19590.html.
29 Noy, David: The Jewish Inscriptions of Western Europe, Cambridge, University Press, 1993, 150-3.
30 Mint ahogy már fentebb észlelhettük a sírfeliratok témájának hatalmas irodalma halmozódott fel a
múlt század folyamán. Lásd. Eissfeldt, i. m. 32-3, 2n.
31 Klein-Franke, Aviva: Tombstones bearing Hebrew inscriptions in Aden in: Arabian Archeology and
Epigraphy, 2005, 174: Two standard closing expressions, either a sentence or a contraction,
‏.תנצבה line: appear in the last
32 Eissfeldt, i. m. 3. ábra, 42. o.

13
Mainz, 1084-ből, egyezik a fenti képpel 33
Rothenburg ob der Tauber, 1296-ból, az utolsó három sor:
Legyen lelke bekötve az élők csomójába a többiekkel, akik megváltak a világtól 34
Regensburg, 1370-ből, az utolsó sorban világosan kivehető a táncevá felirat 35
33 Uo. 4. ábra, 42. o.
34 Uo. 7. ábra, 44.
35 Uo. 9. ábra, 45. o.

14
Mértékadó és hagyományirányító jelentőséggel bírhattak híres rabbik
sírkövei. Közöttük kiemelkedő a wormsi születésű, I. Rudolf német-római
császár fogságában meghalt, áldott emlékű, tudós rothenburgi rabbi Méir ben
Báruh (ismertebben Máhárám, 1215-1293) sírköve:
A sírkövet csak 1307-ben állították fel, mivel életében a Máhárám
megtiltotta kiváltását. A hatóságok csak búsás váltságdíj fejében adták ki
holttestét. A sírkő feliratából kivehető töredék: 36
36 Lewysohn, Ludwig: Nefásot Cádikim, Sechzig Epitaphien von Grabsteinen des israelitischen
Friedhofs zu Worms, Frankfurt am Main, Joseph Baer, 1855, 36; v. ö. Kaufmann, David: Die

15
Alulról a 3-ik sor 2-ik szavától: Legyen lelke bekötve az élők csomójába a világ
igazaival
A wormsi temető további kiemelkedő sírköve a nyugat-európai szokások
útmatató rabbijának, Jákov ben Mose háLévi Möln, más elnevezésen MáHáRIL
Szegálnak a sírjáé. A Minhágéj Máháril szerzője 1427 halt meg. Sírja ma is
zarándokhely, habár háláhikus útját a kelet-európai közösségek hatására
kevesebben járják, például, az elhaltakról való megemlékezések alkalmainak
összefüggésében. Sírkőfeliratának prof. Kaufmann Dávid külön értekezést
szentelt, 37 és ez az eredete az itt idézett feliratnak. A táncevá (aluról a 2-ik sor
2-ik szava) felső rövidítési jelei is figyelemre méltóak:
Grabsteine R. Meir's von Rothenburg und Alexander Wimpfen's in Worms in: Monatsschrift für
Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 40. évf. 3. füzet, Breslau, Schlesische Buchdruckerei
Kunst- und Verlags-Anstalt, 1895, 126-130.
37 Kaufmann, David: Der Grabstein des R. Jakob b. Mose haLevi in Worms in: Monatsschrift für
Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 42. évf. 5. füzet, Berlin, S. Calvary & Co., 1898, 223-
229; v. ö. Lewysohn, i. m. 48-50.

16
Worms, 1427, a MaHaRIL sírkövének felirata
A legkorábbi táncevát viselő sír a prágai régi zsidó temetőben Ávigdor
Kárá pájtán és rabbié, akinek több kabbala-művet tulajdonítanak és a témánk
körébe tartozó passzus túlvilági vonatkozása az 1389-ben átélt prágai pogrom
hatása alatt íródhatott. A sírkő 1439-ből származik. Mivel az elérhető képekből
nem lehet kivenni az idevágó szöveget, ez nyomtatásban van bemutatva: 38
Az utolsó előtti sor 2-ik szavától fordítva: Lelke legyen emlékezetes a túlvilágon és
ת ‏'נ'צ'ב'ה . ' csomójába, legyen bekötve az élők
A következő példa szintén a zsidóság egyik legkimagaslóbb rabbija, a
prágai Jehudá Lőw ben Becálél (elterjedtebb nevezése Morénu Hágádol
Rábbénu Lőw rövidítéséből származik, amely mozaikszóvá vált: Máhárál, kb.
1520-1609), sírkőfeliratából származik. Itt, a Máhárál sírjának felirata szintén
38 Muneles, Otto: Ketovot mibéjt háálmin hájehudi háátik biPrág (Sírfeliratok a prágai régi zsidó
temetőből), Jeruzsálem, Izraeli Tudományos Akadémia, 1988, 103.

17
kötődik foglalkozásához a misztikummal, illetve a Kabbalával, amelyet
ismeretesen a Gólem körüli legendák is kifejeznek. A Máhárál sírja több részből
áll, és az idevágó felirat a sírkő északi, alsó, másik oldalán található. 39
A Máhárál sírja
A Máhárál és feleségére vonatkozó felirat, alulról a 2-ik sor 2-ik szavától: És lelkük
legyen bekötve az élők csomójában
39 Muneles, i. m. 273 (a könyvből kimásolt szövegben előforduló vonatkozások itt nincsenek
részletezve).

18
A következő szlovákiai sírhoz felesleges kommentárt fűzni:
Mose Schreiber, a Hátám Szofér (1762-1839) pozsonyi rabbi sírköve

19
Mielőtt áttérnénk a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, illetve a táncevá
magyarországi használatának ismertetésére, összefoglaltan meg kell jegyezni,
hogy Znaim (ma Znojmo, Csehország) varosában 1394, 1396 és 1443-ból,
Bécsben 1277, 1305 és 1360-ból származó sírköveken található a táncevá.
Frankfurtban, hasonlóan Wormshoz, 1347-től már következetesen található. 40
Mára a duisburgi Salomon Ludwig Steinheim-Institut für deutsch-jüdische
Geschichte portálja segítségével indikációs adatokat lehet fellelni a táncevá
sírfelírásról a németországi zsidó temetőkben. Az idáig 22,849 digitalizált,
illetve az adatbázisban nyilvántartott sírfeliratok közül (ebben benne vannak
több feliratú síremlékek is) 14,476-on (63%) található a ‏"ה valamilyen
variánsa, megelőzve a többi, hasonlóan gyakori használatú héber rövidítéséket
פ , például֗ és ezeknek változatait, mint
. A legkorábbi ‏"ק
sírfelirat 1284-ből származik, míg a legfrissebbek a három, 2009-es Bayreuthból
származó sír, amelyek mindegyikén a ‏"ה szerepel.
תנצב
לפ ‏,זצ ‏"ל ‏,ז ‏"ל , ‏"ט
תנצב
פ ‏"נ
A magyarországi sírfeliratokat is számos kutatómunka, könyv és album
örökíti meg. Ezeket itt csak a táncevával összefüggésszerűen említjük meg,
mivel prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi ‏"ל alapvető és átfogó kutatásában, a
Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig 41 című könyvében, már
felsorolta. Az albumokban a sírok képeinek tipikus fogyatékosságai között van a
teljes sírfelirat hiánya, főleg a sírok alsó részeinek mellőzése, ahol a
általában szerepel. Ezt a növő gaz és a sírok süppedése is kiváltják.
Hozzávetően, a sírok tetején szereplő kalligráfiák szimbolikusságukkal nagyobb
érdeklődést vonzanak, mint a megfejtést és fordítást követelő héber feliratok.
Scheiber főrabbi és mások könyvében a táncevá, vagy e rövidítés teljes kiírása,
tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, uniformizáltan és visszatérően van lefordítva,
mint legyen lelke bekötve az élet kötelékébe. E fordításnak mély gyökerei
vannak a magyar zsidó liturgiában is, és további megjegyzésre szorul. A mai,
modern értelmezés szerint a kötelék szó értelmezése a következő: 42
תנצב ‏"ה
זצ
40 Muneles, i. m. 32, hivatkozással: Zunz Lipót és Bernhard Wachstein kutatásaira.
41 Scheiber, Sándor: Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig, Budapest, MIOK, 1960.
42 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 575.

20
A fenti meghatározás szerint az életnek nem lehet köteléke, de az élőknek
lehet, mint az élők közötti kapcsolat képletes, választékos stílusú sejtetése.
Továbbmenően, már fent is említésre került, hogy az idevágó bibliai idézet (1
Sámuel 25:29) helyes értelmezésében nem az életet említi, hanem az élőket. A
bibliai vers a fordításon túli, egyéb összefüggésű használatában, legitim
elhagyni szóbeli értelmezést és fokozott szóbeli képletességet használni,
elhagyva a fordításban használt csomójábant a hagyományosan begyökerezett
kötelék javára, ha az életet élőkre változtatjuk. Tehát, az alábbiakban a táncevá
értelmezése és fordítása ez lesz: legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.
A legrégebbi Magyarországon feltárt sírfelirat, amelyen a táncevá kiírt
variánsa jelentkezik 1350-ből származik és 1932-ben lett feltárva a vízivárosi
zsidó temetőben. 43 Ebben a feliratban a középkorban elterjedt használat alapján
nem a névtelen elhaltak köteléke van említve, hanem az Ősanyáké, Szárá,
Rivká, Ráhel és Leáé, mint az igazak képviselőié.
Scheiber főrabbi könyvében részletezett sírkövek szerint a római korból,
mint gyakorian máshol is, nem tártak fel Magyarországon héber feliratú
sírköveket, de a középkorban és a török hódoltság idején, a 14.-17.
századokban, már annál többet. A könyvben bemutatott 119 sírkő közül 39-en
van táncevá felirat, és ez elterjedtségéről tanúskodik. Érdemes felfigyelni az
egyes sírfeliratok végén a hiányos szövegre, mert feltehetően ezeknek legalább
egy részében a táncevá is előfordulhatott. Különösen kitűnik a török hódoltság
idején, hogy a 16.-17. századból eredő 83 fellelt sírkőből 29-en megmaradt a
táncevá. Ellenében a német szokásnak, amely, mint ma is, elterjedtebben
használja a ‏"ה ‏,‏t‏-תנצב a magyarországi sírköveken, hasonlóan a
morvaországiakhoz, rövidítési jeleket nélkülöztek, vagy felső diakritikát
használtak: ‏֗ת ֗ ה . Scheiber főrabbi könyvéből érdemes kiemelni a 62. leletet, 44
amelynek képe itt egy későbbi könyvből van idézve. 45 A sírkő 1672-ből ered és
1887-ben lett feltárva a budai Hess András tér 1. számú épületéből. Scheiber
főrabbi, Kohn Sámuel főrabbi és neves történész, a Pesti Izraelita Hitközség
főrabbija (Goldziher Ignác részvételével írta tanulmányát a sírkőről), valamint
Kaufmann David és Weisz Miksa előző tanulmányait pontosítva elemzi a
נ ‏֗צ ‏֗ב ֗
sírfelirat különösen érzelmes és gazdag szövegét, amely tükrözi egy özvegy férj
vágyódását elhalt felesége, Freudel úrnő, után. 46 A szöveggel szoros
43 Scheiber, Magyarországi zsidó feliratok, i. k. 87-8.
44 Uo. 62.
45 Fogaras Katalin - Haraszti György (szerk.), Antall Péter - Gedai Csaba (fényk.): Zsidó síremlékek
Budapesten, Budapest, Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004, 266. (Egyes további képek ebből az
albumból vannak kimásolva.)
46 Uo., a sír középső részén látható felirat (dr. Haraszti György szerkesztésében): Ezek miatt sírok én
szüntelenül / mert meghalt az asszony, a finom, dédelgetetett, drága és egyenes, / a tiszta lámpás,
ékes és dicséretre méltó, / a férje koronája, kinek szája bölcsességre nyílik […] Ki számlálhatná elő
jótulajdonságait / Tenyerét kiterjesztette a szegény felé mindig, (minden) időben / Vajon lehet-e
párját találni? / Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.

21
összefüggésben szerepel kétszer is, ma is világosan kivehetően, a szöveg végén
‏.ת֗נ֗צ֗ב֗ה és a sírkő talpazatánál, az előzőnél nagyobb méretű betűkkel, a
Freudel úrnő budai sírköve, 1672
Ugyan a magyarországi, illetve magyar nyelvterületen való használatról
nem lehet indikatív statisztikát bemutatni, azonban számos 17.-18.-19. századi
példával élhetünk. Ezek között van Grünwald Jehuda Jekutiel rabbi
(Máramarossziget, 1899. szeptember 26. – Ohio, Columbus, 1955. április 11.)
egyik könyve, 47 amely többek között számos híres rabbi sírfeliratát közli, és
ezek legtöbbje tartalmazza a táncevát. Ha ezeket iránymutatónak találjuk,
feltételezhetjük, hogy a közösségek tagjai is követhették példájukat. Ugyan a
könyv azt a benyomást kelti, hogy a szerző a híresebb, lelkületéhez és vallási
47
Grünwald, Jehuda Jekutiel: Mekorot letoldot Jiszráél, lekorot hákehilot-Jiszráél bimedinot
Szlovákjá, Ungárjá, Tránszilvánjá, veJugoszlávjá (Források Izrael történetéhez, a zsidó közösségek
történetéhez Szlovákiaban, Magyarországon, Erdélyben és Jugoszláviában), in: Ocár Hájim,
Homonna (Humenné), 1934. (A könyv címének szövege az eredeti héber szöveghez hűen van
transzliterálva).

22
beállítottságához közelálló rabbik közösségeit kutatja, de evvel együtt is a
táncevá használata következetes. 48
További 18.-19. és 20-ik századi, vidéki és városi települések
sírfeliratainak képeiből megállapítható, habár inkább benyomásszerűen és nem
tudományos statisztikai adatokon alapuló vizsgálat alapján, hogy
viszontagságos időkben, üldözések, pogromok idején, amikor egyszerre
nagyobb számú zsidó lelte halálát, a mélységesebb, kollektív gyász kiváltotta a
táncevá elterjedtebb használatát. A magyar neológ és asszimilációs
gyülekezetekben, a sírfeliratok elmagyarosodásával, a táncevá használata
visszaszorult. Ezt bizonyítják a Kozma utcai (Rákoskeresztúri) zsidó temető
monumentális síremlékei. Ugyanakkor a vidéki zsidó közösségekben a
hagyományos héber sírfeliratokat, és így a táncevát is gyakoribban használták.
Érzékeltetésül, és nem abszolút bizonyítékként, egy pár kép van bemutatatva:
Balassagyarmat – 1869-70
48 Például lásd az említett könyv 6. 7. 10. 11. oldalain felsorolt, illetve 1705, 1772, 1804, 1788-es
hunfalvai (a mai szlovákiai Huncovce, a német Hunsdorf, és a zsidó-jiddis ‏(אונצדארף sírfeliratait. A
helység fontos zsidó központ volt a 18-19-ik században.

23
Beled – A legközelebbi sír 1901-ből ered
Olaszliszka

24
Reich Koppel budapesti ortodox főrabbi sírja a Csörsz utcai temetőben
Goldziher Ignác, a Pesti Izraelita Hitközség titkára, a rabbiképző vallásfilozófia
professzora, a budapesti egyetem sémi-filológiai tanszék tanára

25
Dr. Mahler Ede világhíres orientalista, kronológia szakértő, az MTA tagja
Gál György Sándor zenetörténész

26
Dr. Benoschofsky Imre neológ főrabbi sírköve
A zsidó honvédek emlékműjének hátsó oldala:
Legyen lelkük befűzve az élők kötelékébe

27
A Városmajor utcai ortodox kórház, 1945 január 14-én, a nyilasok által meggyilkolt
154 mártírjának emlékműve

28
Több bizonyíték áll rendelkezésünkre, amelyek a táncevá köznapi és
szekuláris használatáról tanúskodnak. A Vatikán könyvtárában található héber
kéziratokban találhatunk olyan későközépkori és korareneszánsz időbeli (14.-
16. századbeli) okmányokat, amelyekben a táncevá előfordul. 49 Ezekben a
felmenőket tisztelték meg a táncevá áldással, mivel vezetékneveket még nem
használtak és egyesek valakinek a fiaként szerepeltek (pl. Józsua ben
Menáhem). E szokás hasonló a zihrono livráhával (amelynek gyakori
ז rövidítés). ‏"ל megjelenése a héber
A táncevá, illetve teljes kiírásának hasonló használatát lelhetjük Joszéf
kazár király válaszában (10. század 2-ik fele) Hászdáj ibn Sáprutnak: De a
király, lelke legyen bekötve az élők kötelékébe, Istene, az Örökkévaló
mellett… 50 . Egy további példát találunk a budai Dániél Esztrosza örökséggel
kapcsolatos kérdésében (17. század közepe): Ily módon az említett ház fele
legyen első felesége, Nehámá asszony – lelke legyen bekötve az élők kötelékébe
– gyermekeié… 51 . Egy 1497/8-ból származó budai beszámolóban talmudtanulásról,
az előadó R. Méir Pfefferkorn nevéhez van fűzve a táncevá. 52
Általánosan véve, az egyszerű (pesát, ellentétben a midrással, a biblia
ókori exegetikus kutatásával) és a szövegkörnyezet összefüggésével kellően
alkalmazott szóbeli értelmezést alkalmazva, az Ótestamentum nem foglalkozik
a lélek testnélküli túlvilági életével, illetve működésével, még a gazdagon
illusztrált túlvilági képletekben sem. 53 Anélkül, hogy elemeznénk a görög és
keresztény filozófiai-vallási dogmák hasonlóságát vagy különbségét a zsidó hit
túlvilági képleteitől, a túlvilági élettel, lélekborongással, a pokollal és a
paradicsommal kapcsolatban, vagy feszegetnénk az idegen hatást, ha részleges
is, a zsidó vallásfilozófiára, el kell ismerni mint tényt, hogy a tehi náfsó cerúrá
bicror-háhájimnak, vagyis a táncevának, mint afféle kívánság az elhalt
szellemének, illetve emlékezetének megóvására a totális elenyészéstől, mint
láttuk, sok évszázados epigrafikai hagyománya van. Sőt, néphasználati
gyakorisága, amely nem csupán a vallási vezetők irányítására gyökerezett be,
beszivárgott egyes időkben az elhaltak hétköznapi említésébe, és kiemelten
mértékhagyóbban, a zsidó vallásgyakorlatba, az elhaltak rituális
49 Richler, Bejamin (szerk.): Hebrew Manuscripts in the Vatican Library, Catalogue, Citta` del
Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticano, 2008. Pl. lásd: 8, 33, 49, 55, stb. oldalakon leirt
részleteket.
50 Spitzer, Shlomo – Komoróczy, Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi
zsidóság történetéhet a kezdetektől 1686-ig, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris,
2003, 91 (a héber szöveg), illetve 97.
51 Uo. 588, illetve 589.
52 Uo. 538.
53 Gábor, i. m.

29
megemlékezésébe, amint részletezve lesz az alábbiakban. Mindez lehetetlen lett
volna, ha nem lett volna nemcsak vallási-bölcseleti, hanem főképpen népirituális
alapja, sok évszázadon keresztül. Josephus Flavius szerint már az i. e. 2.
századi esszénusok is hittek a lélek halhatatlanságában és a testtől eltávozott
lelkek örökléti megtisztulásában a görögökhöz hasonlóan, 54 ha nem is
hatásukból kifolyólag. Ugyanakkor Alexandriai Philón, aki részletesen írt az
esszénusokról nem ad tanúságot ezeknek túlvilági, eszkatológiai szemléletükről.
Ezt azért említjük, mert a 2-ik szentély későbbi, fennállásának utolsó kétszáz
éves korszakát, mint a későbbi korszakot is, jellegzetesen csak a többé-kevésbé
intézményesített, kanonizált vallási irányzatok kontextusában kutatták a zsidó
hittudósok, a folklórtól, mint ilyentől teljesen eltekintve. Pedig témánkat, a
vallásgyakorlati értelemben is inkább a közösségek tagjai, individuálisan és
együttesen érvényesítették és csak aztán került a gyász megnyilvánulásának
szabályozása a rabbik döntésére, amint ezt az alábbiakban érzékeltetjük. A
sírfeliratok nem kerültek soha a zsidó vallási-rituális szabályzatokba. Mindig a
gyászolók legbensőségesebb hatáskörébe tartoztak, vagy tehetőségeiktől
függőek voltak. Ami viszont egységesen kitűnik, az a hagyományos, ortodox
közösségek által használt, majdnem kizárólagosan használt héber felirat, majd a
magyarországi kongresszusi-neológiai körök vegyes magyar-héber feliratai,
egyes szóképletek hagyományos használata, majd az 19-20. századi majdnem
kizárólagos magyar felirat.
A lélek és a test megkülönböztetése, illetve szétválasztása születéskor és
a halál beálltakor, a lélek hallhatatlansága, vándorlása, isteni közelsége, és
reinkarnációs-eszkatológiai szerepe, időrendi és folklorisztikus
megmutatkozását bizonyítják a holt-tengeri (kumráni) tekercsek (i. e. 2-1.
század) is. Mára az az elmélet legelterjedtebb, amely szerint a kereszténység
túlvilági képleteinek a csirája ekkor lett elvetve és átszivárgott az
őskeresztények hitébe. Különösen az apokrif és pszeudepigrafikus íratok 55
világíthatják meg a ceror-háhájim (az élők/élet köteléke, vagy amint még
meglátjuk a rituális imagyakorlatban begyökerezett öröklét köteléke szóképlet)
beivódását a rabbinikus irodalomba, amelyben előjárók a Midrás és a Tálmud.
Ennek egyik tipikus példája és alapvető eleme a Pszeudo Jonátán fordítás,
Mózes V. könyve, (Deuteronomium) 31:16, miszerint Mózes lelke az
54 Flavius, Josephus (görögből fordította Whiston, William, 1737): The Wars of the Jews, Loeb szám: J. BJ. 2.
154.
55 Ezt kiváltképpen bizonyítják a Pszeudo Jonátán és az Onkelosz-féle fordításokon alapuló exegitikus
interpretációk. Lásd bővebben: Sysling, Harry: Teḥiyyat Hametim, The Resurrection of the Dead in
the Palestinian Targum of the Pentateuch and Parallel Traditions in Classical Rabbinic Literature,
Tübbingen, J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), 1996, 187-208 (The Dwelling Place of the Soul After Death
[A lélek lakóhelye a halál után]).

30
öröklétben lesz befoglalva. 56 Ezt a Midrás tovább fejleszti (az egyik példa:
Midrás Szifri, Mózes V. könyve, Vájéléh [hetiszakasz]: 305, amely a Mózes V.
31:14-hez fűzött midrás) 57 elbeszélve Józsua nem szűnő gyászát Mózes
halálakor. Az Örökkévaló Józsuát megvigasztalta Mózes lelkének biztosított
helyével a túlvilágban:
כיון שמת משה היה יהושע בוכה וצועק ומתאבל עליו ימים רבים עד שאמר הקב"ה ליהושע:‏ יהושע,‏
עד מתי אתה מתאבל והולך,‏
וכי לך לבדך הוא מת,‏
שנאמר:‏ ויקרא ה'‏ אלוהים למספד ולבכי ‏)ישעיה כ"ב(.‏
והלא לי מת,‏
שמיום שמת אבל לפני,‏
כענין
ולא עוד,‏ אלא שהוא מובטח לחיי העולם הבא,‏ שנאמר:‏ ויאמר ה'‏ אל משה הנך שוכב עם אבותיך.֗‏
A középkori zsidó vallás-filozófusok legkiválóbbjai is, mint
Májmonidész és még többen mások, az arab érdekszférába tartozó muzulmán
vallástudósok példáját követve folytatatták a lélek mivoltával és hollétével való
elmélkedést, a plátói és arisztotelészi tanok alapján. Sőt ez további magaslatokra
hányt a középkori zsidó misztikumban (a kábbálá) és erre hajlamos
közösségekben. Kiemelkedő példa Moses Mendelssohn Phaidónja a lélek
halhatatlanságáról, természetesen a mai általános eszmevilággal
összehasonlíthatatlan, racionalistának ígérkező Felvilágosodás közepette. A
lélek életen túli maradandóságában, sőt visszatérésében való hithez
hozzájárultak a zsidók ismétlődő viszontagságai a keresztes hadjáratok, az
inkvizíció, és egyéb vallási bigottság által kiváltott vérvádak és pogromok,
amelyek sokezres áldozatot arattak. Ezek egyenes kiváltója volt a 18-ik
században a közép-európai Hászidizmus, amelynek egyik főpillére a
megváltásban és a lélekvándorlásban való hit. A táncevá ugyan nincs rávésve a
Hászid-mozgalom meglapítójának, a Báál Shém-Tovnak (rabbi Jiszráél ben
Eliezer, 1698-1760) a sírjára, de követői annál inkább használták.
A halottak megemlékezéséről szóló egyik legkoraiabb említést találjuk a
9. századi Midrás Tánhumában (Mózes V. könyve, Háázinu hetiszakasz, a.). Itt
a halottak említése Jom Kippurra van kitűzve. Az úgynevezett Máhzor Vitriben,
a Simhá ben Sámuel rabbi (Rási tanítványa) által szerkesztetett imarendben,
amelyet 1208-ban mások fejeztek be, kifejezetten tiltva van a halottak
emlékének felidézése a három zarándokünnepen, A Kicur Sulchán Áruchban
(szerzője az ungvári Shelomó Ganzfried rabbi, 1864) már a zarándokünnepekre
is ki van terjesztve (133:21): Peszáh utolsó napján és sávuot második napján
56 Sysling, i. m. 208.
57 Gerlitz, Zehává (szerk.): Szifri Lidevárim, internetes változat:
http://www.daat.ac.il/daat/vl/sifri-dvarim/sifri-dvarim01.pdf, 2011, 302.

31
valamint semini ácáret napján is megemlékeznek a halottakról 58 . E
szabályzatnak Mose Isszerlis (más néven Hárámá, 1520(?)-1572) rabbi, híres
krakkói jesivavezető, és nagy talmudtudósnak számító európai kihatású
rabbinikus személyiség véleménye szolgált alapul, amelyben liberálisan és
kifejezetten a közösségi szokásokat is figyelembe vette (Sulhán Áruh, Hilhot
Sábát, Dinéj Háftárá Uvirhotéjhá, 284:7). 59
Az elhaltak emlékének a felidézése és lelkük békességét kérő fohász az
első keresztes háború (1095-6) nyomán hatására terjedt el a németországi 60 és
Európán végigszántó pogromok - amelyekben két hónap alatt kb. 12 000 zsidó
lelte halálát - hatására. Ekkor jelentek meg az úgynevezett Memorbuchok 61 az
egyes közösségek halotti listájával, amelyeket a következő századok folyamán,
főleg az askenáz közösségekben kezdtek felolvasni, általában a Sávuot és a Tisá
Beáv előtti szombatokon. E szokást mára is gyakorolják és világszerte szokásos
Jom Kippurkor felemlíteni az előző év folyamán meghalt közösségi tagok
emlékezetét. Ekkor keletkezett az Áv Háráhámim ima (általában a Sáhárit ima
végén a tóra tekercs frigyszekrénybe való visszahelyezése előtt mondják),
amelyben az Örökkévalót kérik az elhaltak emlékének őrzésére és vérük
megbosszulására. Ebben az imában nincs túlvilági vonatkozás. Későbbi
korszakoktól eltérően, feltehetőleg a 16. század végéig, a halottak
megemlékezésének alkalmait korlátozták a fent említett szombatokra, mert mint
említettük az ünnepi hangulatot nem akarták szomorítani. Ez a szokás
kifejezetten a már említett MaHaRIL rabbi döntésén is alapult. A lengyel
közösségek, bizonyára a sok üldözés és egyre gyakoribb öldöklés áldozatainak
hatása alatt a halottakról való megemlékezést egyes kivételekkel bevezették a
főünnepekre (pl. Ros Hásáná kivételével) és a szokás átterjedt más európai
országokba. E dolgozat anyagának előkészítése során egy 1613-ban, Prágában
kiadott imakönyv lett fellelve, amelyben már előfordul a személyes Házkárát
Nesámot (a lelkek emlékezete, más néven Mázkir) imafejezet és benne a Jizkor
ima, 62 amelyet az elhalt hozzátartozók és a közösség hallottai felemlítéseként
mondanak. Ebben az imában is be van foglalva a tehi náfsó/náfsáh/náfsám
58 Singer Leó, várpalotai főrabbi fordítása.
59 A Sulhán Áruhnak és különböző fejezeteinek, amelyekben a Rámá szerkesztési munkája
megtalálható, több és eltérő kiadása van. Itt az egyik legkoraiabb, ha nem is a legelső, lett használva,
az 1579. október 30-i, Krakkóban nyomtatott változat.
60 Nevezetesebbek a wormsi, speyri, mainzi és kölni, illetve a Rajna-völgyi pogromok. 1096 a héber
időszámítás szerint 4456, vagyis ‏"ו ‏,תתנ és ebből jön elnevezésük: a tátnávi pogromok.
61 A Memorbuchok rituális használatához és dokumentációjához lásd: Duschinsky, Yaakov Kopel
(más néven Charles, 1878-1944, Magyarországról elszármazott londoni főrabbi): Széfer Házkárát
Nesámot Dekehilot Kodes Offenbach am Main, veod Kehilot Áhérot Bimedinát Áskenáz, Frankfurt,
J. Kaufmann, 1924.
62
Máḥzor keminhág Ashkenáz, Prága, k. n., 1613, 301; Pl. hasonló megemlékezés: Spitzer-
Komoróczy, i. m. Krakkói kézirat, Szentek Pizingben, 324.

32
cerúrá bicror-háhájim mondat. Az itt közölt másolatban a Sátoros ünnep
(Szukkot) utolsó napján recitált Jizkor imák vannak bemutatva:
Szimhát Tórákor mondott Jizkor imák egy 1613-ból származó, Prágában kiadott
imakönyvben
A Jizkor, a Kol Nidréj imával együtt, mára a legszentebb és
legbensőségesebb fohásszá nőtte ki magát különösen a vészkorszak után. A
legkevésbé vallásos zsidók is igyekeznek eljutni a zsinagógákba a Mázkir
szertatásra.
A Mázkir imának több magyar változata van, amely a magyar zsidó
neológiában fejlődött ki és terjedt el. Ezek kitűnnek fennkölt, lírai és
szívhezszóló stílusukkal, habár egyesek mellőzik vagy kikerülik a túlvilági
vonatkozásokat (például, Kiss Arnold főrabbi a másvilág kifejezést használta).
A liturgikus használatban, a legitimnek vehető eltérésben az eredeti bibliai
szövegtől, az imádkozó egyéni érzelmei és vallási képletei juthatnak kifejezésre.

33
Érzékeltetésül bemutatunk egy töredéket Lőv Immánuel tudós szegedi főrabbi
által fogalmazott imából:
Egy ilyen magyar szövegű, tipikus, az egyebeknél rövidebb és célratörőbb
fogalmazást használó Mázkir-változat található dr. Fényes Mór rabbi és tanár
által szerkesztett imakönyvben:

34
A mai lubavicsi-hábád irányzat magyar fordítása a bicror-háhájim
kifejezést tartalmazó mondatnak: …lelke az öröklét kötelékébe foglaltassék a
túlvilágon. 63 Az OR-ZSE Imakönyvben található fogalmazás valamivel
ékesebb: …az ő lelke egyesülve legyen Ábrahám, Izsák…és mind a jámborok
lelkeivel az örök életben, a paradicsomban… 64 .
A bicror-háhájim jelen van az Él málé ráhámim imában is, amelyet
szintén a halott(ak) lelki üdvéért mondanak a temetőben a halott elhantolása
után, évfordulókon (Jahrzeitkor), és izraeli askenáz zsinagógákban a tóra
olvasás után (a magyarországi szokások eltérőek). Kiemelkedően pontosnak
tűnik, szóbelileg és értelmileg egyaránt Raj Tamás főrabbi ‏"ל egy válaszában
talált fordítás: Lelke legyen egybefűzve az örökké élők kötelékével.
Ma, a Házkárát Nefásot szertartás további Jizkor imákat tartalmaz a
holokauszt áldozatok, és Izraelben, a hősi halottak és a terror áldozatainak
emlékére is.
Összegezve, a hagyomány megőrzéséhez és tiszteletéhez elkerülhetetlen
szimbólumainak tudatosítása, főképpen átérzése, és a táncevá összefüggésében,
az elhaltak örökké élő emlékezetének jelképes kifejezése.
ז
Nagyszüleim felújított sírköve Szolnokon
63 Sámuel imája (Simon Sároni ford., Naftali Kraus szerk.), Budapest, Chábád Zsidó Nevelési és
Oktatási Egyesület, 1996, 349.
64 OR-ZSE Imakönyv, reprint sorozat, Schőner Alfréd (szerk.), Haraszti György (sorozatszerk.),
Budapest, OR-ZSE, 2004, 428.