Egy sÃrfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse
Egy sÃrfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse
Egy sÃrfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1<br />
Tehi náfsó/náfsáh (nismáto/nismátáh) cerúrá bicror-háhájim 1 -<br />
<strong>Egy</strong> sírfelirat történelmi értelmezése<br />
Mose Golan<br />
Megemlékezésként prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi, a<br />
judaisztika, hebraisztika, a zsidó kultúra- és<br />
tárgytörténet eszményképpé vált kutató fejedelme, a<br />
vészkorszak hamujából újraépítő Rabbiképző legendás<br />
igazgató-tanára száz éves születésének évfordulójára.<br />
Manapság a hagyományőrzés sokszor nem vonja magával a szokások, ikonok<br />
vagy feliratok értelmének és eredetének még felületes tudatát sem. Mások és<br />
saját tapasztalataim alapján biztosra vehető, hogy a héber sírkőfeliratokra ez<br />
még jobban jellemző, különösen a feliratok héber nyelvét nem beszélők<br />
országaiban, a diaszpórában. Ugyan az epigráfia nélkülözhetetlen szerepe<br />
kétségtelen, mint a kulturális fejlődés kutatásának legátfogóbb értelmében vett<br />
régészeti főkelléke és a történettudomány segédeszköze, de szellemiséget<br />
formáló hatékonysága megkérdőjelezett, ha nem itatódik át az oktatás azon<br />
rétegeibe, amelyek a nemzeti kulturális értékek megőrzésére irányulnak. Az itt<br />
található, korántsem kimerítőnek célzott értekezés, csupán ízelítő a bevett<br />
szokások szinte automatikus, elterjedt, tudatosságot nélkülöző és ezért eleve<br />
kulturálisan vesztes jelenségének. Sajnos, sok esetben egy nagyon mély<br />
szakadék választja el a hagyománytisztelet és a hagyományőrzés<br />
nemzetkovácsoló céljait a begyökerezett tévhitek és eltorzított értelmezések<br />
gyakran frusztráló pontosító kísérleteitől és e szerény alábbiaknak ez nem is<br />
lehet a célja, mélységi és terjedelemi határok miatt sem. Ennek ellenére<br />
megpróbálom módszeresen bemutatni a címben szereplő, a Tanachból idézett<br />
versmondat eredetét, az általam helyesnek tartott értelmezést, és a későbbi<br />
értelmezés alapján dívott használatot, amely hagyománnyá vált. Mindennek<br />
része a címben álló, mondat magyar fordításának nehézsége, amelyben fontos<br />
szerepet játszik a közhasznált kifejezések régi és elavult szóhasználata, amely<br />
mára már értelmezhetetlenségbe torkolt. Figyelembe kell venni, hogy a mai<br />
felvilágosult, de a hagyományoktól elrugaszkodott társadalomban a vak<br />
hagyományőrzésnek nagyobb kára lehet, mint előnye.<br />
E dolgozat irány- és módszermutató alapja, Zunz Lipót átfogó könyve a<br />
zsidó történelemről és kultúráról a Zur Geschichte und Literatur, amelyben a<br />
sírfeliratok széles kulturális összefüggésükben, korszakalkotóan kerülnek<br />
1 E héber szöveg magyar fordításai az alábbiakban vannak részletezve.
2<br />
elemzésre. 2 A mai általános szokás, amely egyik legelterjedtebb epigráfiai koiné 3<br />
a világ zsidóságának közösségeiben, a תנצב "ה héber mozaikszó (a mai héber<br />
szóbeszédben tánceváként ejtik ki), amely egy záró felirat a sírkövekre. Ez a<br />
mozaikszó e dolgozat címében leirt szöveg rövidítéséből keletkezett, a szavak<br />
első betűit használva. A rövidítés is különféle változatokban lett használva, mint<br />
például: ֗ת ה ֗ ,ת ' , . ,תנצבה és további több tíz egyéb szó- és<br />
betűzési változat 4 , eltérő rövidítési jelekkel. Eredetileg a rövidítés Sámuel<br />
próféta első könyve, 25-ik fejezete 29-ik versének héber szövegéből lett<br />
kiragadva. Az elbeszélés szerint Nábál, többezer fős nyáj gazdája,<br />
visszautasította Dávid kérelmét megjutalmazására nyájai őrzése fejében.<br />
Ábigájil, Nábál köztudottan szép és okos felesége, a megsértett és bosszút<br />
tervező Dávid kiengesztelésére sietett és egy poétikus, képletes áldással próbálta<br />
csitítani a leendő király dühét. Az idevágó idézetnek több magyar fordítása van<br />
és ezeknek a legalább részleges összehasonlítása is fontos a további elemzéshez:<br />
נ ֗צ ֗ב ֗<br />
'נ'צ'ב'ה<br />
ת .נ.צ.ב.ה<br />
1. Károli Gáspár 1590-ben befejezett fordításának (az ún. Vizsolyi-biblia)<br />
1852-es kőszegi kiadásából 5 :<br />
És ha szinte valaki te ellened támad is, hogy üldözzön, és a te lelkedet<br />
kergesse; de az életnek tsomójába lészen béköttetve [sic!] az én uramnak<br />
lelke, a te Uradnál Istenednél; de a te ellenségeidnek lelkeket parittyából<br />
hajítja el, a parittyának fenekéből.<br />
2. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (protestáns, 1990) 6 :<br />
És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők<br />
csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál. Ellenségeid életét pedig<br />
parittyája közepéből hajítja el!<br />
3. Káldi György 1626-ban befejezett fordításának újabb változata (a Neovulgáta,<br />
1997) 7 :<br />
Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön:<br />
uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél,<br />
2 Zunz, Lipót: Zur Geschichte und Literatur, Berlin, von Veit und Comp., 1845, lásd: Das<br />
Gedächtniss der Gerechten című fejezet, 350-356.<br />
3<br />
Vagyis lingua franca, egy közvetítőnyelv értelmében, amely eltérő anyanyelvű csoportok,<br />
közösségek, vagy országok egymás közti kommunikációjának elősegítésére szolgál. Itt a sírfeliratok<br />
összefüggésében van alkalmazva.<br />
4 Pédául lásd: Hüttenmeister, Frowald Gil: Abkürzungsverzeichnis hebräischer Grabinschriften,<br />
Tübingen, Mohr Siebeck, 2010, 347-356. Itt közel 100 féle variáció van dokumentálva.<br />
5 http://konyv-e.hu/pdf/Karoli_Biblia_1852.pdf<br />
6 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2<br />
7 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=3
3<br />
ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya<br />
hajítaná el.<br />
4. Szent István Társulati Biblia (katolikus, 2003) 8 :<br />
Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék<br />
bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg<br />
forgassa meg (az Úr) a parittyában.<br />
5. Az ún. IMIT-Biblia (zsidó, a 20. század fordulóján) 9 :<br />
Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz<br />
kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid<br />
lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében!<br />
6. Az eredeti héber szöveg és az általam ajánlott fordítás 10 :<br />
וַיָּק ם ָָּאד ם ָּלִרְ ד פְָך,ָּּולְבַקֵּׁש ָּאֶת-נַפְׁשֶ ָך;ָּוְה יְת ה ָּנֶפֶׁש ָּאֲד ֹנִי ָּצְָּרּור ה ָּבִָּצְרֹור ָּהַָּחַיִים,ָּאֵּת ָּיְהו הָּ<br />
אֱֹלהֶיָך,ָּוְאֵּתָּנֶפֶׁשָּא ֹיְבֶיָךָּיְקַלְעֶנ ה,ָּבְתֹוְךָּכַףָּהַק לַע.ָּ<br />
És ha valaki üldözésedre kel és életedre tör [lelkedet akarja]; akkor uram<br />
lelke legyen Istened által [Istenednél] bekötve az élők csomójába [az élő<br />
állatokat képviselő kövek zacskójába, tarsolyába], és ellenségeid lelkét<br />
elhajítja, mint parittyából a követ [kihajítja a parittya kőtartójából].<br />
A fordítás egyik nehézsége a magyar nyelvben nem létező megfelelő,<br />
irodalmias szó, amely általánosan különböző tárgyak kis halmazát és ezeknek<br />
bekötött kisebb csomagját fejezi ki, amint a latin fasciculus 11 , a német beutel<br />
vagy bündel, az angol bond vagy bundle és a héber ceror. A csomó<br />
meghatározása: 12<br />
8 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1<br />
9 Szentirás, II. Az első próféták, Fischer Gyula prágai rabbi (ford.), Schill Salamon, rabbiképzői tanár<br />
(lektor), Budapest, Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT), 1900, 156. A szöveg internetes<br />
elérhetősége az EMIH honlapján: http://zsido.com/konyvek/samuel_i__konyve, amely megtévesztően dr.<br />
Bernstein Béla főrabbinak van tulajdonítva. Lásd: http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/10591.htm<br />
(Magyar Zsidó Lexikon).<br />
10 A szögletes zárójelekben hozom egyes szavak szóbeli fordítását, mivel ez a szövegkörnyezettől és a<br />
képletes kifejezésektől függően az értelmezést elősegíti.<br />
11 A. m. köteg, nyaláb, csomagocska, füzet, vagy vastag boríték.<br />
12 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 146.
4<br />
Itt, a fenti definíció 3. lehetőségét használjuk, vagyis a kavicsok halmazának<br />
kisebb, összekötött csomagját. Ebben az értelemben, ajánlhatjuk bizonyítékul a<br />
következő említéseket a Tanachban, amelyekben előfordul a ceror szó:<br />
Mózes 1. (Genezis), 42:35:<br />
És volt, ahogy ők kiürítették zsákjaikat, íme, mindegyiknek a pénzcsomagja a<br />
zsákjában; midőn meglátták pénzcsomagjaikat, ők és atyjuk, megfélemlettek.<br />
A Példabeszédek könyvében, 7:20:<br />
a pénzes zacskót kezébe vette….<br />
A fent idézett bibliai héber szöveg alapján formálódott ki a tehi náfsó (nő<br />
esetében náfsáh) cerúrá bicror-háhájim, vagyis legyen lelke bekötve az élők<br />
csomójában, és a rövidítést kiejtve mozaikszó formájában táncevá, mivel az<br />
utolsó h-t nem ejtik ki. A fenti, transzliterált héber szövegben kiemelten<br />
mutatkozik a mozaikszó első négy betűje. Az első betű a táv, vagyis a t, az<br />
eredeti bibliai szöveghez hozzácsatolt tehi=legyen (nőnemben, mert a<br />
nefes[=lélek] szó nőnemű) szó kezdőbetűje.
5<br />
A fent idézett fordítási variánsok további elemzése feleslegesnek tűnik az<br />
eddigi és a további magyarázatokból kifolyólag, főleg azért is, mert kritikus<br />
elemzésük ellenére nem a kritika a cél, hanem a helyesbítés és a tudatosítás.<br />
Mielőtt elmélyednénk a további elemzésben, egyéb történelmi és<br />
régészeti kellékek szükségesek. Elsősorban az említett „életek”, „élők”<br />
„csomója” vagy „zacskója”, „tarsolya”, a parittya és használata szorulnak<br />
ábrázolásra és magyarázatra, hogy megvilágosítsuk képletességüket. Otto<br />
Eissfeldt (Northeim, 1887. 9. 1 - Halle (Saale), 1973. 4. 23), német protestáns<br />
teológus, az 1925-1931-ben, a mai Irákban levő Kirkuk és az ókori, 15. századbeli<br />
hurri etnikumú Arrapha állambeli Nuzi város környékén végzett ásatásokban 13<br />
feltárt régészeti leletek alapján, egyéb döntővéleményű régészekkel közösen<br />
megállapították, 14<br />
hogy összehasonlítva egyéb és számos Ótestamentumbeli<br />
eseményekkel és szokásokkal, 15 a Nuziból származó régészeti leletek relevánsak<br />
és megvilágítóak a Kánaán-földi és júdeai bibliakorabeli történtekkel<br />
kapcsolatban. Eissfeldt, főleg Leo Oppenheim régész szakvéleményére<br />
támaszkodva, egy kacsatojás formájú és nagyságú üreges agyagedényben talált<br />
kis kavicsok és az edény felirata nyomán, amelyek i. e. 15. és 14. századokra<br />
datálható, a pásztorok nyájszámontartási módszerét hozta összefüggésben<br />
Ábigájil áldásával. Esetenként, amikor egy állat elhullott vagy eladták, egy<br />
kavicsot kivettek a zacskóból és elparittyázták. Eissfeldt magyarázatát többen<br />
elfogadták, közöttük Scheiber Sándor főrabbi is, aki tudósításában Eissfeldt<br />
13 Lásd részletesebben: Gaál Ernő: <strong>Egy</strong> korrupt polgármester Nuziban in: Kemelen Farkas Digitális Tankönyvtár,<br />
Figyelő ( http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-01/historia-1999-01-egy); Zamfir, Korinna: Ószövetségi Exegézis<br />
(egyetemi jegyzet), Kolozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus teológiai kar, 2005, 43-4, 49<br />
(http://ertekkereso.hu/doc/teologia/Szentirastudomany/Oszovetsegi_Exegezis_Jegyzet.pdf).<br />
14 Eissfeldt, Otto: Der Beutel der Lebendigen: alttestamentliche Erzählungs- und Dichtungsmotive im<br />
Lichte neuer Nuzi-Texte, in: Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der<br />
Wissenschaft zu Leipzig, Phlilogisch-historische Klasse, Band 105 Heft 6, Berlin, Akademie, 1960;<br />
Lacheman, Ernest R.: Economic and Social Documents (Excavations at Nuzi, Vol. VII.) in: Harvard<br />
Semitic Series, Vol. XVI, Cambridge, Harvard University Press, 1958; Oppenheim, Leo A.: On an<br />
Operational Device in Mesopotamian Bureaucracy in: Journal of Near Eastern Studies, Vol. 18, No.<br />
2., The University of Chicago Press, 1959/IV, 121-128.<br />
15 Eissfeldt, i. m., 16-26.
6<br />
tanulmányáról a „zacskó” és „bőrzsák” szavakat választotta, 16 mint a kavicsokat<br />
tartalmazó eszközt. Voltak, akik fenntartással éltek Eissfeldt elmélete iránt,<br />
Ábigájil képletes kifejezéseinek mágikus, misztikus értelmet adva. 17<br />
A további gondolatfuttatás előtt, felidézve a 3500 év előtti pásztoréletet,<br />
érdemes vizuálisan érzékeltetni a témához tartozó kellékeket:<br />
A tojásformájú, kavicsokat tartalmazó agyagedény 18<br />
16 Prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi: A zsidó temetés és a zsidó temető in: Itt van elrejtve, Budapest,<br />
Európa, 1985, 150.<br />
17 Habár Eissfeldt elméletét egyéb tudósok is osztották, a cáfolókat és érveiket itt nem részletezhetjük,<br />
de összegezésül megemlíthető, hogy ezek egyéb forrásokat felhasználva az itt említett élők csomóját<br />
vagyis a ceror-háhájimot, képletes értelmében bővítették, mint például prof. N. H. Tur-Sinai Jób<br />
könyvének kommentárjában (The Book of Job: A New Commentary, Jerusalem, 1957, 240-1.), az<br />
Igazak Könyvével, a világ igazainak Isten által vezetett listájával vont párhuzamot; A. Marmorstein<br />
szerint az ókori hívők a köveknek a rossztól és szerencsétlenségtől óvó, védelmet szolgáló<br />
tulajdonságában hittek (I Sam 25:29 in: Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 43<br />
(1925), 119-24).<br />
18 Eissfeldt, i. m. 10; Woods, Christopher (ed.): The Earliest Mesopotamian Writing in: Visible<br />
Language Inventions of Writing in the Ancient Middle East and Beyond, The University of Chicago,<br />
2010, 47.
7<br />
Az edényre felvésett állatállomány listája, amely mennyiségileg egyezett az edényben talált<br />
49 19 kaviccsal: A kövek [viszonyulnak] juhokhoz és kecskékhez: 21 anyajuh, 6 nőstény<br />
bárány, 8 felnőtt kos, 4 hímbárány, 6 anyakecske, 1 bakkecske, 3 hímgida, átadva Šalliya<br />
fiának Ziqarrunak, Puḫišenni pecsétje, a juhok közül 8 megnyírt<br />
A fenti régészeti leletnek a funkcióját nem ismerték és nem értették míg a<br />
feliratot nem fejtették meg és nem vetették alá hasonló, de más helyről és korból<br />
származó leletek környezeti, textuális-filológiai elemzésének. Ezekből kitűnik,<br />
hogy előttünk egy szállítólevél féle okmány van, de az állatállomány<br />
számontartásának hasonló módszere elterjedt volt, és a kavicsokat<br />
valamilyenfajta zacskó tartalmazta.<br />
19 Témánkban a legfrissebb tanulmány, amely pontosította az agyagedény feliratait és a kavicsok<br />
számát: Abusch, Tzvi: Notes on a Pair of Matching Texts: A Shepherd’s Bulla and an Owner’s<br />
Receipt in: Studies on the Civilization and Culture of Nuzi and the Hurrians, Morrison – Owen<br />
(szerk.), Indiana, Winona Lake, Eisenbrauns, 1981.
8<br />
Két végén erős zsinegre kötött hosszúkás alakú erős vastag bőr vagy más anyagú darab, mely biztosítja a<br />
beleteendő kődarab stabil helyzetét. Használata következő: a parittya két zsinegének egyik végére hurok<br />
segélyével a mutatóujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszússágban a mutató és középujj<br />
közt tarttatik erősen, s a tartóra egy kavics helyeztetik, akkor a levegőben az eszköz néhányszor megforgatva<br />
a zsineg szabad vége kieresztetik s a parittyában levő kő suhogva messze röpül 20 .<br />
A fenti képeken pontosan láthatjuk, hova helyezik az elhajítandó követ a<br />
parittyában, amely erre a célra megfelelő tartóban van, nem a parittya<br />
„közepén”, se nem a „fenekén”, mint az egyes fent idézett fordításokban. A káfhákelá<br />
héber kifejezés szóbeli fordítása: a parittya kanala, formája után. A fenti,<br />
jobboldali kép egy korabeli pásztort mutat fegyverével, a parittyával, és az<br />
oldalán viseli a kövek tarsolyát. Érdemes megjegyezni, hogy az effajta parittya<br />
angol elnevezése ma is shepherd’s sling, tehát pásztorparittya. Megemlítendő,<br />
hogy a parittya időtlen idők fegyvere volt, nem csak az, amellyel Dávid<br />
legyőzte Góliátot, hanem a régebbi korok csapatai parittyával felfegyverzett<br />
egységekkel is harcoltak. Tehát, teljesen logikusnak tűnik, hogy Ábigájil a saját,<br />
szerves környezetéből való képleteket használt Dávid kiengesztelésére, és<br />
kizárt, hogy Ábigájil nem az akkor élőkre célzott volna, hanem valamilyen<br />
túlvilági lélekvilággal kecsegtette volna Dávidot. Ugyanakkor ezt poétikusan<br />
tette, olyan formán, amely a későbbi képzeletet is fellángolta. Hiszen az élet,<br />
lélek, az igaz Isten-követők és ezek ellenségei lettek a görög, a középkori,<br />
muzulmán, zsidó és keresztény filozófusok, teológusok és hittérítők a<br />
túlvilággal, a lélekkel és feltámadással foglalkozó tanaiknak az oszlopai. Nem<br />
csoda, hogy sok évvel későbbi korokban, miután a zsidó nép elszakadt a<br />
20 A Pallas nagy lexikona, kissé módosítva.
9<br />
földműveléstől és állattenyészettől, egyes bibliamagyarázók csak fantáziadús<br />
képletekkel tudták kiegészíteni az emlékezetükben már nem eleven<br />
bibliakorabeli életmódot. Mint különlegesen idevágót érdemes megemlíteni<br />
Dávid Kimhi rabbi (1160-1235) magyarázatát, amelyben úgy értelmezi Ábigájil<br />
áldását Dávidra, mint olyanra, aki az Örökkévaló védelmére érdemes, mert<br />
parancsolatait betartja. Evvel egyben Kimhi megcáfolja Jonátán arámi nyelvű<br />
fordításának túlvilági vonatkozását. 21<br />
Fontos kihangsúlyozni, hogy a bibliai szóhasználat, a maihoz is<br />
hasonlóan, a lélek (nefes vagy nesámá) fogalmát nem a testtől 22 független<br />
különálló szubsztanciára vonatkoztatta, hanem, mint az élet, vagy az élő<br />
emberek, az emberi testet mozgató, éltető szellemet használta. 23 Tehát, lelket<br />
említve, Ábigájil Dávid létére, életére vonatkoztatja áldását és hasonlóképpen<br />
életben lévő ellenségei létezésének megsemmisítésére.<br />
A fentiek ellenére a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, vagyis rövidítése,<br />
a táncevá, mint mozaikszó felkerült a sírokra, evvel nemcsak kifejezve a halott<br />
rokonainak és a közelállóinak vágyódását utána, hanem hitüket a halál utáni<br />
létezésben, a lélek további, a földi életen túli szerepében. Ez semmiképpen nem<br />
jelenti a zsidó hívők lázadását Isten határozata ellen, vagy kétkedésüket a halál<br />
véglegességében, mint a földi élet befejezésében, hanem inkább a mindenkori<br />
hívőnek szánt gyászt enyhítő vigaszt, az Isten közelségében levő lelkek<br />
megőrzését, míg eljön a kollektív - és nem az individuális - feltámadás.<br />
A táncevá-felirat hagyományának követése több szempontból fontos:<br />
elterjedtsége, maradandósága és egyéb rituális összefüggései miatt. Ennek<br />
bemutatására említünk egy pár régészeti leletet, amelyeknek főleg időbeli vagy<br />
antropológiai fontossága van. Időbeli pontosítás hiányában, de megközelítőleg a<br />
középkor kezdetén, az i. sz. 2-7. századnak tulajdonított sírköveken kivehető a<br />
bicror-háhájim héber kifejezés. E kifejezés több szókörnyezeti változatban<br />
fordul elő. A fent már említett szóbeli magyar fordítás: az élet, vagy<br />
helyesebben az élők csomójában, illetve a mára legszélesebben elterjedt magyar<br />
nyomtatásos használatban: kötelékében.<br />
21 Mikráot Gedolot, Lublin, Schneidmesser & Hornstein, 1918, 213-4.<br />
22 A héber bászár=hús, de átvitt értelemben a Tanach, mint testet használta. A későbbi rabbinikus,<br />
arámi behatású szóhasználat már a guf szót használja, mint test.<br />
23 Vö: Gábor, György: Legtávolabb az Örökkévalótól, Az ókori zsidóság halál- és túlvilágképe és a héber Biblia in: A<br />
szentély és a vadak. Az emlékezés technikái, Budapest, Új Mandátum, 2000, 80-124 (a tanulmány internetes változatát<br />
használva [http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm] a releváns oldalak nincsenek felmutatva.
10<br />
Joseph S. Park, a Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions 24 című,<br />
témánkhoz szoroson kapcsolódó könyvében párhuzamot von i. sz. 2.-7.<br />
századokból származó, görög, latin és héber nyelvű sírfeliratok között,<br />
amelyekben előfordul a lélek, a túlvilági öröklét és a bicror-háhájim szóképlet<br />
és az akkori nem zsidó, főleg görög sírfeliratok között, amelyek hasonló<br />
motívumokat tartalmaznak. 25 Például szolgál az 1896-ban feltárt sírkő az<br />
egyiptomi Antinopolisban (a mai Seikh ’Ibada), egy keresztény temető ásatásai<br />
során. Ugyan a sírkő zsidó-héber eredetű és megfejtett felirata szerint Elázárnak<br />
van tulajdonítva, de i. sz. 5-6. században lett temetkezési célokra újrahasználva<br />
lelőhelyén (in situ), a keresztény temetőben talált egyéb leletek alapján. Maga a<br />
sírkő i. sz. 2.-3. századból eredhet, mivel Antinopolis i. sz. 132-ben lett alapítva.<br />
A felirat szövege megközelítőleg:<br />
Elázár nyugodj<br />
lelke csomó<br />
élők<br />
Tehát, Elázár nyugodjon…és lelke legyen az élők csomójában. A szöveg alatt<br />
egy menorá és luláv láthatók, amelyek nem hagynak kétséget a sírkő zsidó<br />
eredete felől. 26<br />
Hasonló a fenti formulához a 6. századbeli sírfelirat, amelyet a<br />
spanyolországi, Dél-Katalóniában levő Tortosa városában (emlékezetes a zsidó<br />
történelemben elhíresült 1413-4-es disputáról) leltek. Ez egy különlegesen<br />
érdekes felirat, mivel három nyelvű: 27<br />
24 Park, Joseph S.: Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions, Tübingen, Mohr Siebeck, 2000.<br />
25 Parker, i. m., i. k.: 6. fejezet, More specific Descriptions of Afterlife, 150-4.<br />
26 Frey, Jean-Baptiste: Corpus Inscroptionum Iodaicarum, Vatikán, Pontificio Istituto di Archeologia<br />
Cristiana, 1952, 441-2; Horbury William, Noy David: Jewish Inscriptions of Graeco-Roman <strong>Egy</strong>pt,<br />
Cambridge, University Press, 1992, 204-5.<br />
27 Frey J. B.: Corpus of Jewish Inscriptions, Jewish Inscriptions from the Third Century B. C. to the<br />
Seventh Century A. D., New York, Ktav, 1975, 474-5.
11<br />
A latin szöveg:<br />
A görög szöveg (vagy ami meg maradt belőle):<br />
A magyar fordítás:<br />
Béke Izráelre, ez Meliosa, Jehuda és Kura Mirjám lányának a sírja. Legyen<br />
emléke áldott, szelleme legyen öröklétű, lelke legyen bekötve az élők<br />
csomójába.<br />
Megjegyzendő, hogy itt az öröklét már meg van említve és ez már a<br />
görög kulturális-eszmei hatásnak tulajdonítható.<br />
A következő sírfelirat az olasz csizma sarkában levő Taranto városában<br />
lett feltárva 1884-ben és a 3.-6. századból (a fent említett Park a 7.-8. századra<br />
datálja) ered. Taranto városa egy fontos zsidó központtá vált és 4.-10.<br />
századbeli epigráfiai dokumentációja folytonos. Pszeudo-Joszéf ben-Gorion
12<br />
krónikájában megemlíti, hogy Titus júdeai foglyokat telepített Tarantoba. 28 A<br />
tarantoi sírfeliratok görög, latin és héber nyelvűek, hasonlóan az Itáliában és<br />
Kis-Ázsiában feltártakhoz. A görög nyelvűek a legrégebbiek. Az idevágó sírkő<br />
és felirata egyike legvitatottabbaknak mind időbeli eredete, mind szövege<br />
értelmezésével kapcsolatban, de a tarantoi zsidó közösség történelmi fontossága<br />
miatt érdemes kiemelni a témánkhoz kötődő feliratot:<br />
Legyen az igaznak emléke áldott.<br />
Szelleme éljen örökké. Nyugodjon<br />
lelke az élők csomójában. 29<br />
Tovább szemlélve az európai zsidó sírfeliratokat 30 a későközépkorban,<br />
közeledve régiónkhoz, Németországban követjük a bicror-háhájim szóképletet,<br />
vagy helyenként a táncevá rövidítés-mozaikszó használatát, habár századunk<br />
elején még a távoli Ádenben is találtak hasonló feliratú sírköveket. 31<br />
Worms legrégebbi feltárt sírköve, 1076-ból, az utolsó sorban: Tánuáh<br />
náfsó biceror-háhájim 32 (Lelke nyugodjon az élet csomójában)<br />
28 http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002_0019_0_19590.html.<br />
29 Noy, David: The Jewish Inscriptions of Western Europe, Cambridge, University Press, 1993, 150-3.<br />
30 Mint ahogy már fentebb észlelhettük a sírfeliratok témájának hatalmas irodalma halmozódott fel a<br />
múlt század folyamán. Lásd. Eissfeldt, i. m. 32-3, 2n.<br />
31 Klein-Franke, Aviva: Tombstones bearing Hebrew inscriptions in Aden in: Arabian Archeology and<br />
Epigraphy, 2005, 174: Two standard closing expressions, either a sentence or a contraction,<br />
.תנצבה line: appear in the last<br />
32 Eissfeldt, i. m. 3. ábra, 42. o.
13<br />
Mainz, 1084-ből, egyezik a fenti képpel 33<br />
Rothenburg ob der Tauber, 1296-ból, az utolsó három sor:<br />
Legyen lelke bekötve az élők csomójába a többiekkel, akik megváltak a világtól 34<br />
Regensburg, 1370-ből, az utolsó sorban világosan kivehető a táncevá felirat 35<br />
33 Uo. 4. ábra, 42. o.<br />
34 Uo. 7. ábra, 44.<br />
35 Uo. 9. ábra, 45. o.
14<br />
Mértékadó és hagyományirányító jelentőséggel bírhattak híres rabbik<br />
sírkövei. Közöttük kiemelkedő a wormsi születésű, I. Rudolf német-római<br />
császár fogságában meghalt, áldott emlékű, tudós rothenburgi rabbi Méir ben<br />
Báruh (ismertebben Máhárám, 1215-1293) sírköve:<br />
A sírkövet csak 1307-ben állították fel, mivel életében a Máhárám<br />
megtiltotta kiváltását. A hatóságok csak búsás váltságdíj fejében adták ki<br />
holttestét. A sírkő feliratából kivehető töredék: 36<br />
36 Lewysohn, Ludwig: Nefásot Cádikim, Sechzig Epitaphien von Grabsteinen des israelitischen<br />
Friedhofs zu Worms, Frankfurt am Main, Joseph Baer, 1855, 36; v. ö. Kaufmann, David: Die
15<br />
Alulról a 3-ik sor 2-ik szavától: Legyen lelke bekötve az élők csomójába a világ<br />
igazaival<br />
A wormsi temető további kiemelkedő sírköve a nyugat-európai szokások<br />
útmatató rabbijának, Jákov ben Mose háLévi Möln, más elnevezésen MáHáRIL<br />
Szegálnak a sírjáé. A Minhágéj Máháril szerzője 1427 halt meg. Sírja ma is<br />
zarándokhely, habár háláhikus útját a kelet-európai közösségek hatására<br />
kevesebben járják, például, az elhaltakról való megemlékezések alkalmainak<br />
összefüggésében. Sírkőfeliratának prof. Kaufmann Dávid külön értekezést<br />
szentelt, 37 és ez az eredete az itt idézett feliratnak. A táncevá (aluról a 2-ik sor<br />
2-ik szava) felső rövidítési jelei is figyelemre méltóak:<br />
Grabsteine R. Meir's von Rothenburg und Alexander Wimpfen's in Worms in: Monatsschrift für<br />
Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 40. évf. 3. füzet, Breslau, Schlesische Buchdruckerei<br />
Kunst- und Verlags-Anstalt, 1895, 126-130.<br />
37 Kaufmann, David: Der Grabstein des R. Jakob b. Mose haLevi in Worms in: Monatsschrift für<br />
Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 42. évf. 5. füzet, Berlin, S. Calvary & Co., 1898, 223-<br />
229; v. ö. Lewysohn, i. m. 48-50.
16<br />
Worms, 1427, a MaHaRIL sírkövének felirata<br />
A legkorábbi táncevát viselő sír a prágai régi zsidó temetőben Ávigdor<br />
Kárá pájtán és rabbié, akinek több kabbala-művet tulajdonítanak és a témánk<br />
körébe tartozó passzus túlvilági vonatkozása az 1389-ben átélt prágai pogrom<br />
hatása alatt íródhatott. A sírkő 1439-ből származik. Mivel az elérhető képekből<br />
nem lehet kivenni az idevágó szöveget, ez nyomtatásban van bemutatva: 38<br />
Az utolsó előtti sor 2-ik szavától fordítva: Lelke legyen emlékezetes a túlvilágon és<br />
ת 'נ'צ'ב'ה . ' csomójába, legyen bekötve az élők<br />
A következő példa szintén a zsidóság egyik legkimagaslóbb rabbija, a<br />
prágai Jehudá Lőw ben Becálél (elterjedtebb nevezése Morénu Hágádol<br />
Rábbénu Lőw rövidítéséből származik, amely mozaikszóvá vált: Máhárál, kb.<br />
1520-1609), sírkőfeliratából származik. Itt, a Máhárál sírjának felirata szintén<br />
38 Muneles, Otto: Ketovot mibéjt háálmin hájehudi háátik biPrág (Sírfeliratok a prágai régi zsidó<br />
temetőből), Jeruzsálem, Izraeli Tudományos Akadémia, 1988, 103.
17<br />
kötődik foglalkozásához a misztikummal, illetve a Kabbalával, amelyet<br />
ismeretesen a Gólem körüli legendák is kifejeznek. A Máhárál sírja több részből<br />
áll, és az idevágó felirat a sírkő északi, alsó, másik oldalán található. 39<br />
A Máhárál sírja<br />
A Máhárál és feleségére vonatkozó felirat, alulról a 2-ik sor 2-ik szavától: És lelkük<br />
legyen bekötve az élők csomójában<br />
39 Muneles, i. m. 273 (a könyvből kimásolt szövegben előforduló vonatkozások itt nincsenek<br />
részletezve).
18<br />
A következő szlovákiai sírhoz felesleges kommentárt fűzni:<br />
Mose Schreiber, a Hátám Szofér (1762-1839) pozsonyi rabbi sírköve
19<br />
Mielőtt áttérnénk a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, illetve a táncevá<br />
magyarországi használatának ismertetésére, összefoglaltan meg kell jegyezni,<br />
hogy Znaim (ma Znojmo, Csehország) varosában 1394, 1396 és 1443-ból,<br />
Bécsben 1277, 1305 és 1360-ból származó sírköveken található a táncevá.<br />
Frankfurtban, hasonlóan Wormshoz, 1347-től már következetesen található. 40<br />
Mára a duisburgi Salomon Ludwig Steinheim-Institut für deutsch-jüdische<br />
Geschichte portálja segítségével indikációs adatokat lehet fellelni a táncevá<br />
sírfelírásról a németországi zsidó temetőkben. Az idáig 22,849 digitalizált,<br />
illetve az adatbázisban nyilvántartott sírfeliratok közül (ebben benne vannak<br />
több feliratú síremlékek is) 14,476-on (63%) található a "ה valamilyen<br />
variánsa, megelőzve a többi, hasonlóan gyakori használatú héber rövidítéséket<br />
פ , például֗ és ezeknek változatait, mint<br />
. A legkorábbi "ק<br />
sírfelirat 1284-ből származik, míg a legfrissebbek a három, 2009-es Bayreuthból<br />
származó sír, amelyek mindegyikén a "ה szerepel.<br />
תנצב<br />
לפ ,זצ "ל ,ז "ל , "ט<br />
תנצב<br />
פ "נ<br />
A magyarországi sírfeliratokat is számos kutatómunka, könyv és album<br />
örökíti meg. Ezeket itt csak a táncevával összefüggésszerűen említjük meg,<br />
mivel prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi "ל alapvető és átfogó kutatásában, a<br />
Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig 41 című könyvében, már<br />
felsorolta. Az albumokban a sírok képeinek tipikus fogyatékosságai között van a<br />
teljes sírfelirat hiánya, főleg a sírok alsó részeinek mellőzése, ahol a<br />
általában szerepel. Ezt a növő gaz és a sírok süppedése is kiváltják.<br />
Hozzávetően, a sírok tetején szereplő kalligráfiák szimbolikusságukkal nagyobb<br />
érdeklődést vonzanak, mint a megfejtést és fordítást követelő héber feliratok.<br />
Scheiber főrabbi és mások könyvében a táncevá, vagy e rövidítés teljes kiírása,<br />
tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, uniformizáltan és visszatérően van lefordítva,<br />
mint legyen lelke bekötve az élet kötelékébe. E fordításnak mély gyökerei<br />
vannak a magyar zsidó liturgiában is, és további megjegyzésre szorul. A mai,<br />
modern értelmezés szerint a kötelék szó értelmezése a következő: 42<br />
תנצב "ה<br />
זצ<br />
40 Muneles, i. m. 32, hivatkozással: Zunz Lipót és Bernhard Wachstein kutatásaira.<br />
41 Scheiber, Sándor: Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig, Budapest, MIOK, 1960.<br />
42 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 575.
20<br />
A fenti meghatározás szerint az életnek nem lehet köteléke, de az élőknek<br />
lehet, mint az élők közötti kapcsolat képletes, választékos stílusú sejtetése.<br />
Továbbmenően, már fent is említésre került, hogy az idevágó bibliai idézet (1<br />
Sámuel 25:29) helyes értelmezésében nem az életet említi, hanem az élőket. A<br />
bibliai vers a fordításon túli, egyéb összefüggésű használatában, legitim<br />
elhagyni szóbeli értelmezést és fokozott szóbeli képletességet használni,<br />
elhagyva a fordításban használt csomójábant a hagyományosan begyökerezett<br />
kötelék javára, ha az életet élőkre változtatjuk. Tehát, az alábbiakban a táncevá<br />
értelmezése és fordítása ez lesz: legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.<br />
A legrégebbi Magyarországon feltárt sírfelirat, amelyen a táncevá kiírt<br />
variánsa jelentkezik 1350-ből származik és 1932-ben lett feltárva a vízivárosi<br />
zsidó temetőben. 43 Ebben a feliratban a középkorban elterjedt használat alapján<br />
nem a névtelen elhaltak köteléke van említve, hanem az Ősanyáké, Szárá,<br />
Rivká, Ráhel és Leáé, mint az igazak képviselőié.<br />
Scheiber főrabbi könyvében részletezett sírkövek szerint a római korból,<br />
mint gyakorian máshol is, nem tártak fel Magyarországon héber feliratú<br />
sírköveket, de a középkorban és a török hódoltság idején, a 14.-17.<br />
századokban, már annál többet. A könyvben bemutatott 119 sírkő közül 39-en<br />
van táncevá felirat, és ez elterjedtségéről tanúskodik. Érdemes felfigyelni az<br />
egyes sírfeliratok végén a hiányos szövegre, mert feltehetően ezeknek legalább<br />
egy részében a táncevá is előfordulhatott. Különösen kitűnik a török hódoltság<br />
idején, hogy a 16.-17. századból eredő 83 fellelt sírkőből 29-en megmaradt a<br />
táncevá. Ellenében a német szokásnak, amely, mint ma is, elterjedtebben<br />
használja a "ה ,t-תנצב a magyarországi sírköveken, hasonlóan a<br />
morvaországiakhoz, rövidítési jeleket nélkülöztek, vagy felső diakritikát<br />
használtak: ֗ת ֗ ה . Scheiber főrabbi könyvéből érdemes kiemelni a 62. leletet, 44<br />
amelynek képe itt egy későbbi könyvből van idézve. 45 A sírkő 1672-ből ered és<br />
1887-ben lett feltárva a budai Hess András tér 1. számú épületéből. Scheiber<br />
főrabbi, Kohn Sámuel főrabbi és neves történész, a Pesti Izraelita Hitközség<br />
főrabbija (Goldziher Ignác részvételével írta tanulmányát a sírkőről), valamint<br />
Kaufmann David és Weisz Miksa előző tanulmányait pontosítva elemzi a<br />
נ ֗צ ֗ב ֗<br />
sírfelirat különösen érzelmes és gazdag szövegét, amely tükrözi egy özvegy férj<br />
vágyódását elhalt felesége, Freudel úrnő, után. 46 A szöveggel szoros<br />
43 Scheiber, Magyarországi zsidó feliratok, i. k. 87-8.<br />
44 Uo. 62.<br />
45 Fogaras Katalin - Haraszti György (szerk.), Antall Péter - Gedai Csaba (fényk.): Zsidó síremlékek<br />
Budapesten, Budapest, Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004, 266. (<strong>Egy</strong>es további képek ebből az<br />
albumból vannak kimásolva.)<br />
46 Uo., a sír középső részén látható felirat (dr. Haraszti György szerkesztésében): Ezek miatt sírok én<br />
szüntelenül / mert meghalt az asszony, a finom, dédelgetetett, drága és egyenes, / a tiszta lámpás,<br />
ékes és dicséretre méltó, / a férje koronája, kinek szája bölcsességre nyílik […] Ki számlálhatná elő<br />
jótulajdonságait / Tenyerét kiterjesztette a szegény felé mindig, (minden) időben / Vajon lehet-e<br />
párját találni? / Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.
21<br />
összefüggésben szerepel kétszer is, ma is világosan kivehetően, a szöveg végén<br />
.ת֗נ֗צ֗ב֗ה és a sírkő talpazatánál, az előzőnél nagyobb méretű betűkkel, a<br />
Freudel úrnő budai sírköve, 1672<br />
Ugyan a magyarországi, illetve magyar nyelvterületen való használatról<br />
nem lehet indikatív statisztikát bemutatni, azonban számos 17.-18.-19. századi<br />
példával élhetünk. Ezek között van Grünwald Jehuda Jekutiel rabbi<br />
(Máramarossziget, 1899. szeptember 26. – Ohio, Columbus, 1955. április 11.)<br />
egyik könyve, 47 amely többek között számos híres rabbi sírfeliratát közli, és<br />
ezek legtöbbje tartalmazza a táncevát. Ha ezeket iránymutatónak találjuk,<br />
feltételezhetjük, hogy a közösségek tagjai is követhették példájukat. Ugyan a<br />
könyv azt a benyomást kelti, hogy a szerző a híresebb, lelkületéhez és vallási<br />
47<br />
Grünwald, Jehuda Jekutiel: Mekorot letoldot Jiszráél, lekorot hákehilot-Jiszráél bimedinot<br />
Szlovákjá, Ungárjá, Tránszilvánjá, veJugoszlávjá (Források Izrael történetéhez, a zsidó közösségek<br />
történetéhez Szlovákiaban, Magyarországon, Erdélyben és Jugoszláviában), in: Ocár Hájim,<br />
Homonna (Humenné), 1934. (A könyv címének szövege az eredeti héber szöveghez hűen van<br />
transzliterálva).
22<br />
beállítottságához közelálló rabbik közösségeit kutatja, de evvel együtt is a<br />
táncevá használata következetes. 48<br />
További 18.-19. és 20-ik századi, vidéki és városi települések<br />
sírfeliratainak képeiből megállapítható, habár inkább benyomásszerűen és nem<br />
tudományos statisztikai adatokon alapuló vizsgálat alapján, hogy<br />
viszontagságos időkben, üldözések, pogromok idején, amikor egyszerre<br />
nagyobb számú zsidó lelte halálát, a mélységesebb, kollektív gyász kiváltotta a<br />
táncevá elterjedtebb használatát. A magyar neológ és asszimilációs<br />
gyülekezetekben, a sírfeliratok elmagyarosodásával, a táncevá használata<br />
visszaszorult. Ezt bizonyítják a Kozma utcai (Rákoskeresztúri) zsidó temető<br />
monumentális síremlékei. Ugyanakkor a vidéki zsidó közösségekben a<br />
hagyományos héber sírfeliratokat, és így a táncevát is gyakoribban használták.<br />
Érzékeltetésül, és nem abszolút bizonyítékként, egy pár kép van bemutatatva:<br />
Balassagyarmat – 1869-70<br />
48 Például lásd az említett könyv 6. 7. 10. 11. oldalain felsorolt, illetve 1705, 1772, 1804, 1788-es<br />
hunfalvai (a mai szlovákiai Huncovce, a német Hunsdorf, és a zsidó-jiddis (אונצדארף sírfeliratait. A<br />
helység fontos zsidó központ volt a 18-19-ik században.
23<br />
Beled – A legközelebbi sír 1901-ből ered<br />
Olaszliszka
24<br />
Reich Koppel budapesti ortodox főrabbi sírja a Csörsz utcai temetőben<br />
Goldziher Ignác, a Pesti Izraelita Hitközség titkára, a rabbiképző vallásfilozófia<br />
professzora, a budapesti egyetem sémi-filológiai tanszék tanára
25<br />
Dr. Mahler Ede világhíres orientalista, kronológia szakértő, az MTA tagja<br />
Gál György Sándor zenetörténész
26<br />
Dr. Benoschofsky Imre neológ főrabbi sírköve<br />
A zsidó honvédek emlékműjének hátsó oldala:<br />
Legyen lelkük befűzve az élők kötelékébe
27<br />
A Városmajor utcai ortodox kórház, 1945 január 14-én, a nyilasok által meggyilkolt<br />
154 mártírjának emlékműve
28<br />
Több bizonyíték áll rendelkezésünkre, amelyek a táncevá köznapi és<br />
szekuláris használatáról tanúskodnak. A Vatikán könyvtárában található héber<br />
kéziratokban találhatunk olyan későközépkori és korareneszánsz időbeli (14.-<br />
16. századbeli) okmányokat, amelyekben a táncevá előfordul. 49 Ezekben a<br />
felmenőket tisztelték meg a táncevá áldással, mivel vezetékneveket még nem<br />
használtak és egyesek valakinek a fiaként szerepeltek (pl. Józsua ben<br />
Menáhem). E szokás hasonló a zihrono livráhával (amelynek gyakori<br />
ז rövidítés). "ל megjelenése a héber<br />
A táncevá, illetve teljes kiírásának hasonló használatát lelhetjük Joszéf<br />
kazár király válaszában (10. század 2-ik fele) Hászdáj ibn Sáprutnak: De a<br />
király, lelke legyen bekötve az élők kötelékébe, Istene, az Örökkévaló<br />
mellett… 50 . <strong>Egy</strong> további példát találunk a budai Dániél Esztrosza örökséggel<br />
kapcsolatos kérdésében (17. század közepe): Ily módon az említett ház fele<br />
legyen első felesége, Nehámá asszony – lelke legyen bekötve az élők kötelékébe<br />
– gyermekeié… 51 . <strong>Egy</strong> 1497/8-ból származó budai beszámolóban talmudtanulásról,<br />
az előadó R. Méir Pfefferkorn nevéhez van fűzve a táncevá. 52<br />
Általánosan véve, az egyszerű (pesát, ellentétben a midrással, a biblia<br />
ókori exegetikus kutatásával) és a szövegkörnyezet összefüggésével kellően<br />
alkalmazott szóbeli értelmezést alkalmazva, az Ótestamentum nem foglalkozik<br />
a lélek testnélküli túlvilági életével, illetve működésével, még a gazdagon<br />
illusztrált túlvilági képletekben sem. 53 Anélkül, hogy elemeznénk a görög és<br />
keresztény filozófiai-vallási dogmák hasonlóságát vagy különbségét a zsidó hit<br />
túlvilági képleteitől, a túlvilági élettel, lélekborongással, a pokollal és a<br />
paradicsommal kapcsolatban, vagy feszegetnénk az idegen hatást, ha részleges<br />
is, a zsidó vallásfilozófiára, el kell ismerni mint tényt, hogy a tehi náfsó cerúrá<br />
bicror-háhájimnak, vagyis a táncevának, mint afféle kívánság az elhalt<br />
szellemének, illetve emlékezetének megóvására a totális elenyészéstől, mint<br />
láttuk, sok évszázados epigrafikai hagyománya van. Sőt, néphasználati<br />
gyakorisága, amely nem csupán a vallási vezetők irányítására gyökerezett be,<br />
beszivárgott egyes időkben az elhaltak hétköznapi említésébe, és kiemelten<br />
mértékhagyóbban, a zsidó vallásgyakorlatba, az elhaltak rituális<br />
49 Richler, Bejamin (szerk.): Hebrew Manuscripts in the Vatican Library, Catalogue, Citta` del<br />
Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticano, 2008. Pl. lásd: 8, 33, 49, 55, stb. oldalakon leirt<br />
részleteket.<br />
50 Spitzer, Shlomo – Komoróczy, Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi<br />
zsidóság történetéhet a kezdetektől 1686-ig, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris,<br />
2003, 91 (a héber szöveg), illetve 97.<br />
51 Uo. 588, illetve 589.<br />
52 Uo. 538.<br />
53 Gábor, i. m.
29<br />
megemlékezésébe, amint részletezve lesz az alábbiakban. Mindez lehetetlen lett<br />
volna, ha nem lett volna nemcsak vallási-bölcseleti, hanem főképpen népirituális<br />
alapja, sok évszázadon keresztül. Josephus Flavius szerint már az i. e. 2.<br />
századi esszénusok is hittek a lélek halhatatlanságában és a testtől eltávozott<br />
lelkek örökléti megtisztulásában a görögökhöz hasonlóan, 54 ha nem is<br />
hatásukból kifolyólag. Ugyanakkor Alexandriai Philón, aki részletesen írt az<br />
esszénusokról nem ad tanúságot ezeknek túlvilági, eszkatológiai szemléletükről.<br />
Ezt azért említjük, mert a 2-ik szentély későbbi, fennállásának utolsó kétszáz<br />
éves korszakát, mint a későbbi korszakot is, jellegzetesen csak a többé-kevésbé<br />
intézményesített, kanonizált vallási irányzatok kontextusában kutatták a zsidó<br />
hittudósok, a folklórtól, mint ilyentől teljesen eltekintve. Pedig témánkat, a<br />
vallásgyakorlati értelemben is inkább a közösségek tagjai, individuálisan és<br />
együttesen érvényesítették és csak aztán került a gyász megnyilvánulásának<br />
szabályozása a rabbik döntésére, amint ezt az alábbiakban érzékeltetjük. A<br />
sírfeliratok nem kerültek soha a zsidó vallási-rituális szabályzatokba. Mindig a<br />
gyászolók legbensőségesebb hatáskörébe tartoztak, vagy tehetőségeiktől<br />
függőek voltak. Ami viszont egységesen kitűnik, az a hagyományos, ortodox<br />
közösségek által használt, majdnem kizárólagosan használt héber felirat, majd a<br />
magyarországi kongresszusi-neológiai körök vegyes magyar-héber feliratai,<br />
egyes szóképletek hagyományos használata, majd az 19-20. századi majdnem<br />
kizárólagos magyar felirat.<br />
A lélek és a test megkülönböztetése, illetve szétválasztása születéskor és<br />
a halál beálltakor, a lélek hallhatatlansága, vándorlása, isteni közelsége, és<br />
reinkarnációs-eszkatológiai szerepe, időrendi és folklorisztikus<br />
megmutatkozását bizonyítják a holt-tengeri (kumráni) tekercsek (i. e. 2-1.<br />
század) is. Mára az az elmélet legelterjedtebb, amely szerint a kereszténység<br />
túlvilági képleteinek a csirája ekkor lett elvetve és átszivárgott az<br />
őskeresztények hitébe. Különösen az apokrif és pszeudepigrafikus íratok 55<br />
világíthatják meg a ceror-háhájim (az élők/élet köteléke, vagy amint még<br />
meglátjuk a rituális imagyakorlatban begyökerezett öröklét köteléke szóképlet)<br />
beivódását a rabbinikus irodalomba, amelyben előjárók a Midrás és a Tálmud.<br />
Ennek egyik tipikus példája és alapvető eleme a Pszeudo Jonátán fordítás,<br />
Mózes V. könyve, (Deuteronomium) 31:16, miszerint Mózes lelke az<br />
54 Flavius, Josephus (görögből fordította Whiston, William, 1737): The Wars of the Jews, Loeb szám: J. BJ. 2.<br />
154.<br />
55 Ezt kiváltképpen bizonyítják a Pszeudo Jonátán és az Onkelosz-féle fordításokon alapuló exegitikus<br />
interpretációk. Lásd bővebben: Sysling, Harry: Teḥiyyat Hametim, The Resurrection of the Dead in<br />
the Palestinian Targum of the Pentateuch and Parallel Traditions in Classical Rabbinic Literature,<br />
Tübbingen, J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), 1996, 187-208 (The Dwelling Place of the Soul After Death<br />
[A lélek lakóhelye a halál után]).
30<br />
öröklétben lesz befoglalva. 56 Ezt a Midrás tovább fejleszti (az egyik példa:<br />
Midrás Szifri, Mózes V. könyve, Vájéléh [hetiszakasz]: 305, amely a Mózes V.<br />
31:14-hez fűzött midrás) 57 elbeszélve Józsua nem szűnő gyászát Mózes<br />
halálakor. Az Örökkévaló Józsuát megvigasztalta Mózes lelkének biztosított<br />
helyével a túlvilágban:<br />
כיון שמת משה היה יהושע בוכה וצועק ומתאבל עליו ימים רבים עד שאמר הקב"ה ליהושע: יהושע,<br />
עד מתי אתה מתאבל והולך,<br />
וכי לך לבדך הוא מת,<br />
שנאמר: ויקרא ה' אלוהים למספד ולבכי )ישעיה כ"ב(.<br />
והלא לי מת,<br />
שמיום שמת אבל לפני,<br />
כענין<br />
ולא עוד, אלא שהוא מובטח לחיי העולם הבא, שנאמר: ויאמר ה' אל משה הנך שוכב עם אבותיך.֗<br />
A középkori zsidó vallás-filozófusok legkiválóbbjai is, mint<br />
Májmonidész és még többen mások, az arab érdekszférába tartozó muzulmán<br />
vallástudósok példáját követve folytatatták a lélek mivoltával és hollétével való<br />
elmélkedést, a plátói és arisztotelészi tanok alapján. Sőt ez további magaslatokra<br />
hányt a középkori zsidó misztikumban (a kábbálá) és erre hajlamos<br />
közösségekben. Kiemelkedő példa Moses Mendelssohn Phaidónja a lélek<br />
halhatatlanságáról, természetesen a mai általános eszmevilággal<br />
összehasonlíthatatlan, racionalistának ígérkező Felvilágosodás közepette. A<br />
lélek életen túli maradandóságában, sőt visszatérésében való hithez<br />
hozzájárultak a zsidók ismétlődő viszontagságai a keresztes hadjáratok, az<br />
inkvizíció, és egyéb vallási bigottság által kiváltott vérvádak és pogromok,<br />
amelyek sokezres áldozatot arattak. Ezek egyenes kiváltója volt a 18-ik<br />
században a közép-európai Hászidizmus, amelynek egyik főpillére a<br />
megváltásban és a lélekvándorlásban való hit. A táncevá ugyan nincs rávésve a<br />
Hászid-mozgalom meglapítójának, a Báál Shém-Tovnak (rabbi Jiszráél ben<br />
Eliezer, 1698-1760) a sírjára, de követői annál inkább használták.<br />
A halottak megemlékezéséről szóló egyik legkoraiabb említést találjuk a<br />
9. századi Midrás Tánhumában (Mózes V. könyve, Háázinu hetiszakasz, a.). Itt<br />
a halottak említése Jom Kippurra van kitűzve. Az úgynevezett Máhzor Vitriben,<br />
a Simhá ben Sámuel rabbi (Rási tanítványa) által szerkesztetett imarendben,<br />
amelyet 1208-ban mások fejeztek be, kifejezetten tiltva van a halottak<br />
emlékének felidézése a három zarándokünnepen, A Kicur Sulchán Áruchban<br />
(szerzője az ungvári Shelomó Ganzfried rabbi, 1864) már a zarándokünnepekre<br />
is ki van terjesztve (133:21): Peszáh utolsó napján és sávuot második napján<br />
56 Sysling, i. m. 208.<br />
57 Gerlitz, Zehává (szerk.): Szifri Lidevárim, internetes változat:<br />
http://www.daat.ac.il/daat/vl/sifri-dvarim/sifri-dvarim01.pdf, 2011, 302.
31<br />
valamint semini ácáret napján is megemlékeznek a halottakról 58 . E<br />
szabályzatnak Mose Isszerlis (más néven Hárámá, 1520(?)-1572) rabbi, híres<br />
krakkói jesivavezető, és nagy talmudtudósnak számító európai kihatású<br />
rabbinikus személyiség véleménye szolgált alapul, amelyben liberálisan és<br />
kifejezetten a közösségi szokásokat is figyelembe vette (Sulhán Áruh, Hilhot<br />
Sábát, Dinéj Háftárá Uvirhotéjhá, 284:7). 59<br />
Az elhaltak emlékének a felidézése és lelkük békességét kérő fohász az<br />
első keresztes háború (1095-6) nyomán hatására terjedt el a németországi 60 és<br />
Európán végigszántó pogromok - amelyekben két hónap alatt kb. 12 000 zsidó<br />
lelte halálát - hatására. Ekkor jelentek meg az úgynevezett Memorbuchok 61 az<br />
egyes közösségek halotti listájával, amelyeket a következő századok folyamán,<br />
főleg az askenáz közösségekben kezdtek felolvasni, általában a Sávuot és a Tisá<br />
Beáv előtti szombatokon. E szokást mára is gyakorolják és világszerte szokásos<br />
Jom Kippurkor felemlíteni az előző év folyamán meghalt közösségi tagok<br />
emlékezetét. Ekkor keletkezett az Áv Háráhámim ima (általában a Sáhárit ima<br />
végén a tóra tekercs frigyszekrénybe való visszahelyezése előtt mondják),<br />
amelyben az Örökkévalót kérik az elhaltak emlékének őrzésére és vérük<br />
megbosszulására. Ebben az imában nincs túlvilági vonatkozás. Későbbi<br />
korszakoktól eltérően, feltehetőleg a 16. század végéig, a halottak<br />
megemlékezésének alkalmait korlátozták a fent említett szombatokra, mert mint<br />
említettük az ünnepi hangulatot nem akarták szomorítani. Ez a szokás<br />
kifejezetten a már említett MaHaRIL rabbi döntésén is alapult. A lengyel<br />
közösségek, bizonyára a sok üldözés és egyre gyakoribb öldöklés áldozatainak<br />
hatása alatt a halottakról való megemlékezést egyes kivételekkel bevezették a<br />
főünnepekre (pl. Ros Hásáná kivételével) és a szokás átterjedt más európai<br />
országokba. E dolgozat anyagának előkészítése során egy 1613-ban, Prágában<br />
kiadott imakönyv lett fellelve, amelyben már előfordul a személyes Házkárát<br />
Nesámot (a lelkek emlékezete, más néven Mázkir) imafejezet és benne a Jizkor<br />
ima, 62 amelyet az elhalt hozzátartozók és a közösség hallottai felemlítéseként<br />
mondanak. Ebben az imában is be van foglalva a tehi náfsó/náfsáh/náfsám<br />
58 Singer Leó, várpalotai főrabbi fordítása.<br />
59 A Sulhán Áruhnak és különböző fejezeteinek, amelyekben a Rámá szerkesztési munkája<br />
megtalálható, több és eltérő kiadása van. Itt az egyik legkoraiabb, ha nem is a legelső, lett használva,<br />
az 1579. október 30-i, Krakkóban nyomtatott változat.<br />
60 Nevezetesebbek a wormsi, speyri, mainzi és kölni, illetve a Rajna-völgyi pogromok. 1096 a héber<br />
időszámítás szerint 4456, vagyis "ו ,תתנ és ebből jön elnevezésük: a tátnávi pogromok.<br />
61 A Memorbuchok rituális használatához és dokumentációjához lásd: Duschinsky, Yaakov Kopel<br />
(más néven Charles, 1878-1944, Magyarországról elszármazott londoni főrabbi): Széfer Házkárát<br />
Nesámot Dekehilot Kodes Offenbach am Main, veod Kehilot Áhérot Bimedinát Áskenáz, Frankfurt,<br />
J. Kaufmann, 1924.<br />
62<br />
Máḥzor keminhág Ashkenáz, Prága, k. n., 1613, 301; Pl. hasonló megemlékezés: Spitzer-<br />
Komoróczy, i. m. Krakkói kézirat, Szentek Pizingben, 324.
32<br />
cerúrá bicror-háhájim mondat. Az itt közölt másolatban a Sátoros ünnep<br />
(Szukkot) utolsó napján recitált Jizkor imák vannak bemutatva:<br />
Szimhát Tórákor mondott Jizkor imák egy 1613-ból származó, Prágában kiadott<br />
imakönyvben<br />
A Jizkor, a Kol Nidréj imával együtt, mára a legszentebb és<br />
legbensőségesebb fohásszá nőtte ki magát különösen a vészkorszak után. A<br />
legkevésbé vallásos zsidók is igyekeznek eljutni a zsinagógákba a Mázkir<br />
szertatásra.<br />
A Mázkir imának több magyar változata van, amely a magyar zsidó<br />
neológiában fejlődött ki és terjedt el. Ezek kitűnnek fennkölt, lírai és<br />
szívhezszóló stílusukkal, habár egyesek mellőzik vagy kikerülik a túlvilági<br />
vonatkozásokat (például, Kiss Arnold főrabbi a másvilág kifejezést használta).<br />
A liturgikus használatban, a legitimnek vehető eltérésben az eredeti bibliai<br />
szövegtől, az imádkozó egyéni érzelmei és vallási képletei juthatnak kifejezésre.
33<br />
Érzékeltetésül bemutatunk egy töredéket Lőv Immánuel tudós szegedi főrabbi<br />
által fogalmazott imából:<br />
<strong>Egy</strong> ilyen magyar szövegű, tipikus, az egyebeknél rövidebb és célratörőbb<br />
fogalmazást használó Mázkir-változat található dr. Fényes Mór rabbi és tanár<br />
által szerkesztett imakönyvben:
34<br />
A mai lubavicsi-hábád irányzat magyar fordítása a bicror-háhájim<br />
kifejezést tartalmazó mondatnak: …lelke az öröklét kötelékébe foglaltassék a<br />
túlvilágon. 63 Az OR-ZSE Imakönyvben található fogalmazás valamivel<br />
ékesebb: …az ő lelke egyesülve legyen Ábrahám, Izsák…és mind a jámborok<br />
lelkeivel az örök életben, a paradicsomban… 64 .<br />
A bicror-háhájim jelen van az Él málé ráhámim imában is, amelyet<br />
szintén a halott(ak) lelki üdvéért mondanak a temetőben a halott elhantolása<br />
után, évfordulókon (Jahrzeitkor), és izraeli askenáz zsinagógákban a tóra<br />
olvasás után (a magyarországi szokások eltérőek). Kiemelkedően pontosnak<br />
tűnik, szóbelileg és értelmileg egyaránt Raj Tamás főrabbi "ל egy válaszában<br />
talált fordítás: Lelke legyen egybefűzve az örökké élők kötelékével.<br />
Ma, a Házkárát Nefásot szertartás további Jizkor imákat tartalmaz a<br />
holokauszt áldozatok, és Izraelben, a hősi halottak és a terror áldozatainak<br />
emlékére is.<br />
Összegezve, a hagyomány megőrzéséhez és tiszteletéhez elkerülhetetlen<br />
szimbólumainak tudatosítása, főképpen átérzése, és a táncevá összefüggésében,<br />
az elhaltak örökké élő emlékezetének jelképes kifejezése.<br />
ז<br />
Nagyszüleim felújított sírköve Szolnokon<br />
63 Sámuel imája (Simon Sároni ford., Naftali Kraus szerk.), Budapest, Chábád Zsidó Nevelési és<br />
Oktatási <strong>Egy</strong>esület, 1996, 349.<br />
64 OR-ZSE Imakönyv, reprint sorozat, Schőner Alfréd (szerk.), Haraszti György (sorozatszerk.),<br />
Budapest, OR-ZSE, 2004, 428.