Egy sírfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse

30
öröklétben lesz befoglalva. 56 Ezt a Midrás tovább fejleszti (az egyik példa:
Midrás Szifri, Mózes V. könyve, Vájéléh [hetiszakasz]: 305, amely a Mózes V.
31:14-hez fűzött midrás) 57 elbeszélve Józsua nem szűnő gyászát Mózes
halálakor. Az Örökkévaló Józsuát megvigasztalta Mózes lelkének biztosított
helyével a túlvilágban:
כיון שמת משה היה יהושע בוכה וצועק ומתאבל עליו ימים רבים עד שאמר הקב"ה ליהושע:‏ יהושע,‏
עד מתי אתה מתאבל והולך,‏
וכי לך לבדך הוא מת,‏
שנאמר:‏ ויקרא ה'‏ אלוהים למספד ולבכי ‏)ישעיה כ"ב(.‏
והלא לי מת,‏
שמיום שמת אבל לפני,‏
כענין
ולא עוד,‏ אלא שהוא מובטח לחיי העולם הבא,‏ שנאמר:‏ ויאמר ה'‏ אל משה הנך שוכב עם אבותיך.֗‏
A középkori zsidó vallás-filozófusok legkiválóbbjai is, mint
Májmonidész és még többen mások, az arab érdekszférába tartozó muzulmán
vallástudósok példáját követve folytatatták a lélek mivoltával és hollétével való
elmélkedést, a plátói és arisztotelészi tanok alapján. Sőt ez további magaslatokra
hányt a középkori zsidó misztikumban (a kábbálá) és erre hajlamos
közösségekben. Kiemelkedő példa Moses Mendelssohn Phaidónja a lélek
halhatatlanságáról, természetesen a mai általános eszmevilággal
összehasonlíthatatlan, racionalistának ígérkező Felvilágosodás közepette. A
lélek életen túli maradandóságában, sőt visszatérésében való hithez
hozzájárultak a zsidók ismétlődő viszontagságai a keresztes hadjáratok, az
inkvizíció, és egyéb vallási bigottság által kiváltott vérvádak és pogromok,
amelyek sokezres áldozatot arattak. Ezek egyenes kiváltója volt a 18-ik
században a közép-európai Hászidizmus, amelynek egyik főpillére a
megváltásban és a lélekvándorlásban való hit. A táncevá ugyan nincs rávésve a
Hászid-mozgalom meglapítójának, a Báál Shém-Tovnak (rabbi Jiszráél ben
Eliezer, 1698-1760) a sírjára, de követői annál inkább használták.
A halottak megemlékezéséről szóló egyik legkoraiabb említést találjuk a
9. századi Midrás Tánhumában (Mózes V. könyve, Háázinu hetiszakasz, a.). Itt
a halottak említése Jom Kippurra van kitűzve. Az úgynevezett Máhzor Vitriben,
a Simhá ben Sámuel rabbi (Rási tanítványa) által szerkesztetett imarendben,
amelyet 1208-ban mások fejeztek be, kifejezetten tiltva van a halottak
emlékének felidézése a három zarándokünnepen, A Kicur Sulchán Áruchban
(szerzője az ungvári Shelomó Ganzfried rabbi, 1864) már a zarándokünnepekre
is ki van terjesztve (133:21): Peszáh utolsó napján és sávuot második napján
56 Sysling, i. m. 208.
57 Gerlitz, Zehává (szerk.): Szifri Lidevárim, internetes változat:
http://www.daat.ac.il/daat/vl/sifri-dvarim/sifri-dvarim01.pdf, 2011, 302.