Egy sírfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse

20
A fenti meghatározás szerint az életnek nem lehet köteléke, de az élőknek
lehet, mint az élők közötti kapcsolat képletes, választékos stílusú sejtetése.
Továbbmenően, már fent is említésre került, hogy az idevágó bibliai idézet (1
Sámuel 25:29) helyes értelmezésében nem az életet említi, hanem az élőket. A
bibliai vers a fordításon túli, egyéb összefüggésű használatában, legitim
elhagyni szóbeli értelmezést és fokozott szóbeli képletességet használni,
elhagyva a fordításban használt csomójábant a hagyományosan begyökerezett
kötelék javára, ha az életet élőkre változtatjuk. Tehát, az alábbiakban a táncevá
értelmezése és fordítása ez lesz: legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.
A legrégebbi Magyarországon feltárt sírfelirat, amelyen a táncevá kiírt
variánsa jelentkezik 1350-ből származik és 1932-ben lett feltárva a vízivárosi
zsidó temetőben. 43 Ebben a feliratban a középkorban elterjedt használat alapján
nem a névtelen elhaltak köteléke van említve, hanem az Ősanyáké, Szárá,
Rivká, Ráhel és Leáé, mint az igazak képviselőié.
Scheiber főrabbi könyvében részletezett sírkövek szerint a római korból,
mint gyakorian máshol is, nem tártak fel Magyarországon héber feliratú
sírköveket, de a középkorban és a török hódoltság idején, a 14.-17.
századokban, már annál többet. A könyvben bemutatott 119 sírkő közül 39-en
van táncevá felirat, és ez elterjedtségéről tanúskodik. Érdemes felfigyelni az
egyes sírfeliratok végén a hiányos szövegre, mert feltehetően ezeknek legalább
egy részében a táncevá is előfordulhatott. Különösen kitűnik a török hódoltság
idején, hogy a 16.-17. századból eredő 83 fellelt sírkőből 29-en megmaradt a
táncevá. Ellenében a német szokásnak, amely, mint ma is, elterjedtebben
használja a ‏"ה ‏,‏t‏-תנצב a magyarországi sírköveken, hasonlóan a
morvaországiakhoz, rövidítési jeleket nélkülöztek, vagy felső diakritikát
használtak: ‏֗ת ֗ ה . Scheiber főrabbi könyvéből érdemes kiemelni a 62. leletet, 44
amelynek képe itt egy későbbi könyvből van idézve. 45 A sírkő 1672-ből ered és
1887-ben lett feltárva a budai Hess András tér 1. számú épületéből. Scheiber
főrabbi, Kohn Sámuel főrabbi és neves történész, a Pesti Izraelita Hitközség
főrabbija (Goldziher Ignác részvételével írta tanulmányát a sírkőről), valamint
Kaufmann David és Weisz Miksa előző tanulmányait pontosítva elemzi a
נ ‏֗צ ‏֗ב ֗
sírfelirat különösen érzelmes és gazdag szövegét, amely tükrözi egy özvegy férj
vágyódását elhalt felesége, Freudel úrnő, után. 46 A szöveggel szoros
43 Scheiber, Magyarországi zsidó feliratok, i. k. 87-8.
44 Uo. 62.
45 Fogaras Katalin - Haraszti György (szerk.), Antall Péter - Gedai Csaba (fényk.): Zsidó síremlékek
Budapesten, Budapest, Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004, 266. (Egyes további képek ebből az
albumból vannak kimásolva.)
46 Uo., a sír középső részén látható felirat (dr. Haraszti György szerkesztésében): Ezek miatt sírok én
szüntelenül / mert meghalt az asszony, a finom, dédelgetetett, drága és egyenes, / a tiszta lámpás,
ékes és dicséretre méltó, / a férje koronája, kinek szája bölcsességre nyílik […] Ki számlálhatná elő
jótulajdonságait / Tenyerét kiterjesztette a szegény felé mindig, (minden) időben / Vajon lehet-e
párját találni? / Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.