Egy sírfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse

9
földműveléstől és állattenyészettől, egyes bibliamagyarázók csak fantáziadús
képletekkel tudták kiegészíteni az emlékezetükben már nem eleven
bibliakorabeli életmódot. Mint különlegesen idevágót érdemes megemlíteni
Dávid Kimhi rabbi (1160-1235) magyarázatát, amelyben úgy értelmezi Ábigájil
áldását Dávidra, mint olyanra, aki az Örökkévaló védelmére érdemes, mert
parancsolatait betartja. Evvel egyben Kimhi megcáfolja Jonátán arámi nyelvű
fordításának túlvilági vonatkozását. 21
Fontos kihangsúlyozni, hogy a bibliai szóhasználat, a maihoz is
hasonlóan, a lélek (nefes vagy nesámá) fogalmát nem a testtől 22 független
különálló szubsztanciára vonatkoztatta, hanem, mint az élet, vagy az élő
emberek, az emberi testet mozgató, éltető szellemet használta. 23 Tehát, lelket
említve, Ábigájil Dávid létére, életére vonatkoztatja áldását és hasonlóképpen
életben lévő ellenségei létezésének megsemmisítésére.
A fentiek ellenére a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, vagyis rövidítése,
a táncevá, mint mozaikszó felkerült a sírokra, evvel nemcsak kifejezve a halott
rokonainak és a közelállóinak vágyódását utána, hanem hitüket a halál utáni
létezésben, a lélek további, a földi életen túli szerepében. Ez semmiképpen nem
jelenti a zsidó hívők lázadását Isten határozata ellen, vagy kétkedésüket a halál
véglegességében, mint a földi élet befejezésében, hanem inkább a mindenkori
hívőnek szánt gyászt enyhítő vigaszt, az Isten közelségében levő lelkek
megőrzését, míg eljön a kollektív - és nem az individuális - feltámadás.
A táncevá-felirat hagyományának követése több szempontból fontos:
elterjedtsége, maradandósága és egyéb rituális összefüggései miatt. Ennek
bemutatására említünk egy pár régészeti leletet, amelyeknek főleg időbeli vagy
antropológiai fontossága van. Időbeli pontosítás hiányában, de megközelítőleg a
középkor kezdetén, az i. sz. 2-7. századnak tulajdonított sírköveken kivehető a
bicror-háhájim héber kifejezés. E kifejezés több szókörnyezeti változatban
fordul elő. A fent már említett szóbeli magyar fordítás: az élet, vagy
helyesebben az élők csomójában, illetve a mára legszélesebben elterjedt magyar
nyomtatásos használatban: kötelékében.
21 Mikráot Gedolot, Lublin, Schneidmesser & Hornstein, 1918, 213-4.
22 A héber bászár=hús, de átvitt értelemben a Tanach, mint testet használta. A későbbi rabbinikus,
arámi behatású szóhasználat már a guf szót használja, mint test.
23 Vö: Gábor, György: Legtávolabb az Örökkévalótól, Az ókori zsidóság halál- és túlvilágképe és a héber Biblia in: A
szentély és a vadak. Az emlékezés technikái, Budapest, Új Mandátum, 2000, 80-124 (a tanulmány internetes változatát
használva [http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm] a releváns oldalak nincsenek felmutatva.