Egy sírfelirat történelmi értelmezése - Or-Zse

8
Két végén erős zsinegre kötött hosszúkás alakú erős vastag bőr vagy más anyagú darab, mely biztosítja a
beleteendő kődarab stabil helyzetét. Használata következő: a parittya két zsinegének egyik végére hurok
segélyével a mutatóujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszússágban a mutató és középujj
közt tarttatik erősen, s a tartóra egy kavics helyeztetik, akkor a levegőben az eszköz néhányszor megforgatva
a zsineg szabad vége kieresztetik s a parittyában levő kő suhogva messze röpül 20 .
A fenti képeken pontosan láthatjuk, hova helyezik az elhajítandó követ a
parittyában, amely erre a célra megfelelő tartóban van, nem a parittya
„közepén”, se nem a „fenekén”, mint az egyes fent idézett fordításokban. A káfhákelá
héber kifejezés szóbeli fordítása: a parittya kanala, formája után. A fenti,
jobboldali kép egy korabeli pásztort mutat fegyverével, a parittyával, és az
oldalán viseli a kövek tarsolyát. Érdemes megjegyezni, hogy az effajta parittya
angol elnevezése ma is shepherd’s sling, tehát pásztorparittya. Megemlítendő,
hogy a parittya időtlen idők fegyvere volt, nem csak az, amellyel Dávid
legyőzte Góliátot, hanem a régebbi korok csapatai parittyával felfegyverzett
egységekkel is harcoltak. Tehát, teljesen logikusnak tűnik, hogy Ábigájil a saját,
szerves környezetéből való képleteket használt Dávid kiengesztelésére, és
kizárt, hogy Ábigájil nem az akkor élőkre célzott volna, hanem valamilyen
túlvilági lélekvilággal kecsegtette volna Dávidot. Ugyanakkor ezt poétikusan
tette, olyan formán, amely a későbbi képzeletet is fellángolta. Hiszen az élet,
lélek, az igaz Isten-követők és ezek ellenségei lettek a görög, a középkori,
muzulmán, zsidó és keresztény filozófusok, teológusok és hittérítők a
túlvilággal, a lélekkel és feltámadással foglalkozó tanaiknak az oszlopai. Nem
csoda, hogy sok évvel későbbi korokban, miután a zsidó nép elszakadt a
20 A Pallas nagy lexikona, kissé módosítva.