Nyelvi udvariassági formák Mikszáth Kálmán novelláiban és ...

7. Nyelvi udvariassági formák a novellákban
Az adatok feldolgozásakor, csoportosításakor a partnerek közötti viszonyt tekintettem
osztályozó szempontnak. Így megkülönböztetem a családon belüli, baráti,
valamint a formális (hivatalos), illetve az informális nyelvi udvariassági formákat,
valamint az esetlegesen ehhez kapcsolódó köszönéseket. Mivel igen gyakran szoros
egységet képeznek, valamint maga a köszönés is igen információ gazdag lehet a beszélők
közötti viszonnyal kapcsolatban. Ilyen értelemben a beszédpartnerre utaló
nyelvi jelek közé sorolom.
7.1. Családon belüli nyelvi udvariassági formák
A család az emberek közötti kapcsolatok egyik közvetlenebb, legbensőségesebb
változata. Akár a férj s feleség kapcsolatát, akár a szülők s gyermekeik közötti viszonyt
vizsgáljuk. Mindez megmutatkozik a családtagok közötti beszédben is.
Igen gyakori, hogy a család tagjai keresztnevükön szólítják egymást. Ez bizalmas
viszonyt fejez ki, hiszen személyesebb jegye egy embernek, mint a vezetékneve.
„- Nézd Boriskám, nézd meg jól azt a hosszúhajú magas embert – súgta kis
hugának Ágnes –, az vitte el a Cukrit.” (Mikszáth, 1982: 68)
A keresztnéven való megszólítás mellett igen gyakori, hogy a családtagok egymást
rokonsági viszonyuknak megfelelően szólítják meg. Azaz az apa, anya, papa,
mama stb. szavakat használják megszólításként:
„- Ugyan, papa, papa!…” (Mikszáth, 1994: 14)
„- De hiszen ez borzasztó, elkésünk. Mit gondolnak felőlem Lazsányiék és
Katica? A p u s k a , szólj kérlek, vendégeidnek.” (Mikszáth, 1994: 16)
„- Kedves menyem! – szólt ünnepélyesen s oly hűvös volt minden szava,
mint egy fejedelemé…” (Mikszáth, 1994: 74)
16