Nyelvi udvariassági formák Mikszáth Kálmán novelláiban és ...

3. A megszólítások, köszönések vizsgálata a magyar nyelvészetben
A vizsgálatok múltja valamivel több, mint száz évre nyúlik vissza. A XIX–XX.
század fordulóján a tiszteletadás nyelvi kifejezőeszközeinek vizsgálatával a klasszikus
nyelvészeten belül elsősorban történetileg foglalkoztak.
3.1.
A beszédpartnerre utaló nyelvi elemekkel kapcsolatos nézeteit elsőként PONORI
THEWREWK EMIL fejtette ki (Az udvariasság nyelve: Nyr. 26: 9-15, 101-108).
Ugyancsak 1897-ben jelent meg ZOLNAI GYULA munkája (Ön, maga, kegyed: Nyr.
26: 163-165), melyben már szociolingvisztikai szempontokat is figyelembe vett. A
történeti szempontú megközelítések közül a legátfogóbbat KERTÉSZ MANÓ készítette
(Az udvarias magyar beszéd története. H. n., 1933).
3.2.
Már a XX. század első évtizedeiben kitértek a nyelvjárások leírásánál a beszédpartnerre
utaló nyelvi elemek vizsgálatára is. (Erről tanúskodnak a következő munkák,
HORVÁTH ENDRE, A bakonyi nyelvjárás, Bp., 1906; OLÁH GÁBOR, A debreceni
nyelvjárás, Bp., 1906 valamint BÖSZÖRMÉNYI GÉZA, A jánosfalvi nyelvjárás, Bp.,
1906.)
3.3.
Az 1950-es évek társadalmi átalakulásaival változtak a megszólítások és a köszönések
is. De a vizsgálódás módszerei, szempontjai döntően nem ettől változtak
meg. Ez egyaránt elmondható a leíró és a történeti nyelvészetről is. A változás oka
másban keresendő. A nyelvtudomány számos részdiszciplínájában a beszéd, az élőnyelv
vizsgálata került előtérbe. Ennek következtében lehetetlenné vált a nyelvnek a
társadalmi környezettől való elszakítása. Az udvarias nyelvhasználatot egyaránt
vizsgálja az összehasonlító nyelvészet, a szociolingvisztika, a nyelvészeti pragmatika,
az antropológiai nyelvészet és a kommunikáció elmélet is. Ennek következtében
6