Nyelvi udvariassági formák Mikszáth Kálmán novelláiban és ...

kárt a főispán levelének tartalmáról, mivel erre directe felhívott - de
egyebekre nézve várom esetleges szíves utasításodat, illetve állásfoglalásodat.
- Ha ez ügyben esetleg hazajövetelem előtt velem valamit közölni
óhajtanál - talán Lacika útján izenhetnél pár sort, nehogy ezzel
is fárasszalak most, mikor annyi a levélírásod.
Nagyon örültem a Tanítói ünnepély szép sikerének.
Ő Nagysága kezeit csókolva, k. fiaidat üdvözölve vagyok
mindenkor kész kötelezett
tisztelő híved
Révai Mór
(430. levél, Révai Mór Jónos – MK-nak)
A magázásából tegezésbe való átváltást a két fél közötti kapcsolat megváltozása
magyarázza. Míg az első levélben Mikszáth a könyveit kiadó társulat egyik
vezetőjéhez írja levelet, addig a későbbi levelekben már két személyes jó barát leveleiről
beszélhetünk, amit a szövegek tartalmával, hangvételével is alátámaszthatunk.
Az előbbieket támasztja alá az a három levél (374. 394. 465.) is, melyeket a
Révai Testvérek Irodalmi Intézett küldött Mikszáth Kálmánnak. Ezek közül kifejezetten
tanulságos az utolsó levél:
[Budapest, 1910. máj. 16. ]
Nagyságos Urunk!
Egyik művében Nagyságod azt a személyes reminiszcenciáját mondja el,
hogy midőn egyszer egy vidéki kastélyban vendégképpen töltött egy éjszakát,
arra kérte a házigazdát, hogy adna valami olvasmányt, mert lefekvés
előtt rendesen olvasni szokott. Ez a kérelem nagy zavart okozott a
háziaknak, mert hosszas keresés után egy régi lőcsei kalendáriumnál
egyebet nem bírtak a házban felkutatni. Se könyvnek, se könyvszekrénynek
semmi nyoma nem volt.
Hogy a Nagyságod horpácsi dominiumának vendégei valamikor így ne
járjanak, felkértük Csepreghy mestert, rójon össze egy nagy könyvszek-
40