Nyelvi udvariassági formák Mikszáth Kálmán novelláiban és ...

Ha írok, telefonon üzenek a szerkesztőségi szolgának - s e szolgán kívül
tíz év óta más személyiséggel nem beszéltem, sem élőszóval, sem írásban.
Már ti. az irodalmi köröket értve. Mert egyébként elég jól érzem
magam, s pajtáskodó ember vagyok a politikusok közt. Irodalmi érintkezésektől
azonban régen megcsömörlöttem.
Sok szerencsét kívánok a küzdelemhez. Bizonyára megvan annak is a
maga szépsége, édessége. Figyelemmel fogja kísérni
híve
Mikszáth Kálmán
(398. levél, MK – ismeretlen tanárnak)
A megszólításban Igen tisztelt tanár úr! szerepel. A foglalkozás megnevezése,
valamint a tisztelt és az úr a megszólításban formális kapcsolatra enged következtetni.
Ezek alapján a levél címzettjét a polgári társadalomba sorolhatnánk. Azonban, ha vizsgálódunk
az ezzel a korral foglalkozó társadalomtörténeti munkákban, akkor megállapíthatjuk,
hogy a tanárokat az úri középosztályba, a honoracior osztályba sorolják. Nem
indokolatlan azonban a polgári társadalomhoz való sorolásuk sem. Életformájukat,
lakóhelyüket, öltözködésüket vizsgálva sokkal inkább a polgári, mint a történelminemzeti
társadalomhoz tartoznak. Magyarázza ezt az értelmiség elkülönülése a volt
nemesi osztálytól.
Mikszáth a levélben magázó (önöző) formát használ, mely szintén a formális
kapcsolatot támasztja alá. Az elköszönésként használt aláírás is az előzőeket igazolja.
Azaz a beszédpartnerek között formális kapcsolatról beszélhetünk, illetve a polgári
társadalom tagjai közé sorolhatóak.
A harmadik levélnek ismételten a feladója az ismeretlen, címzettje Mikszáth
Kálmán.
[Budapest, 1910. május 16. után]
Nagyságos Úr!
Bocsásson meg bátorságomért, de igazán sokáig vártam egy nálam hivatottabbra,
míg végre félek, visszahozhatlanul elrepül az alkalom perce.
50