Konferenciakötet letöltése - Edutus Főiskola

Ilyés Ferenc : Közösségi szerveződés lehetőségei a Székelyföldön, helyi termék fejlesztése, piacra juttatása
„Egy ujjból nem lesz ököl”
Szekció: Helyi élelmiszerláncok és fenntartható vidékfejlesztés
nyög”(Kőváry,1853) 1 . Ezen megállapítás minden feltétele teljesül a Székelyföldön, sőt kiegészül az 1990-
es évek utáni folyamatos demográfiai vesztséggel és a 2007 utáni gazdasági válsággal.
Ha az erdélyi magyarság helyzetére lefordítom a fentieket, akkor a következő helyzetkép vázolható:
szétszabdalt társadalom, általában rossz anyagi helyzetű közösségek;
jogilag tisztázatlan köz- és magánvagyoni állapot; a kollektivizált vagyont egy kisebb csoport
leprivatizálta;
a kisközösségekben elfojtott konfliktusok lappangnak;
az államosított tulajdon jelentős részét még nem kapták vissza az örökösök;
a Hangya Szövetkezet államosított vagyonának felleltározása meg sem kezdődött;
a közösségi vezetők elveszítették irányító szerepüket (itt gondolok egyaránt az egyház, a politika
és a hatóságok szerepére);
a központi hatalomnak nincs és nem is érdeke regionális gazdasági stratégiák kidolgozása;
hiányzik egy ésszerűen kidolgozott gazdaságfejlesztési elképzelés az anyaország részéről.
A 2008-as gazdasági válság utáni időszakban bebizonyosodott, hogy az egyén senkire nem
számíthat, magára maradt, nem mondja meg senki, hogy mit kell tenni, mert mindenki saját magával van
elfoglalva: az állam az állami bevételekre koncentrál a „hegy alatt abrakolt ló” szindrómával küszködő
cégekről a sokadik bőr lehúzásával, a bankok a konszolidációval vannak elfoglalva, az óriásvállalatok a
költségek minimalizálásával és a profit maximalizálásával.
1 Cserti Elek – Egyed Ákos – Kerekes Jenő – Somai József: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából (XIX-XX.
század). Kolozsvár, 2001, 36. oldal
34