Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

ó
Bevezetés.
megfeledkezni. « egy jószív, becsületes tékozló (folytatja
Sándor), ki élni sohasem fog tudni, kinek utóbb
is el kell romlani, minthogy Jupiter tet ambróziával és
nektárral nem táplálja, de a kin segíteni nem lehet a
nélkül, hogy az tet segít is el ne romolják.)) És ezen
természete már az iskolában mu*itkozott ; már itt « kifejlett
benne a mértéktelen adakozásnak, hogy ne mondjam
tékozlásnak hajlandósága, melynek azonban leginkább jószívség
és minden jót másokkal megosztani vágyás volt
valóságos kútfeje ». De jókor fejlett ki természetének
másik sajátsága is. ((A nyugtalanság, habozás, ingatagság
gyermekkorától fogva kitn vonása volt természetének.
Heves volt mind feltételeiben, mind azoktól elállásaiban.*
Még késbb is, mikor már nyugodtabb és higgadtabb
lett, megmaradtak jellemének szerencsétlen elemei : könynyelmsége,
hevessége, akaratossága, szenvedélyessége.
cDe jó szívei), folytatja bátyja, «és ennek minden jóra,
szépre rögtön felolvadása, felindulása minden tetteinek
kellemes szint ada, és gyermeki szíve simulása barátihoz
személyét kedvessé és társaságát érdekessé tevék ». Igaza
van Sándornak : nagyon szerették Károlyt, öregek és
fiatalok egyaránt rajongó vonzalommal csüggtek rajta és
kevés írót sirattak meg oly mélyen és szintén, mint a
Grácziáknak e kedves fiát.
Kisfaludy Károly élete két fkorszakra oszlik : ifjúkori
vándoréveire (1819-ig) és pesti tartózkodásának éveire
(1819— 30). Életének els fde még mindig igen sok
pontban homályos ; ekkor kereste pályáját és hivatását,
melyet voltakép csak 30 éves korában, ekkor is jóformán
egy véletlennek kedvezésébl, talált meg; még hátralev
tíz évében komoly lelkcsséggel i> lázas szorgalommal