Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

I o "Bevezetés.
1811. márcz. ty-én Csek József kapitány is. a kivel szolgált,
1000 p. frtot kölcsönzött neki, mit csak a költ
halála után mint alezredes kapott vissza. Ez volt k'ílönben
költnknek egyetlen adóssága, mely után 1820 —
30,
kamatot fizetett. Trhetetlen helyzetének gyors elhatározással
vetett véget : otthagyta 1811 augusztusban a katonaságot,
melyhez már a schönbrunni béke megkötése
óta nem volt többé kedve, és elment Tétre ; de a méltán
felbszült apa látni sem akarta, hanem cselédjeivel kidobatta
fiát, a kirl azt kellett hinnie, hogy vesztébe indul.
Ezt még sem várta Károly, kit atyja keménysége kétségbe
ejtett. cAz öreg úr azt írja, hogy nem haragszik,
ha elhagyom hazámat és messze megyek (írja nénjének
1812. jun. lo): Isten néki tehát ! még egyszer, és hiszem
legutoljára, a vándor-bothoz nyúlok, és azzal a feltétellel
elköltözöm, hogy Magyarországot soha ne lássam. Egy
sírt mindenhol találok. » Nem volt más menedéke, mint
szeretett nénje, Teréz, a ki férjével. Farkas Gábor nyugalmazott
kapitánynyal, Vöröczkön lakott. Néhány nyugalmas
hónapot töltött itt nemeslelk nvérénél, rajzolgatva
és verselve, mit elvétve már évek óta folytatott
volt. Volt is már egy kis irodalmi munkássága, melyre,
saját vallomása szerint, els sorban Kisfaludy Sándor
mködése ösztönözte. « Fogékonysággal bírván a szép
iránt (írja 1820. febr. 29. Gaál Györgynek), legelsben
legidsebb bátyám, Sándor, lelkesített: ha (Himfy) nem
ír, nehezen gondoltam volna rá valaha ». Már említettük
legrégibb fenmaradt költeményét: Hadi ének Olaszcrszágban
(1805). Ifjúkori egyéb versein kívül (milyenek Jl reménységhez,
Jl legszebb gyöngy, Jl barátsághoz, Jl szerelem,
"Leó és Lina, Végs óhajtás stb.) maradt ez idbl