Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

!
;
::
!
;
44- E/i5 könyv.
"")
Hallod-e! az óra üt már!
Itt
az elválasztó határ,
Mely szívedtl elzár :
Ha igaz, mit szívem érez,
Meglátlak! Jj hát mellemhez,
Szeret szívemhez
Itt egy könny, mely sérelmembl
Reád hull s nedves szemembl
H szivedre gördül :
Kér, hogy drága szerelmeddel
emlékeddel
A távolt is
Ihlesd, s ne feledd el!
ELTÖ KELET.
Végezd, Sors! a mit reám kimértél.
Ontsd le mérged életem kelyhébe.
Vedd vissza, a mit egykor Ígértél
Az ifjúság aranyidejébe'
Végy vissza mindent, a mit csak szeretek.
Vezess egy új tövises pályára,
A földi ínség legfbb pontjára
A nagy megtörtént : többet nem veszthetek.
Nem rettegek, az id bármit ád
Mert az erszak ermet neveli
Lenyomja a gyönge szív fájdalmát
És a lelket sorsán föllemeli :
Habár méltatlan s nehéz üldözések
Irgalmatlan megfosztnak mindentl.
Ha mind addig, míg létem sírba dl.
Köri fognak vad s kínos szenvedések.
Egy tárgyért hevült vala kebelem.
Körüle forgának minden reményim
Oh hányszor fölemelkedtek velem
Az egekig annyi tzérzeményim !