Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

;
40 "Els konvv.
Leo jámbor s kedvelt atyjának
Egyetien egy magzatja.
Jó ifjú ; tz indulatjának
Korán lett áldozatja
Mert élete tavaszában.
Ifjúsága virágában
Emészt tzzel szerété.
De szerelmet nem nyerhete.
Hasztalan vallották szemei
Ers s ritka szerelmét,
Hiába hirdették könnyei
Fájdalmát s nagy sérelmét;
Csak hasztalan töprenkedett,
Esdcklett és reménykedett,
Lina t nem szerette.
Áldozatit megvetette.
Remények közt s félelmében
Két tavasz már távozott,
De boldogtalan szerelmében
Sorsa még se változott.
Végre tartandó insége,
Lina makacs keménysége
Erejétl megfosztotta,
Bágyadt testét hervasztotta.
Csak még egyszer kivánta látni
Imádott ellenségét,
Szakadó melléhez szorítni
Elvesztett üdvösségét.
Eljött Lina — de az a szív.
Mely hozzá volt halálig hív,
Már kigyötrdött, már nem vert,
Csak hideg hamvában hevert.
Ott fekszik kegyetlen prédája
Lina álnok szivének.