Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

;
:
38 Els könyv.
Uj gondolat becsét, malasztját elveszti
Csak az boldog, a ki szerettetik s szeret.
Kinek a szerencse hatalmas karjával
Csillagkoszorút tesz imádott fejére :
Hányszor küszködik az mosolygó sorsával!
S dicssége válik élete terhére.
Mit a halandók jót és édest vevének,
Belle fakada e bség szarvából ;
Magok a jobb lelkek szerelmet értének
A nagy teremtnek legels szavából.
Ki e földön éleng, malasztját ismeri,
S örökön lángoló oltárához járul,
Orömit, kényeit e tündértl kéri.
És hymnusokat zeng égi jutalmárul.
A lélek hatalmat s minden tehetséget
Egyedül az igaz szerelemtl vészen,
S mágusi ervel minden lehetséget
Csak könnyen meghódít és valóvá tészen.
A tiszta szerelem bájoló körében
A mennyei láng a mellben fentebb lobog.
Megtisztul a lélek, s békít ölében
A megbántott szív a megbántóén dobog.
Az anya természet frigyes barátnéja
Meleg karjával a földet átöleli,
A mérget bal sorsunk keblébl kiszíja,
S a világot szelíd kebelén neveli.
Szent egységben tartja mind a földieket,
Boldogító nyomát békesség követi
Rózsalánczczal összeköti a szíveket
És déltl éjszakig egymáshoz vezeti.