Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
TÁNC<br />
Halász Tamás<br />
Ifjak a<br />
léthatáron<br />
A<br />
■<br />
z idei Szóló és Duó Nemzetközi Táncfesztivállal némi átfedésben<br />
lévô programot láthatott a Trafóban a 2005-ös, tavaszi<br />
Inspiráció közönsége. A négy felvonultatott alkotást szemlélve ez nem<br />
keltett igazán zavart, még e sorok szerzôjében sem, aki az említett rendezvényen<br />
zsûritagként és kritikusként egyaránt véleményt alkothatott<br />
Haraszti Adrienne Persona és Nagy Csilla Blû címû, a Trafóban is<br />
mûsorra tûzött opusáról. A fiatal koreográfusok bemutatóján látott<br />
másik két munka, Juhász András Rész · m címû videoperformansza és<br />
Molnár Csaba Azúr címû kettôse pedig olyan izgalmakkal szolgált,<br />
amelyek kerekké tették ezt az elgondolkodtató estet.<br />
A „helyzet fokozódása” mind gyakrabban késztet arra, hogy<br />
kortárs táncmûvészeti elôadásról írott soraimba némi távlatosságot<br />
vigyek. Így volt ezzel az Inspiráció – immár másodszor felkért<br />
– konferansziéja, a Hudi László társulatvezetôvel és Sebestyén<br />
Rita dramaturg-szakíróval az est válogató zsûrijében is helyt kapott<br />
Ladjánszki Márta táncos-koreográfus is. Markáns, iróniát<br />
sem nélkülözô kommentárjaiban egyértelmûen célzott rá, menynyire<br />
belterjes közönség ül a nézôtéren (legalábbis így tett az általam<br />
látott második napon). Egy hosszabb átállás során volt mersze<br />
megkérdezni, ül-e „civil” a nézôtéren. A közel telt házas est<br />
látogatóinak soraiban alig emelkedett fel kéz a kérdés nyomán.<br />
E mozzanat nem tartozott a leglélekemelôbbek közé, bár a „táncosok<br />
nem nézik egymás munkáit” kezdetû siralmat mindenesetre<br />
tényszerûen is cáfolta. A szakmai közönség bôséges felvonulásán<br />
való örvendezés mellett azonban elgondolkodtató, hogy az Inspiráció,<br />
ez a – szezon termésétôl függôen, magától értetôdô módon<br />
hullámzó minôségû – értékes kezdeményezés miért talál csekély<br />
visszhangra a civil oldalon. És érdemes elfilozofálni azon is, vajon<br />
miért szûkült be a kortárs mûvészetek promóciós lehetôségi köre,<br />
láthatósága ilyen rohamosan és mára már elviselhetetlenül a hazai<br />
nyomtatott és elektronikus sajtóban.<br />
A tizenegyedik évébe lépô, évente egy-két alkalommal jelentkezô<br />
bemutató számtalan, jelentôs szakmai rangot kivívott fiatal<br />
koreográfus és táncos számára jelentette az elsô, fontos megmérettetést.<br />
Mustráin kiemelkedô szkeccseket, töredékeket és rövid,<br />
teljes darabokat láthattunk korábban is. Az Inspiráció születését<br />
követôen hasonló, a fiatal alkotók megmutatkozását segítô – versenyszerû<br />
vagy csak lehetôséget teremtô – kezdeményezés indult<br />
el. A Trafó Pólusok-estjei, a MU Színház Duplexe, az Orkesztika<br />
Alapítvány rendezte már említett Szóló és Duó Táncfesztiválok<br />
mind a kínálatot, a lehetôségek körét gazdagítják. Az Inspiráció<br />
értékét, egyediségét az adja, hogy itt az újítók – teljesen ismeretlenek<br />
csakúgy, mint a szûkebb, de akár egészen tág körben is ismertek<br />
– teljes pompájukban mutathatják meg új, kísérletezô munkáikat.<br />
Lehetôségeik határa majdnem a csillagos ég: a Trafó igen<br />
XXXVIII. évfolyam 7. szám<br />
INSPIRÁCIÓ 2005 ■<br />
jelentôs technikai háttere. E háttér tette szinte vadonatúj élménnyé<br />
számomra a két, már ismert munkát, Haraszti Adrienneét<br />
és Nagy Csilláét. Hozzáadott az újdonságérzetemhez az a tény<br />
is, hogy a jelentékeny színpadon történô megmutatkozás elôtt<br />
mindketten bizonyos mértékben hozzányúltak alkotásukhoz.<br />
Haraszti Adrienne Henry Purcell csodálatos muzsikájára komponált<br />
vallomásos szólót, táncát Pete Orsolya kiváló fényei kísérték.<br />
A hatperces Persona címû alkotás erôs, egybedolgozatlan<br />
képekben fogalmaz: minimális technikai követelmények közt –<br />
érdekes módon – sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám. A színt<br />
vertikálisan felezô tengelyre állított, dekoratív árnyjátékkal induló,<br />
lendületes szóló mindenképp emlékezetes, de talán pont<br />
personasága, személyessége erodálódott. A koreográfia egyfajta<br />
megszabadulástörté<strong>net</strong>, a szabott formák közül kilépô test a hôse.<br />
Az indulat szándékát érezni, de maga az indulat ezúttal nem jön<br />
át. Haraszti Adrienne – aki mintha stylisttal karöltve nyúlt volna<br />
hozzá munkája elôzô változatához – óvatoskodni látszik, néhol<br />
tétovázni érzem. Pedig a Persona, ha a koncepciót önmagában<br />
nézzük, egy viharos szándéknyilatkozat, egyfajta szabadulásélmény<br />
rövid törté<strong>net</strong>e.<br />
A kifinomult eleganciájú, tehetséges táncosnô, Nagy Csilla<br />
korábban már több pályatársa alkotásában bizonyított. Ezúttal<br />
önmaga koreográfusaként debütált: a Blû szintén lélektani mozgókép.<br />
A játékos egy finom, cseppet szentimentális kelléket, egy<br />
elemmel mûködô, tenyérben elférô, apró hangulatlámpát használ<br />
szólóalkotásában. A magányos, keresgélô alak saját fantáziája terepén<br />
jár. Temperamentumos mozdulatai belsô monológ szóvagy<br />
gondolatfoszlányai. Modern királykisasszonyos jelmezében<br />
játszik a lámpással, a pontszerû, homályos foltokban megvilágított,<br />
bal színpadi félben. A Blû elôzô variánsához képest érdekes<br />
újítás, hogy a korábban kizárólagosan használt térfélbôl kilép, és<br />
birtokba veszi a jobb oldalt is. E mezô tárgyilagos, intenzív fényben<br />
úszik. A táncosnô visszatér a „homályzónába”, a szórt fények<br />
közé. Az utolsó pillanatokban a háttér hatalmas vásznához közelít,<br />
árnyéka felkúszik a felületen, a kicsi lámpát lapockái közé<br />
veszi. Az apró fény most fej az eleven testen. A láthatóvá tett megvilágosodás.<br />
A mezôny kakukktojása Juhász András, aki 2003-ban végzett a<br />
Magyar Iparmûvészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán.<br />
A látványtervezô-mûvész munkáival a Trafó közönsége a TÁP<br />
Színház elôadásaiban találkozhatott. Rész · m címû performanszának<br />
kísérleti bemutatójára tavaly a Stúdió Galériában került sor.<br />
Alkotásának – mely az Inspiráció nyitó produkciója volt – rendhagyó<br />
terében egy-egy hegedûs (Bátki Viktor), brácsás (Zombori<br />
József) és táncos (Szász Dániel). Juhász munkájában a video- és<br />
hangtechnika új vívmányait veti be. Pontosítok: relatíve újak ezek<br />
a vívmányok. A performer használta eszközökkel évekkel korábban<br />
keletkezett külföldi produkciókban – legutóbb az angol–izraeli<br />
Jasmin Vardimon vendégelôadásában – már a Trafó nézôi is<br />
találkozhattak. Juhász András izgalmas ötletekre építô, kísérleti<br />
munkája azért nevezhetô igen jelentôs áttörésnek, mert benne újszerû,<br />
izgalmas találkozásnak lehetünk tanúi. Az Artus Színház<br />
rendkívül innovatív szellemû elôadásait leszámítva a hazai táncmûvészet<br />
e technikai lehetôségekkel (legyünk most finomak) nem<br />
érezte szükségét foglalkozni. Hogy a testre szerelhetô, rendkívül<br />
mobilis mikrokamerák, a projektorok miféle látványos távlatokat<br />
nyithatnak a test, a mozdulat mûvészei elôtt, azt a Rész · m kiemelkedôen<br />
bizonyította.<br />
A produkcióhoz lezárták a Trafó nézôterének kétharmadát, a<br />
nézôi tömeg jelentôs része a színpadból lekanyarított, fekete fóliával<br />
letakart negyed körcikkelyen állhatott-ülhetett. Elôzetesen<br />
felajánltatott a darab alatti szabad mozgás lehetôsége, de az erre<br />
aspiráló alkotói szándék már számos hasonló produkció esetében<br />
megbukott, nem volt ez most sem másként. A színpad fölött, átlósan<br />
hatalmas vetítôvásznat, azzal szemben, annak két oldalán<br />
távolabb egy-egy kisebbet helyeztek el. A játék kezdetén a nagy<br />
<strong>2005.</strong> JÚLIUS ■ 2 5
Change language