2006. június - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖR
(Jarábik Klára) közt románc szövôdik. A szereplôk az utca lakosai.
Foszlányokat, morzsákat csipegethetünk fel a Greifswalder
Strasse mentén elhull(at)ott mindennapi életekbôl.
A színészi játék nem sokat ad hozzá a pergô képekben csapongó
történethez, inkább illusztratív jellegû. Schimmelpfennig nem akciókra,
hanem a szituációkról és a belsô történésekrôl szóló tudósításra
koncentrál. A szövegcentrikus színház elemelt és közvetlen
játékmódot kívánna, de a kecskeméti elôadásban a játék olykor a
civil jelenlétig süllyed, sokszor a nézôhöz való kifordulásokban,
kimerevített nézésekben és erôltetett hangoskodásban merül ki.
helyett Clara érkezik dolgozni. Rudolf beleszeret a zsiráfszerû
lányba (akit ketten, Pitz Melinda és Erdélyi Andrea játszanak),
miközben felvonulnak a modern élet szimbólumai, allegóriái. Rudolf
záráskor szerelmet vall Clarának, de az felszáll a villamosra.
A férfi hazamegy, barátnôje, Kiki (Kéner Gabriella) kérdôre vonja,
erre Rudolf inkább visszamegy éjszakázni a boltba. A leszbikusok
újra megjelennek álmában, és kikacagják. A férfi felriad, belép
Clara, és lelövi.
Nézegetem a mûsorfüzetben az író rokonszenves fotóit. Huncut,
de átható pillantása van. Nem romantikus alkat, egyszerûen
Jarábik Klára (Kátya), Magyar Éva (Simona), Horváth Erika (Bille), Pitz Melinda (Clara 1)
és Erdély Andrea (Clara 2)
Walter Péter felvétele
A színészi játékból hiányzik a szöveg ökonomikus építkezése, a figurák
belsô életének stilizált ábrázolása, helyenként elsikkad a
történet naturálison átáramló szürrealitása.
Pedig ebben a világban éppen az aznapi mindennapi élet válik
különössé. A kutya eltûnik; Babsi kamerája különös foltot észlel
éjszaka; a nap nem akar lenyugodni, ezért a román vendégmunkás
lelövi; elôkerül egy ezüstkanál, nagyon precíz mûszereket zavar
össze, többek közt Kátya és Fritz érzelmeit; Hanson eluralkodik
az emberi lélekben szunnyadó fasizmus; Simonát (Magyar
Éva) farkaskutya harapja meg, s a lány este farkassá válik a Katsy
kocsmában, míg napközben Clara megy helyette dolgozni Rudolfhoz.
A darab egyfajta modern moralitáshoz közelít, és az elôadás
kortárs haláltánc. Rudolf (Ádám Tamás) egy Akárki. Álmában
zöld szemû leszbikusok kérdik, mit tenne, ha huszonnégy órája
maradna az életébôl, valamint óva intik a zsiráftól. Az álomjelenetek
szürrealitását fokozza néhány központi helyen felgyulladó színes
neon. Rudolf nyugtalanul nyitja ki zöldségesboltját. Simona
csak lelövet valakit. De miért Próbálom találgatni az okokat (célokat),
de nem tudom a választ, holott érzem, hogy mindennek
így kellett történnie, a lánynak le kellett lônie a férfit. Moralitás
Lehet. Rudolf ideje betelt, s a lány egyszerûen elvégezte, ami rá
bízatott.
ROLAND SCHIMMELPFENNIG:
BERLIN, GREIFSWALDER STRASSE
(Katona József Színház, Kecskemét)
DRAMATURG: Márton Andrea. DÍSZLET: Mira János. JELMEZ: Földi Andrea.
VIDEOTECHNIKA: Bori Tamás. FORDÍTOTTA ÉS RENDEZTE: Bodolay Géza.
SZEREPLÔK: Csizmadia László, Danyi Judit, Ádám Tamás, Mira János,
Kéner Gabriella, Báhner és bandája, Széplaky Petra, Jarábik Klára,
Magyar Éva, Pitz Melinda, Erdély Andrea, Horváth Erika és még sokan
mások.
w w w . s z i n h a z . n e t
2006. JÚNIUS ■ 3 1