2006. június - SzÃnház.net
2006. június - SzÃnház.net
2006. június - SzÃnház.net
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
déktalanul megvalósított életében: Buddha szemlélôdô nyugalma<br />
és Marcus Antonius szenvedélyessége, sebezhetetlensége<br />
ötvözôdik benne. Soha nem bánta meg a tetteit. Egész életén át<br />
Afrikába vágyik, de az élet sodrása mindig eltéríti, mivel vágyához<br />
semmiféle görcsös akarás nem társul. Amikor aztán mégis afrikai<br />
földre ér, mindössze pár órát tölt ott, és semmit nem érez az áhított<br />
mitikus levegôbôl: haldokló szerelmének megmentésével van<br />
elfoglalva. Isabellát mérhetetlen teherbírás jellemzi. Mindenkit<br />
túlél, de szeretteinek elvesztése felett nem bánkódik, nem érez<br />
dühöt vagy bánatot, mert vallja: „a fájdalom idôpocsékolás.” Az<br />
élet iránti szenvedélye feltartóztathatatlan.<br />
HAZUGSÁG. Isabella szobáját és egész életét egy hazugság<br />
táplálja: a Sivatagi Herceg illúziója. De a többi szereplô élete is<br />
olvasható a világ hazugságaival való véget nem érô szembesülésként.<br />
A háborút megjárt, japán fogságba esett, megtébolyodott<br />
szeretô, Alexander tapasztalata a legkeserûbb: „Amikor azt<br />
mondták nekünk, hogy a háborúnak vége, tudtam, hogy ez hazugság.<br />
A legrosszabb az volt ebben, hogy mindenki elhitte.” Általánosítása<br />
is súlyos vád a világ ellen: „Az egész létezésünk hazugságokra<br />
épül. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a lehetô legjobban<br />
becsomagoljuk ôket. Mint a múmiát a nejlonba.” Anna<br />
öngyilkosságba, Arthur állandó részegségbe, majd a tengerbe<br />
menekül saját csalása és hazugságai miatt, s csak halála után engedi<br />
meg Isabellának, hogy kinyissa a valóságot feltáró levelét:<br />
ôk az igazi szülei, a Sivatagi Herceg sosem létezett. A párizsi<br />
szoba páratlan gyûjteménye is Arthuré. Amikor a kilencvennégy<br />
éves Isabella – aki sohasem hazudott – az ôt körülvevô hamis<br />
tárgyi és szellemi valóság ürességében végleg magára marad, úgy<br />
dönt, eladja a gyûjteményt. S e prosperói búcsúgesztust is elapadhatatlan<br />
humorral kíséri. A hazug valóságra csak a képzelet<br />
Maarten Vanden Abeele felvétele<br />
V I L Á G S Z Í N H Á Z<br />
F L A M A N D O K<br />
Eveline Vanassche felvételei<br />
hazugsága adhat választ: „A szakállas<br />
férfi. Egy hazugságból született férfi: a Sivatagi<br />
Hercegem. Ô mindig megmarad.<br />
Nem úgy, mint Anna, Arthur, Alexander<br />
és Frank: ôk elmentek. Örökre. Ô az<br />
egyetlen, aki még most is létezik, a Sivatagi<br />
Hercegem. Még a kamerám nélkül is<br />
kristálytisztán látom ôt. Felix. F. E. L. I. X.<br />
Boldogságot jelent egy halott nyelven.<br />
Hamis illúzió.” De Isabella derûsen és<br />
optimistán lép tovább. A hazugságból<br />
életszeretet kovácsolódik: „Az élet iránti<br />
szenvedélye maga volt a kibírhatatlan<br />
szépség. Az egyetlen fegyver a hazugság<br />
egyeduralma ellen.”<br />
A JÁTÉK ÖRÖME. A Needcompany<br />
társulata nyílt, ôszinte, leplezetlen élvezettel<br />
játszik. Úgy érezzük, a színészek a<br />
két óra során személyes ismerôseinkké<br />
válnak. Derû és szeretet árad a színpadról:<br />
a halálon – Felix Lauwers és Isabella szeretteinek<br />
halálán – túli derû, amely a továbbélés<br />
elviseléséhez ad lehetôséget. És<br />
egyre erôsebb az érzés bennem, hogy a végig<br />
mellékesnek tûnô dalokban, a közös<br />
éneklésben rejlik a lényeg: Jan Lauwers a<br />
háttérbôl ránk kacsintva, kimosolyogva<br />
manipulál velük. A színpadról szüntelenül<br />
sugárzó felszabadító érzés és az<br />
együttjátszás öröme életenergiával telíti<br />
az estet. Könnyeden, mosolyogva ülünk<br />
tort halottain.<br />
w w w . s z i n h a z . n e t<br />
<strong>2006.</strong> JÚNIUS ■ 5 9