3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin

Az 1843-44. évi 2. törvénycikk elõírta, hogy az országgyûlés magyarul tanácskozzon,
magyarul folyjon a bíráskodás. A 9. § pedig kimondta: „az ország határain belõli iskolákban a
közoktatási nyelv a magyar legyen.” Ezzel a hosszú küzdelem véget ért, a törvény utat nyitott
a modern, nemzeti jellegû és a polgári fejlõdést elõsegítõ közép- és felsõoktatás
megteremtésének. A magyar rendek gyõzelemként értékelték a törvény megszületését, de ez
még nem jelentette a küzdelem befejezõdését. Az elemi iskolák tanítási nyelve körül volt még
tennivaló, melyrõl a Helytartótanács 1845. évi rendelete intézkedett. A Magyarország elemi
tanodáinak szabályai elõírta, hogy a katolikus elemi iskolák két alsó osztályában és a
leányiskolákban anyanyelven kell oktatni, a nemzetiségi vidékeken pedig a magyar nyelvet is
tanítani kell. A városi elemi iskolák felsõ két osztályban (3.-4. osztály) az anyanyelv és a
magyar nyelv nyelvtanát is tanítani kell. Ezzel kapcsolatban a végrehajtás nehezen ment, és a
viták még évekig elhúzódtak.
A tanítási nyelv kérdésének vitája nemcsak az országgyûlésen, hanem a korabeli sajtó
hasábjain is nagy intenzitással folyt. Már az 1820-as évek kezdetén számos cikk és tanulmány
látott napvilágot újságjainkban és folyóiratainkban, melyek a magyar nyelv kérdésével
általában, és ezzel összefüggésben a magyar tannyelv bevezetésének szükségességével
foglalkoztak.
Vitaindító, programcikknek is beillõ tanulmányt közölt Mednyánszky Alajos 36 a
Tudományos Gyûjtemény 1822-i évfolyamában. 37 A késõbbiek során a magyar közoktatásügy
reformtervezetében kiemelkedõ szerepet játszó mûvelõdéspolitikus felhívást intézett kora
értelmiségéhez és felszólította õket, fejtsék ki véleményüket a folyóirat hasábjain a magyar
nyelv „kiterjesztésérõl”. „Örömmel láttam ugyan, hogy a Tudományos Gyûjtemény a Magyar
nyelv dolgára hathatósan ügyel, és errõl több velõs derék értekezéseket botsátott közre, de
eggyet óhajtanék még ezeknek folytában, hogy tudniillik nem tsak abban akadna meg
beszédünk, melly szükséges anyai nyelvünk mívelése, (mert arról már régen minden okos és
buzgó Hazafi meggyõzõdött) hanem hogy többek adnák elõ vélekedéseiket, hogyan és
miképpen lehetne gyarapítani és közönségesebbé tenni a magyar nyelvet ... A mint pedig
tökélletesen meg vagyok gyõzõdve, hogy a Tudományos Gyûjtemény, ezen tudományos
vélekedések s talán vetekedések elõ adására is legalkalmatosabb eszköz, úgy nem kételkedem,
36 Mednyánszky Alajos (1784-1844) kultúrpolitikus, író, az MTA tagja. 1801-tõl 1804-ig a pozsonyi akadémián
bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett, majd a magyar kancellária szolgálatába lépett. Mint mûvelõdéspolitikus
a közoktatás magyar nyelvûségéért küzdött; tervezetet készített az ipariskolákról; sürgette a magasabb szintû
tanító-, és tanárképzést.
37 MEDNYÁNSZKY Alajos: Hazafiúi gondolatok a magyar nyelv kiterjesztése dolgában. = Tudományos
Gyûjtemény, 1822. I. 1-37.