3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin

nevelésére, az iskolákra kell nagyobb gondot fordítani. El kell érni, hogy „Minden falusi fijú
és leány gyermeknek, minden kifogás nélkül az oskolába járnának, s a ki olly tehetelen
szegény vólna, hogy a tanítót nem fizethetné, azoknak gyermekeik ingyen taníttatnának.” 15 A
szerzõben tehát már felmerül a kötelezõ, ingyenes népoktatás gondolata. Kováts Ferenc azt
követeli, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen, a tananyagból teljesen iktassák ki a latint, és
a tantervbe vegyenek be olyan fontos tárgyakat, mint a földrajz, a gazdasági ismeretek, a
hazai történelem, a fizika, a természetrajz. Mivel nincsenek jó magyar nyelvû tankönyvek,
ezeket is pótolni kellene. Hiányoznak a gyermekek és fiatalok számára íródott hasznos és
mulattató olvasmányok is, éppen ezért szorgalmazni kell például „az erköltsi Mesék,
minémûek Gellert, Schlegel és más máiaknak meséi” magyar fordítását, a gazdaságról szóló
egyszerû, érthetõ, magyar nyelvû könyvek kiadását.
1790. január 26-án II. József többek között visszavonta a nyelvrendeletet is. A hírt örömteli
kommentárokkal közölték a magyar lapok. A Mindenes Gyûjtemény 1790. február 17-i
számában Jobb valaha mint soha sem címmel megjelent egy cikk, mely így üdvözli a hírt:
„Örülj kedves Haza! Tapsoljatok anyai nyelveteket szeretõ nagylelkû Hazafiak!… Meg van
már egy része annak, a mire törekedtünk, felemeltetett szintén a földig le-tapodott Nemzetünk
s Anyai nyelvünk a porból. A Kegyelmes Felség meg-engedte már, hogy az egész Országban
a polgári dolgok Magyarul follyanak: a Törvényes dolgok is tsak addig folytattanak Deákul,
míg egy kevéssé jobban bõvíttetik nyelvünk, s azoknak folytatásokra alkalmassá tétetik.” 16 A
cikk további részeiben olvashatunk a nemsokára összehívásra kerülõ országgyûlés elé
terjesztendõ nyelvi javaslatokról, köztük arról, hogy a törvénykezés nyelve a magyar legyen,
hogy senki ne viselhessen hivatalt, ha a magyar nyelvet nem beszéli, és hogy az iskolákban a
tanítási nyelvként a magyart vezessék be.
A lap következõ számában, mely 1790. február 20-án, II. József halálának napján jelent
meg, arról olvashatunk, hogy Komárom Vármegye gyûlésén számos más rendelet mellett a
magyar nyelvre vonatkozóan is több határozatot hoztak. A vármegyei gyûlés „parantsolatja
szerént a német nyelv sehol sem fog taníttatni”. A lap a következõképpen kommentálja a hírt:
„Áldassanak az egek, hogy íly nagy megaláztatásából felemelték nyelvünket, s azáltal
Nemzetünknek ditsõségét!! S minthogy a Kegyelmes Felség, kivévén a keresztyéni
türedelmet, az urbáriumot és a papság dolgát, minden újításokat, mellyek tíz esztendõktõl
fogva estek, önként visszahúzott, eszerint amelly protestáns Oskolákba némelly
inspektoroknak ijesztegetésök vagy szédítésök által a Norma bévitetett, azok is a magok
15 Uo. 357-358.
16 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 220.