3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK - Dr. Fehér Katalin

megszerzésére. A klasszikus nyelvek ismerete nélkül nincs alapos tudományosság. Elítéli
Terhes Sámuelnek azt a kívánalmát, hogy a klasszikusokat csak mellékesen tanítsák
gimnáziumainkban. Lehetetlen ilyen sorsra kárhoztatni azt a tudományt, melybõl az egész
európai kultúra eredt, és amelynek tanulása mellett a nemzeti nyelv éppen úgy
tökéletesedhetik, mint más mûvelt nemzeteknél. Legyen az oktatás nyelve magyar,
hangsúlyozza a professzor, emellett szépen virágozhat az iskolában a klasszikus irodalmi
mûveltség is. Esztelenség volna arra törekedni, hogy a gimnáziumok tantervében ne
szerepeljenek a természettudományos ismeretek, de ezeknek itt csak az alapjai adhatók elõ.
Úgy kell tanítani a természettudományokat, hogy az ifjú érdeklõdését felkeltsük a terület
iránt, de a természettudományok alapos és rendszeres tanítására csak az akadémián kerüljön
sor. A nyelvtanulás se merüljön ki száraz grammatizálásban, hanem elsõsorban a klasszikus
írók olvasása és magyarázata álljon a középpontban.
1827-ben két tanulmány is napvilágot látott a Tudományos Gyûjteményben, mely témánk
szempontjából érdekes és fontos. Egy A.J. jegyû szerzõ (Ángyán János) igen keményen
fogalmaz 46 . Azt írja, hogy Magyarországon, nincs nemzeti nevelés, ami pedig a nemzet
szempontjából a legfontosabb lenne. A nemzeti nevelés eszköze a nemzeti nyelv, melynek
semmi becsülete nincsen hazánkban. Aki nem a vagyonából, hanem a maga erejébõl akar
boldogulni, és magasabbra jutni, latinul tudnia kell, mert enélkül „éhen is meghalhat attyáinak
vérével szerzett Hazájában.” Nem kaphat hivatalt, de a közéletben sem boldogulhat. Ahhoz,
hogy a nemzeti nyelv megbecsült lehessen, és a nemzeti múlt és szokások tiszteletében
nevelkedjenek a „gyenge polgárok”, szükség van a nevelésügy reformjára, és a reformot a
magyar tannyelv bevezetésével, valamint a leányok magyar nyelvû és magyar szellemû
nevelésével kell kezdeni, mert õk a jövendõ polgárok elsõ nevelõi.
Kiss Sámuel 47 , a másik 1827-ben megjelent tanulmány szerzõje kifejti, 48 hogy a magyarság
leginkább a nevelés terén maradt hátra az európai nemzetek sorában. Hogy mi ennek az oka
Az hogy „a latin nyelvnek olly igen rabjai vagyunk.” – állapítja meg. A szerzõ tehát
kárhoztatja a latin nyelv iskolai egyeduralmát. Nézete szerint felesleges kínt jelent a
gyermekeknek a latin tannyelv. „Magyarul kellene az iskolákban tanítani” - követeli a szerzõ.
Az a véleménye, hogy nem „nyolc évû korban” kellene kezdeni a latin nyelv tanítását, hanem
jóval késõbb, a retorikai osztályban. „Így nem lenne az iskolai pálya olly gyûlöletes
46 A. J.: A Nemzetiség és a Kultúra. = Tudományos Gyûjtemény 1827. II. 23-41.
47 Kiss Sámuel (1796-1861) evangélikus lelkész, esperes.
48 KISS Sámuel: Miben van még a Magyar hátra leginkább = Tudományos Gyûjtemény. 1827. II. 3-15.